A vers, Juhász Gyula "Matuzsálem" című műve teológiai szempontból is értelmezhető. A versben Matuzsálem, a bibliai alak, aki a legidősebb életet élt meg a Biblia szerint (969 évet), megfigyelőként jelenik meg. Egy passzív szereplőként láthatjuk, aki csak üldögél és figyeli a világot.
A bibliatudomány szempontjából érdekes megfigyelni, hogy a vers nem a bibliai történetet vagy Matuzsálem életének eseményeit tárgyalja részletesen, hanem inkább a belső állapotát és érzéseit mutatja be. Nem kapunk információkat arról, hogyan élt Matuzsálem az éveit, vagy miért élt ilyen hosszú ideig. Ehelyett a vers azzal foglalkozik, hogy hogyan változott Matuzsálem érzékelése és tapasztalata az élet során.
A patrisztika szempontjából a vers általában értelmezhető a keresztény filozófiai időszak kontextusában. A patrisztikus írók, mint például Szent Ágoston vagy Szent Áron, azt tanították, hogy az emberi élet értelme és célja Istenhez vezető útnak a járás. A versben Matuzsálem passzívan üldögél és megfigyeli a világot, ami talán arra utal, hogy a vénség és az idő múlásával elvesztette az orientációját a vallási meggyőződésében. A versekben ismertetett érzések és gondolatok a belső lelki állapotát ábrázolják, és talán azt sugallják, hogy elveszett a hitében és az élet értelmét valahol az idő folyamán.
A skolasztika nézőpontjából a vers is értelmezhető. A skolasztikus filozófia a középkori filozófia irányzata volt, amely rendszert alkotott a teológia és a filozófia összekapcsolására. A versben Matuzsálem a múló idő és az élet értelmének kutatásában részt vesz. Az életben végzett önvizsgálata és az elmúlt idő utáni vágyakozása arra utalhat, hogy keresi az élet értelmét, és a skolasztikus filozófia lehetőségeit vizsgálja, hogy megoldást találjon a kérdéseire.
Ezen nézőpontokon túl, más szempontból is érdekesen lehet értelmezni a verset. Ez a vers megrázóan ábrázolja az emberi élet és az idő múlásának fájdalmát. A versekben leírt érzések és tapasztalatok sokak számára ismerősek lehetnek, akik a múlás és az idő érzetét élik át. Matuzsálem karaktere lehet metaforikus az egész emberi életre, amelynek része az idő múlása és az élet értelmének keresése.
Szóval, a vers teológiai megközelítést mutat, és a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira épülhet. Ezek a nézőpontok segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a vers tartalmát és üzenetét, valamint összefüggéseit a vallási és filozófiai gondolkodással. Az érzések és tapasztalatok, amelyeket Matuzsálem átél, univerzálisak és még a mai napig relevánsak az emberi tapasztalat szempontjából.