A vers egy japános hangulatot idéz, amelyet a cím is kifejez. A japán kultúra és irodalom híres erényei, mint a visszafogottság, a minimalizmus és a természet szeretete itt is jelen vannak. A versben szereplő gyík motívuma a japán irodalomban is gyakran előfordul, jellemzően a múlás, az elmúlás, és az ártatlanság elvesztésének szimbóluma.
Magyar szépirodalmi összefüggések terén a vers jellegzetes Juhász Gyula költészetének kifejezője. Juhász Gyula lírai verseiben gyakran megjelenik az elmúlás, a múló idő, az elmúló élmények motívuma. A versben megjelenő gyermekkori élmény és annak hatása a felnőttkorra utal erre a motívumra. A természeti képek (tavasz, nyíl, pille, szelek) megtalálhatók Juhász Gyula költészetében, amelyek az elmúlás fájdalmát, a múlt emlékeinek megidézését szolgálják.
Nemzetközi szépirodalmi összefüggések terén is több elem kiemelhető. A japános hangulat és a természeti képek a japán haiku költészet tradícióját idézik, amelyben a rövid, képekben gazdag versek arra törekednek, hogy egy pillanatot megörökítsenek. Ez a vers is egy pillanatot ragad meg és az érzelmek és elmúlás könnyedségével és szépségével fejezi ki azt.
A versben található természeti képek és évszakok motívumaival kapcsolatban megemlíthető a romantika irodalmi irányzata. A romantikus költészetben a természet és az évszakok erős szimbolikus és érzelmi jelentéssel bírnak, jelképesek lehetnek az élet változásaira, a múlásra és a halálra történő utalásokra.
Az utolsó szakaszban megjelenő csillagmotívum a világirodalomban is megtalálható. A csillagok gyakran szerepelnek a költészetben és a prózában is, mint a vágyak és az álmok szimbólumai, valamint az emberi életben való orientáció eszközei. A csillagok és a borús hangulat ellentétpárokat alkotnak a versben, ami a költő belső világának ellentmondásait fejezi ki.