A vers Juhász Gyula Meseváros című műve, amely a költő által keresett mesék városát, a várost, amely az álmokba van, jelképezi. A versből kiderül, hogy e város a mesék, többek között Andersen és Grimm meséi, valamint az Ezeregyéj történetei révén vált ismertté, melyekben olyan jó dolgokról, mint a szépség, boldogság, remény és béke, hallhatunk.
Egyik lehetséges szempont a vers elemzésére a magyar irodalom terén a költő stílusa és nyelvi megjelenítése. Juhász Gyula a versben a metaforák és képek használatával tárja elénk a mesék városának vágyott képét. Az "úton", "fényen" és "árnyon" keresztül való utazás és a "gyermekszemek", "remény", "béke" szavak használata erős érzelmi hatást kelt a versben.
A versben megjelenik a nemzetközi szépirodalom hatása is, amely a magyar irodalomban is nagy hatással volt. Az utalás Andersonra és Grimm meséire, valamint az Ezeregyéj meséire arra utal, hogy a magyar irodalom is volt és van kapcsolatban a nemzetközi irodalommal. Az Andersen és Grimm mesék népszerűsége és hatása nem csak a magyar irodalomban, hanem világszerte elterjedt, és a mesék képzették a gyermekirodalom alapját.
A versben megjelenik a vágyakozás is, a költő keresi a mesék városát, amely számára az álmokba van. Ez a vágy a szépirodalomban is gyakran előforduló motívum, hiszen a művekben gyakran a vágyakozás, álmok, fantáziavilág jelennek meg.
A versben a gyermekszemek szerepe is fontos, hiszen a költő az álmok városáról a gyerekek és általában a gyermeki ártatlanság, kíváncsiság szemén keresztül beszél. Ez utalhat a gyermekirodalom fontosságára, ami egyébként nem csak a magyar, hanem a nemzetközi irodalomban is hangsúlyos terület. A mesék a gyerekek fantáziavilágát táplálják, segítik őket abban, hogy békét és reményt találjanak.
Összességében, a vers magában hordozza mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalommal való kapcsolatot a mesék városának szimbolikus ábrázolásával, valamint a gyermeki ártatlanság és vágyakozás motívumával.