Vannak arcok, melyeket a fátum
Már előre kijelölt magának,
Mosolyukban fájdalmas lemondás,
A szemükben megriasztó árnyak,
Jövő gyászok hullanak reájuk
És ők érzik, hogy minden hiába;
Szemük, mint egy kisiklott mozdonynak
Szemaforja, néz az éjszakába.