A földi bíró elvégezte dolgát:
Halálítélet, rajta a pecsét,
Hadd lássa város és hadd hallja ország,
Hogy úr az úr és vesszen a cseléd!

Isten kegyelméből országolónak
Szeszélye törvény és önkénye szent
És aki nem hajt térdet, arra holnap
Pallost emelnek és aztán mehet!

De hova megy? Morus Tamás szelíden
Csak mosolyog. Ő tudja már, hova!
Hisz régen áll és vár az ő hona!

A messze ország, hol diadalívben
A Gondolat ragyog és nincs hija
A boldogságnak: vár Utópia!