Csak üldögélt s elnézte a világot,
Az embernyájat és mint nő e nyáj.
És mindig új jött s mind a földbe szállott,
Ő éveit rég nem számolta már!

Oly messze ment már a sok ifjú hajnal,
Mikor szívében még tavasz derült,
Rogyó inakkal és hajlott alakkal
Ő a ráváró sír szélére ült.

Tűnődve hallgatott s kereste rég
Elmúlt dalok elnémult ütemét,
Ha ifjú párok vígan énekeltek!

De nem találta és ámult nagyon,
Ha gyermeket látott arany napon.
Nem tudta már, hogy ő volt rég a gyermek.


Elemzések

A vers első sorában található az emberi társadalom ábrázolása, ahogy Juhász Gyula azt látja. Ez a természettudomány szempontjából az emberi viselkedés és társadalmi dinamikák tanulmányozásával kapcsolatos témákra utalhat.

A második sorban az ember öregedésének megfigyelése és az idő múlásának ábrázolása található. Ez összefüggésbe hozható az élettartam kutatásával és a sejtek öregedésével kapcsolatos legújabb felfedezésekkel.

A harmadik sor arra utal, hogy a régóta élő ember már nem számolja az éveket. Ez összekapcsolható a modern időmérés és a biológiai óra kutatásaival, amelyek segítségével mérik az öregedés sebességét és az életút hosszát.

A negyedik bekezdésben az ifjúság és az öregkor közötti különbségről beszél a vers. Ez kapcsolódhat az epigenetikai kutatásokhoz és a genetika területének fejlődéséhez, amelyek megérthetik az öregedés folyamatát és a genetikai változások hatását.

A következő bekezdésekben a vers az elmúlt dalok, valamint az ifjú párok éneklése utáni vágyakozásról beszél. Ez megmutathatja a tudományos kutatásban a múlt vizsgálatát és a múltbeli tudás felidézésének fontosságát.

Végül a vers Monotonitása az öregedés okozta elfelejtést ábrázolja, amikor a főszereplő meglát egy gyermeket az arany napon, de már nem emlékszik rá, hogy ő maga is gyerek volt. Ez kapcsolódhat az emlékezett kutatásához és a memóriakutatás legújabb felfedezéseihez, amelyek segítenek megérteni az emlékezetszűrés és az elfeledés mechanizmusait.

Juhász Gyula "Matuzsálem" című versét számos irodalomtudományi szempontból lehet elemezni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Tematikai összefüggések:
- Az idő múlása: A versekben megjelenő "Matuzsálem" a bibliai történetekben szereplő, rendkívül hosszú életű ember, aki több száz évig élt. A versben Matuzsálem a világ és az emberi élet múlását figyeli meg, és életének múlását említi. Ez a tematika számos más műben, például Shakespeare Hamletjében is megjelenik, ahol a főhős filozofál az idő múlásáról.

2. Motívumok:
- A múlás képe: A versben megjelenő idő múlását a "Matuzsálem" nevet viselő karakter megfigyeléseiből és gondolataiból ismerhetjük meg. A múlás és az elmúlás motívuma széles körben elterjedt a szépirodalomban, többek között Shakespeare, Dante és Goethe műveiben is megjelenik.

3. Nyelvi eszközök:
- Alkalmazott költői alakzatok: A versben számos költői alakzat fordul elő, például metaforák ("embernyáj", "ifjú hajnal"), rímek és ritmusok, szimbólumok ("ráváró sír"). Az alkalmazott költői eszközök nagy jelentőséggel bírnak a vers több értelmezési rétegének megértésében.

4. Stilisztikai sajátosságok:
- Hangulat: A vers hangulata melankolikus és komor, ami a múlás és az idő múlásának érzékeltetésén keresztül jön létre. Az ilyen típusú melankolikus hangulat számos romantikus költő műveiben visszaköszön, például Lord Byron, John Keats és Sándor Petőfi verseiben.

5. Történelmi és irodalmi összefüggések:
- Bibliai alapok: A vers címe "Matuzsálem", aki a Bibliában szereplő személy. Ez a hivatkozás a bibliai történetekhez köti a verset, és számos irodalmi műben előfordul, amelyek a bibliai történeteket, hősöket vagy a vallásos témákat dolgozzák fel.

Ezen összefüggések alapján elmondható, hogy Juhász Gyula "Matuzsálem" című verse számos irodalomtudományi szempontból érdekes és jelentős mű. A versekben megjelenő témák, motívumok, nyelvi eszközök és stilisztikai sajátosságok számos kapcsolatot mutatnak a magyar és a nemzetközi szépirodalom más műveivel.

A vers, Juhász Gyula "Matuzsálem" című műve teológiai szempontból is értelmezhető. A versben Matuzsálem, a bibliai alak, aki a legidősebb életet élt meg a Biblia szerint (969 évet), megfigyelőként jelenik meg. Egy passzív szereplőként láthatjuk, aki csak üldögél és figyeli a világot.

A bibliatudomány szempontjából érdekes megfigyelni, hogy a vers nem a bibliai történetet vagy Matuzsálem életének eseményeit tárgyalja részletesen, hanem inkább a belső állapotát és érzéseit mutatja be. Nem kapunk információkat arról, hogyan élt Matuzsálem az éveit, vagy miért élt ilyen hosszú ideig. Ehelyett a vers azzal foglalkozik, hogy hogyan változott Matuzsálem érzékelése és tapasztalata az élet során.

A patrisztika szempontjából a vers általában értelmezhető a keresztény filozófiai időszak kontextusában. A patrisztikus írók, mint például Szent Ágoston vagy Szent Áron, azt tanították, hogy az emberi élet értelme és célja Istenhez vezető útnak a járás. A versben Matuzsálem passzívan üldögél és megfigyeli a világot, ami talán arra utal, hogy a vénség és az idő múlásával elvesztette az orientációját a vallási meggyőződésében. A versekben ismertetett érzések és gondolatok a belső lelki állapotát ábrázolják, és talán azt sugallják, hogy elveszett a hitében és az élet értelmét valahol az idő folyamán.

A skolasztika nézőpontjából a vers is értelmezhető. A skolasztikus filozófia a középkori filozófia irányzata volt, amely rendszert alkotott a teológia és a filozófia összekapcsolására. A versben Matuzsálem a múló idő és az élet értelmének kutatásában részt vesz. Az életben végzett önvizsgálata és az elmúlt idő utáni vágyakozása arra utalhat, hogy keresi az élet értelmét, és a skolasztikus filozófia lehetőségeit vizsgálja, hogy megoldást találjon a kérdéseire.

Ezen nézőpontokon túl, más szempontból is érdekesen lehet értelmezni a verset. Ez a vers megrázóan ábrázolja az emberi élet és az idő múlásának fájdalmát. A versekben leírt érzések és tapasztalatok sokak számára ismerősek lehetnek, akik a múlás és az idő érzetét élik át. Matuzsálem karaktere lehet metaforikus az egész emberi életre, amelynek része az idő múlása és az élet értelmének keresése.

Szóval, a vers teológiai megközelítést mutat, és a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira épülhet. Ezek a nézőpontok segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a vers tartalmát és üzenetét, valamint összefüggéseit a vallási és filozófiai gondolkodással. Az érzések és tapasztalatok, amelyeket Matuzsálem átél, univerzálisak és még a mai napig relevánsak az emberi tapasztalat szempontjából.