Ismeritek a bérházak magányát,
Kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
Komor falon a járók árnya száll át.

Ismeritek a bús vasárnapot,
Mikor távol zenén álmodozva,
Sötét óráknak nincsen vége, hossza
S álmot szövünk, mint hálót sző a pók?

Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
Álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.

S míg elfog a derű nosztalgiája,
Zokogni hallod halk eső dalát
S elalszol fáradt gyásszal, összefázva.


Elemzések

Ez a vers az irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Először is, a vers témája a nagyvárosok magánya, ami egy olyan témakör, amely számos irodalmi műben megjelenik, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is. A magány, a városi élet üressége és az emberi kapcsolatok híjánya olyan univerzális érzéseket és tapasztalatokat jelentenek, amelyek az irodalomban gyakran megjelennek.

A versben használt képek és szimbólumok is több irodalmi hagyományt és műfajt idéznek. Például a "bérházak magánya" és a "kongó szobák sötétes odvai" olyan képek, amelyek az expresszionizmusra és a szecesszióra jellemzőek, amelyek az irodalomban és a művészetben a városi modernizmus és az elidegenedés ábrázolását szolgálták.

A versben található vasárnap és az azt körülvevő "sötét órák" motívuma több magyar és nemzetközi irodalmi műben is megjelenik. A vasárnap és az ezzel járó melankólia, az elnyúló idő és a várakozás olyan témák, amelyeket például Franz Kafka vagy T.S. Eliot is feldolgozott a műveiben.

Az őszi éjszaka is egy olyan motívum, amely több irodalmi műben visszatérően megjelenik. Az őszi időjárás, a gyérülő fák és a csendes, melankolikus hangulat gyakran szolgál inspirációként a lírai költészetben és a romantikus irodalomban is.

A versben jelenlévő nosztalgia és gyász motívuma szintén olyan témák, amelyeket számos irodalmi mű feldolgoz. A múlt elvesztése, az emlékezet és az elérhetetlenség ábrázolása olyan érzéseket kelt, amelyek irodalmi művekben többször is megjelennek.

Összességében tehát láthatjuk, hogy ez a vers számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A városi magány, az elidegenedés, a vasárnap melanchóliája, az őszi éjszaka hangulata, és a nosztalgia és gyász motívumai mind olyan témák, amelyek az irodalom számos ágában és korszakában jelen vannak.

Juhász Gyula "Nagyvárosok magánya" című versének teológiai szempontból történő elemzése során fontos figyelembe venni a szerző alábbi idézetét: "S míg elfog a derű nosztalgiája, zokogni hallod halk eső dalát, elalszol fáradt gyásszal, összefázva." Ezen a részen keresztül lehet kapcsolódást találni a bibliai, patrisztikus és skolasztikus gondolkodásmódhoz, amelyek egyaránt foglalkoznak az emberi szenvedéssel, a halál és a megváltás kérdéseivel.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő postapokaliptikus képek és hangulatok az ősi prófétai hagyományra utalnak. Az őszi éjszaka, a zokogó eső, a bús vasárnap mind olyan motívumok, amelyek a bibliai próféciákban gyakran visszatérnek a nép bűnei vagy a megpróbáltatások idején. A "zokogni hallod halk eső dalát" rész az isteni kegyelem vágyának és az emberi bűnbánatnak a kifejezése lehet. Az elalszás és a gyász motívuma jelzi a remény hiányát és a lelkileg megfáradt állapotot.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenő magány és az álmodozás képei a lélek állapotához kapcsolódnak. Az emberi lélek fáradtan, gyászosan keresi az Istennel való kapcsolatot, amelyben megtalálhatja a lelki békét és megváltást. Az álmodozás képe arra utalhat, hogy az emberi vágyak és az anyagi világ kielégítése nem adhatja meg a lelki felemelkedést és boldogságot.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő szimbólumok és a belső tapasztalatok leírása kapcsolódhat a scholasticus gondolkodásmódhoz, amely hangsúlyozza az ész, a logika és a természetes filozófia szerepét a teológiai tanulmányokban. Ebben az értelemben a versben található leírás a városi magányról és az emberi lélek élményeiről megadja a lehetőséget a skolasztikus teológusoknak a racionális elemzésre és a filozófiai gondolatok összhangba hozására.

Ezenkívül egy másik ötlet az, hogy a vers hangsúlyozza a modern ember magányát és a városi életben rejlő kihívásokat. A bérházak magánya és a sötét szobák képei a modern városi élet kilátástalanságát és az elidegenedést jelenítik meg. A bús vasárnap és az őszi éjszaka motívumai pedig a modern élet stresszének és belső vágyainknak való elnyomásának szomorúságát fejezik ki. A vers tehát arra utal, hogy a modern ember szíve üres és az Istennel való kapcsolat hiányzik az életéből.

A vers első sorai arra utalnak, hogy a költő a nagyvárosokban tartózkodó emberek magányosságát szeretné megjeleníteni. Az olyan épületek, mint a bérházak, melyekben sokan élnek együtt, mégis lehetnek magányosak és sivárnak tűnhetnek. Ezt a jelenséget viszont természettudományos szempontból is meg lehet közelíteni.

A modern természettudományban már régóta fontos téma az emberek pszichológiai és fizikai egészségére gyakorolt hatása, amely magában foglalja a városi környezet hatásait is. A legújabb kutatások szerint a városi környezetben töltött idő lehet hozzájáruló tényező a mentális egészségi problémákhoz, mint például a magányosság és a depresszió. A túlzott zaj, a szmog, a zsúfoltság és az élettelen környezet negatív hatással lehet az emberek érzelmi és mentális jólétére.

A második versszak a bús vasárnapot és az álmodozást írja le. Az emberi agy működése és az álmodás a modern pszichológia és agykutatás területén fontos témák. Az álmokban az agyunk feldolgozza és rendezi aznap érkezett információkat, ezáltal segítve a tanulást és a memóriát. Az álmodozás és az álmok szővésének metaforája a költő részéről újra összekapcsolódhat a természettudomány kutatási területeivel, hiszen az agykutatás és az álmatlansággal kapcsolatos kutatások napjainkban is nagy figyelmet kapnak.

A harmadik versszak az őszi éjszaka hangulatát írja le. Az őszi évszak és a természettudomány legfrissebb felfedezései között számos összefüggés található. Az őszi évszakban a nappalok rövidülnek és a hőmérséklet csökken, ami hatással lehet a növények és állatok életciklusára, valamint a természet változásaiban mutatkozik meg. Az őszi éjszakákban az égbolt is jellegzetes árnyalatokban pompázik, ami az égitestek viselkedésével és az atmoszféra kémiai folyamataival magyarázható.

A vers záró sorai pedig a nosztalgia és a gyász érzését idézik elő. Az emberi érzelmekkel és érzésállapotokkal foglalkozó kutatások széles körben kutatják a pozitív és negatív érzelmek hatásait a kognitív és fizikai funkciókra. A fáradtság és a gyászérzet hatással lehet az alvás minőségére és az emberi test különféle biológiai folyamataira.

Ezért tehát a vers, bár első pillantásra csak egy hangulatteremtő lírai alkotásnak tűnik, több természettudományos szempontból is értelmezhető és összekapcsolható a mai kutatások és felfedezések legújabb eredményeivel.