Ez a vers az irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Először is, a vers témája a nagyvárosok magánya, ami egy olyan témakör, amely számos irodalmi műben megjelenik, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is. A magány, a városi élet üressége és az emberi kapcsolatok híjánya olyan univerzális érzéseket és tapasztalatokat jelentenek, amelyek az irodalomban gyakran megjelennek.
A versben használt képek és szimbólumok is több irodalmi hagyományt és műfajt idéznek. Például a "bérházak magánya" és a "kongó szobák sötétes odvai" olyan képek, amelyek az expresszionizmusra és a szecesszióra jellemzőek, amelyek az irodalomban és a művészetben a városi modernizmus és az elidegenedés ábrázolását szolgálták.
A versben található vasárnap és az azt körülvevő "sötét órák" motívuma több magyar és nemzetközi irodalmi műben is megjelenik. A vasárnap és az ezzel járó melankólia, az elnyúló idő és a várakozás olyan témák, amelyeket például Franz Kafka vagy T.S. Eliot is feldolgozott a műveiben.
Az őszi éjszaka is egy olyan motívum, amely több irodalmi műben visszatérően megjelenik. Az őszi időjárás, a gyérülő fák és a csendes, melankolikus hangulat gyakran szolgál inspirációként a lírai költészetben és a romantikus irodalomban is.
A versben jelenlévő nosztalgia és gyász motívuma szintén olyan témák, amelyeket számos irodalmi mű feldolgoz. A múlt elvesztése, az emlékezet és az elérhetetlenség ábrázolása olyan érzéseket kelt, amelyek irodalmi művekben többször is megjelennek.
Összességében tehát láthatjuk, hogy ez a vers számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A városi magány, az elidegenedés, a vasárnap melanchóliája, az őszi éjszaka hangulata, és a nosztalgia és gyász motívumai mind olyan témák, amelyek az irodalom számos ágában és korszakában jelen vannak.