Egy gyíkot öltem meg gyermekkoromban
És kis húgom másnap halálba dermedt,
Ha gyík szemébe pillantok borongva,
Ijedten néz belőle rám a gyermek.

     *

Öreg szívemre fiatal tavasznak
Úgy hull varázsa, mint a nyíl az őzre
S a sétatéren lábam félve baktat,
Mint őszi pille száll a temetőre.

     *

Ha márciusi csillagokba nézel,
Szívedben jobban fáj a bús november
S ha kikeletkor emléket idézel
Őszi avar jő tavaszi szelekkel.

     *

A csillagokat a nagy lámpagyújtó
Fölgyújtja nékünk mindig, minden éjjel,
Csak néha nem láthatjuk a borútól
És egyszer elfödjük a szemfödéllel.


Elemzések

A vers első soraiban található gyík megölése és az azt követő események nem kapcsolódnak direkt módon a természettudományhoz. Azonban a természettudomány mai eredményei és felfedezései segíthetnek megérteni az emberi érzelmek és reakciók hátterét.

A második versszakban Juhász Gyula az idő és a természet kapcsolatára utal. Fiatal szívét öregszik a tavasz hullása, ami egyfajta metafora lehet a Föld életkorának és az idő múlásának. A természettudomány fejlődése lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük az idő múlásának folyamatát és hogyan határozza meg az élőlények életét.

A harmadik versszakban a csillagok és az évszakok viszonya jelenik meg. A zenei és the természettudományos kutatások fejleményei arra utalnak, hogy az évszakok és az időjárás változásai hatással vannak az emberek érzelmi állapotára és hangulatára. Ez a vers állításával összecseng, hogy a bús novemberben jobban fáj a szívünk a márciusi csillagokhoz képest.

Végül, a negyedik versszakban a csillagok említése arra utalhat, hogy az emberiség megértése a világegyetemről és a csillagokról egyre növekvő. Az elektronikus eszközök és a számítástechnika fejlődése lehetővé teszi számunkra, hogy vizsgáljuk és tanulmányozzuk az univerzumot, akár akadályokkal is. Ez a vers annak a felismerésnek a metaforája lehet, hogy bár a csillagokat mindig meggyújtják, az emberi élet korlátozott és nem mindig látjuk teljes egészében a világot.

Összességében a versben található témák és érzelmek összekapcsolhatók a természettudomány mai legfrissebb felfedezéseivel és kutatási eredményeivel. Segítenek nekünk megérteni az emberi létezés természettudományos alapjait és azt, hogyan befolyásolják és formálják életünket és érzelmeinket.

A vers egy japános hangulatot idéz, amelyet a cím is kifejez. A japán kultúra és irodalom híres erényei, mint a visszafogottság, a minimalizmus és a természet szeretete itt is jelen vannak. A versben szereplő gyík motívuma a japán irodalomban is gyakran előfordul, jellemzően a múlás, az elmúlás, és az ártatlanság elvesztésének szimbóluma.

Magyar szépirodalmi összefüggések terén a vers jellegzetes Juhász Gyula költészetének kifejezője. Juhász Gyula lírai verseiben gyakran megjelenik az elmúlás, a múló idő, az elmúló élmények motívuma. A versben megjelenő gyermekkori élmény és annak hatása a felnőttkorra utal erre a motívumra. A természeti képek (tavasz, nyíl, pille, szelek) megtalálhatók Juhász Gyula költészetében, amelyek az elmúlás fájdalmát, a múlt emlékeinek megidézését szolgálják.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggések terén is több elem kiemelhető. A japános hangulat és a természeti képek a japán haiku költészet tradícióját idézik, amelyben a rövid, képekben gazdag versek arra törekednek, hogy egy pillanatot megörökítsenek. Ez a vers is egy pillanatot ragad meg és az érzelmek és elmúlás könnyedségével és szépségével fejezi ki azt.

A versben található természeti képek és évszakok motívumaival kapcsolatban megemlíthető a romantika irodalmi irányzata. A romantikus költészetben a természet és az évszakok erős szimbolikus és érzelmi jelentéssel bírnak, jelképesek lehetnek az élet változásaira, a múlásra és a halálra történő utalásokra.

Az utolsó szakaszban megjelenő csillagmotívum a világirodalomban is megtalálható. A csillagok gyakran szerepelnek a költészetben és a prózában is, mint a vágyak és az álmok szimbólumai, valamint az emberi életben való orientáció eszközei. A csillagok és a borús hangulat ellentétpárokat alkotnak a versben, ami a költő belső világának ellentmondásait fejezi ki.

A vers első soraiban a gyík megölése és a kis húg halála közötti összefüggésre utal. Ez a következő szemelvényben válik nyilvánvalóvá, amikor a gyík szeméből ijedten néz rám a gyermek. Ebben a részben a bibliai eseményekkel is össze lehet kapcsolni a történetet, például Adám és Éva esetében, ahol az emberi tett (az engedetlenség) következményei mások életét is érintik.

Az öreg szív és a fiatal tavasz kapcsolatában megjelenik a patrisztika nézőpontja, amely azt hangsúlyozza, hogy az emberi életben mindig jelen van a múló és az örök, az időbeli és a túlvilági. A tavasz a megújulás, az újjászületés jelképe lehet, ami a keresztény tanítás alapjait hordozza. A vers ezen része megjelenhet az Egyházatyák vagy a korai középkori filozófusok (pl. Szent Ágoston) gondolataiban.

A következő szemelvényben a márciusi csillagok és a bús november közti összefüggés jön elő. Ez a skolasztikus gondolkodáshoz kapcsolódik, amely a világ rendjét és az emberi életét a természeti ciklusokhoz kapcsolja. A tavasz és az ősz, mint a körforgás részei, jellemzőek a megújulásra, amelyet a természetben és az emberi életben is megtapasztalhatunk.

A vers utolsó része a csillagok szimbólumán keresztül hozza be a bibliatudományt. A csillagok itt az élet fényét, a lámpagyújtót pedig Isten jelenlétét képviselik. Ez a megközelítés megjelenik a teremtéstörténetben, amikor az Isten minden lényét a világosságba teremti, illetve a zsoltárokban, ahol az ég csodái Isten erejét szimbolizálják. A szemfödél metaforája ezt a világosságot takarhatja el vagy tévesztheti el az embert, amikor nem látja vagy nem ismeri fel az Isten jelenlétét az életben.

Összességében a vers teológiai szempontból a bűn és az engedetlenség következményeire, a megújulásra és az élet fényére való utalásokkal mélyebb értelmet ad a szövegnek. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok segítségével olyan összefüggéseket lehet azonosítani, amelyek a keresztény hit alapjait hozzák be a versbe.