Ó azok a hosszú, fáradt délutánok,
Mikor bágyadt szívünk vágyakért sóvárog,
Mint a szikkadt földek esőért epednek.
Ó üres órák és élettelen percek,
Mikor lelkünk, mint a züllött, beteg herceg,
Régi rokokóágy álmaira gondol
S életünk, mint rothadt faggyú, fájva serceg.

Ó azok a barna, borús, hideg esték,
Mikor őszi esőt esőzik az emlék,
Mikor ázott lelkünk fázón összeborzad
S vacogó bánattal nézzük a holt holdat,
Melynek híves fénye könnyeinken olvad!
S egyedül, egyedül, egyedül a csöndben
Rátok gondolok szép, régi, hű halottak.

Ó azok a hosszú délutánok, esték,
Ó te beteg élet, ó te fanyar emlék,
Ó te szomorú föld, te nyomorú világ,
Valaki be sirat, régi litániák,
Kolostori mélység, oltári szép virág...
Valahol elmaradt egy kis novicius,
Valahol elveszett egy nagyálmú diák.


Elemzések

A vers teológiai szempontból a misztikus tapasztalás és a lélek mélységi vágya köré épül. Juhász Gyula által megidézett képek és hangulatok a vallásos érzések, a hit és a transzcendencia jelentőségét hangsúlyozzák.

Bibliatudomány szempontjából a vers arra utalhat, hogy az emberi lélek Isten iránti vágya és a spiritualitásra való nyitottsága a transzcendens tapasztalásra való utalással jelent meg. Az író által használt képek, mint például "ősi esőt esőzik az emlék" vagy "holt hold", lehetnek az Ószövetség vagy a Szentírás más részei témáira is utaló képek.

Patrisztika szempontjából a vers arra utalhat, hogy az emberi lélek vágya a misztikus élményekre és a lelkiség mélységeire való törekvés a lelki élet szerves része. Az órák és percek lassú mozgása, valamint a hosszú délutánok és esték emlékei a lelkiség hosszú időn keresztüli fejlődésére is utalhatnak.

Skolasztika szempontjából a vers arra utalhat, hogy az emberi lélek mélységi vágya a teológiai megértéssel és az azzal kapcsolatos elmélkedéssel függ össze. A versekben megjelenő képek és ábrázolások az ember benne élő spirituális vágyaira, a gondolatok és a lelki életbeli élményekre utalnak.

Általánosságban a vers Misztikus órák alcímmel arra utal, hogy az emberi életben időnként megjelenő mélységigények, spirituális vágyak a misztikus tapasztalásra és a hitre való utalásokhoz kapcsolódnak. Ezek a tapasztalatok és érzések az emberi lélek transzcendens, a mindennapokból kiszakadó aspektusait jellemzik.

A fentebbi vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét utalásokat vagy felfedezéseket. Azonban, a vers egy misztikus atmoszférát teremt, amely kapcsolatba hozható azzal a felfedezéssel, hogy az emberi érzékelés és tapasztalat korlátozott és hogy az univerzum mélységeit és titkait még mindig felfedezzük. Az idézett sorok az emberi vágyak, a múlt emlékei és a magány témáit érintik, amelyek mind pszichológiával és a tudatállapottal kapcsolatosak.

A természettudomány jelenlegi legfrissebb felfedezései közül néhány, amelyek kapcsolatba hozhatóak a verssel:

1. Az univerzum titkai: Az asztrofizika, az űrkutatás és az űrtudomány területén folytatott kutatások révén egyre jobban megértjük az univerzum történetét, szerkezetét és működését. Az "ó holt hold" megemlítése utalhat erre a felfedezésre.

2. Az agy és a tudat: A neurológia és a kognitív tudomány területén folytatott kutatások egyre többet tudnak arról, hogyan működik az emberi agy és hogyan kapcsolódik a tudat és az érzelmek képződése. A vers a lelkiállapotról és az érzelmekről szól, amelyek a legújabb agykutatásokhoz is kapcsolódhatnak.

3. Az ökológiai és a környezettudomány: A versben említett "szomorú föld" és "nyomorú világ" utalhat a környezeti problémákra, mint például a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és az emberi tevékenységek negatív hatásai a Földre és a környezetre vonatkozóan. Az ökológiai kutatások és a fenntarthatósági törekvések fontosak ezen problémák megértésében és megoldásában.

Összességében, bár a vers nem tartalmaz konkrét utalásokat a mai természettudomány friss felfedezéseire, a benne található misztikus hangulat és az emberi érzések és tapasztalatok megjelenítése összekapcsolható a tudomány és a természet megismerésével és megértésével.

A vers a magyar szépirodalomban arra utal, hogy a szerelemre várakozás és a múltban ragadt szépség visszavágyása központi témák. A vers atmoszférája melankolikus és elszigetelt hangulatot teremt, ami a romantikus lírai hagyományba illik.

Az első sorokban a "hosszú, fáradt délutánok" és a "bágyadt szívünk vágyakért sóvárog" a vágyakozást és az unalmat fejezi ki. A "szikkadt földek esőért epednek" hasonlataként a költő azt sugallja, hogy az emberi lélek is szomjazza a szeretetet és a kiteljesedést. Emellett a "lelkünk, mint a züllött, beteg herceg" hasonlat leírja a vágyat valami új és jobb után, de közben a múltba és a régi vágyakba ragadt.

A második részben a "barna, borús, hideg esték" és az "őszi esőt esőzik az emlék" a szomorúságot és az elhagyatottságot jelképezi. A "ázott lelkünk fázón összeborzad" kifejezi a bánatot és a magányosságot, miközben a "holt hold" és a "könnyeinken olvad" metaforák a fájdalom és a szomorúság kapcsolatát ábrázolják. A halottakra való emlékezés és a csendben való gondolkodás a múltba való elmerülést és a veszteségek feldolgozását jelzi.

A költemény harmadik részében a "beteg élet", a "fanyar emlék" és a "nyomorú világ" kifejezik az ember életének nyugtalanságát és elégedetlenségét. A "régi litániák" és a "nagyálmú diák" hasonlatok között az önmegtagadás és a kiteljesedetlenség motívumai jelennek meg.

A vers nem tartalmaz kifejezett nemzetközi szépirodalmi hivatkozásokat, azonban a lírai hangulat, az elmúlás és a vágyakozás témái általánosak és megtalálhatóak más országok irodalmában is, például a romantika és a szimbolizmus időszakában.