In memoriam

Szörnyű dicsőségünk hadd zengjem, éjszinü fátyolt
     Fonva a lantra, melyen bomlanak az idegek.
Álom nélküli és komoran feketéllő éjszaka vadján,
     Lelkem pusztáján marsol a hősi ezer.
Látom őket a dél kövein menetelni kitartón,
     Merre Szabács, Nándor, Valjevo, Nis meredez.
Látom északon is zord messze mezők sivatagján,
     Hol ugató ércek számuma förgetegez.
Látom, amint dalolón nekiszegzi az ezred a mellét,
     Hogy fölfogja a vak északi Rém rohamát.
Látom délnyugaton bástyát állítani holtak
     Nagy seregéből, hogy két haza védve legyen.
S látom a messze, szilaj Piavénál emberi hídként
     Holtan is ők födözik a vonuló sereget.
Ó, ti fiúk, barnák, szőkék, ti Szegednek hősei, árvák,
     Hol van a lant, a babér, mely dalol és koszorúz?
Északon és délen, keleten, nyugaton, e világnak
     Minden tájékán sírotok áll s nevetek!
Hány hant domborodik s jelöletlen hány rög enyészik
     Szerbia bús terein s merre Galícia van,
Lengyel síkokon és a Doberdón, távol Isonzó
     És Piavé mélyén, messze kopár köveken!
Mind csöndben szunnyad s álmát álmodja a holt ott
     - (Elfáradt gyermek mostoha anyja ölén) -
Hűs Tisza partjáról, hol a szürke füzes szomorún leng,
     Nagy jegenyék dala zsong, szőke akác mosolyog.
Hol Dugonics búsong, Dankó muzsikál és méla Tömörkény
     Darvadozik anyaföld csöndes eressze alatt,
Hol kis házak előtt, ha vasárnap alkonya barnul,
     Ülnek a jó öregek, égnek a makrapipák
S várnak a szép eladók pötykén kivirulva az ablak
     Százszorszépei közt és violái mögött
S várnak néma, sötét sorban, síró szemmel, feketében,
     Fájdalmas szüzek és bánatos édesanyák.
Véres idők terhét hordozza borongva, lemondva
     E sereg és neki már mit hoz a vak diadal?
Kedveseik vérén váltságot nyert Magyarország
     S szörnyű dicsőségük fénye ragyog Szegeden.


Elemzések

A vers teológiai szempontból azt a dicsőséget és áldozatot zengi, amit a magyar hősök hoztak Szegeden a II. világháborúban. A versben hangsúlyozódik a hősiesség, a védők és áldozatot vállalók ereje.

A bibliatudomány szempontjából a vers kifejezi a hősök feláldozását és áldozatának elfogadását a hazáért. Az áldozat szemlélete olyan, mint Jézus Krisztus, aki a kereszten adta életét az emberek megváltásáért. A hősök értük vették magukra a halált, hogy védelmezzék a hazájukat.

A patrisztikus gondolkodás szerint a versben megjelenik a hősiesség és a bátorság erénye. A hősök példaképek lehetnek a keresztények számára, akik a hitüket és az értékrendjüket képviselik, akár életük árán is.

A skolasztika szempontjából a vers kifejezi a közösség, a nemzet és a hazaszeretet fontosságát. A hősiesség és az önfeláldozás értékrendjével a hősök az egyetemes jót képviselték, és ezzel szolgálták a közösség és az emberiség felemelkedését. Az ő áldozatuk által fejlődött és haladt előre a nemzet.

Összességében a vers teológiai szempontból a hősiességet, az áldozatot és az elkötelezettséget hangsúlyozza. A hősök példáján keresztül jelzi a történelmi pillanatot, amikor a védőkre és áldozatra szükség van a közösség, a nemzet és a hit védelmében. Ez a vers tehát az önfeláldozás, a bátorság és a hozzájárulás dicsőségének üzenetét hordozza.

A vers Juhász Gyula Negyvenhatosok című alkotása, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléket állítja. A vers természettudományos szempontból nézve elsősorban a környezeti jellemzőkre, az időjárási viszonyokra és a földrajzi helyszínekre utal.

A versben megemlített időszakban zajlott a szabadságharc, ami a hazánkban akkortájt meglévő természeti környezetben zajlott. A vers kiemeli az éjszakai színeket, a komor éjszakát, amely szimbolizálja a harcok sötét, tragikus jellegét. Az idegek bomlása, a lelki pusztaság képe az emberek érzelmi állapotát és trauma hatását tükrözi.

A versben számos földrajzi helyszínt is megemlít a költő, mint példáulSzabács, Nándor, Valjevo, Nis, Piave, Galícia, Doberdó. Ezek a helyek a valóságban is megtalálhatók és a szabadságharc során jelentős szerepet játszottak. A természettudományos szempontból az érdekes, hogy a versben az ércek, a mezők és a kopár kövek szerepelnek, amelyek a földtani jellemzőkre utalnak. Ezenkívül a versben szereplő Tisza folyó és annak partja is kiemelkedik, amely a folyórendszer és a hidrológiai viszonyokra utal.

A vers a hősi ezer képét festi, akik bástyákat alakítanak ki és megvédik a hazát. A folyókon átkelő hídnak, valamint a sírok mélyén nyugvó hősöknek a képe a természeti jelenségekkel és az emberek alkotásával kapcsolatos szimbólumokat használ. A versben szereplő természeti képek, mint a szürke füzes, a jegenyék, az akác és a virágok a természet szépségét, nyugalmát idézik fel.

Összességében a vers természettudományos szempontból az éjszakai égbolt, a földrajzi helyszínek és a természeti jelenségek ábrázolása révén kapcsolódik a természettudományhoz. A természeti jellemzők a versekben jelen vannak, és hozzájárulnak a vers hangulatának kifejezéséhez és a történeti események megértéséhez.

A vers címe "In memoriam", amely arra utal, hogy a költő emléket állít a negyvenhatosoknak, az 1848-49-es szabadságharcban és a szabadságharc utáni megtorlásokban részt vevő hősöknek. A versben a költő ábrázolja a hősök áldozatos küzdelmét és a velük szembeni elnyomást.

A vers elején a költő a hősök szörnyű dicsőségét említi, amely el van takarva éjszínű fátyollal. Ez a kép az elnyomásra és a megfojtott szabadságvágyra utalhat.

A második sorban a költő leírja az éjszakát, amely álom nélküli és komoran feketéllő. Ez a kép az elnyomás, a sötétség és a reménytelenség érzetét kelti. A "lelkem pusztáján marsol a hősi ezer" sorban a költő azt sugallja, hogy a hősök küzdelme a költő lelkében él, és az ő általuk képviselt hősies erények megvalósulhatnak.

A következő sorokban a költő megemlékezik azokról a helyszínekről, ahol a hősök küzdöttek, például Szabács, Nándor, Valjevo, Nis. Ezek a helyek a szabadságharc alatt fontos szerepet játszottak, és a költő ezzel arra utal, hogy a hősök bárhol megadták magukat az ügyért.

Az "ugató ércek számuma förgetegez" sorban a költő az ágyúk hangjára utal, amelyek zajának a számát nem lehet megszámolni. Ez a kép a háború és a pusztítás szörnyűségét jeleníti meg.

A költő azt is leírja, hogy a hősök dalolva teszik le életüket az északi Rém elleni roham során. Ez azt sugallja, hogy a hősöknek megvan a bátorságuk és a kitartásuk a küzdelemben.

A versben szerepelnek még olyan helyszínek is, mint délnyugat, Piave, Tisza partja stb. Ezek a helyek a szabadságharc színterei voltak, és a költő ezzel azt fejezi ki, hogy a hősök küzdelme áthidalta a földrajzi távolságokat.

A versben a költő említést tesz a holtak bástyájáról, amelyet a délen állítanak a hősök, hogy megvédjék a két hazát. Ez a kép a hősies önfeláldozást és a hűséget ábrázolja.

A vers utolsó részében a költő Szeged hőseit említi, akiknek veszteségét fájlalja. A költő arra utal, hogy a hősöknek nem jutottak koszorúk és babérkoronák. A végső sorokban a költő a sírokat és a gyászolókat említi, akik mindig emlékeznek a hősökre.

A vers ezen összefüggései alapján azt mondhatjuk, hogy Juhász Gyula "Negyvenhatosok" című verse az 1848-49-es szabadságharcban részt vevő hősök emlékét és áldozatát méltatja. A versben megjelennek a háború, az elnyomás, a küzdelem, a bátorság és az önfeláldozás témái, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is fontos témák. A versben a költő erős érzelmeket vált ki a hősök iránt, és emléket állít nekik.