A hold az égen még a régi, tünde,
Szomorú holdunk, hűvös és derűs
S a végtelen nyugalmat a nagy űrbe
Még hinti rajta az ős hegedűs.

A Tisza még a régi, ballagó társ,
A fellegek is még a régiek,
De hol maradtak el a régi órák,
Mikor búsultunk s nem tudtuk, minek?

A hangodat iszom, mint drága óbort,
Kornél s szívembe száll a régi hóbort,
A szent, a tiszta, bánatos, nemes.

Mint kagyló ajkán tenger végtelenje,
Szép ifjúságunk zeng, búg vissza benne...
Dalolj, dalolj, varázsló énekes!


Elemzések

Természettudományos szempontból nézve, a vers első sorai a hold természetét, jellemzőit, és viselkedését említik. A "hold az égen még a régi" kifejezés arra utal, hogy a hold ugyanaz maradt, nem változott a külseje vagy az égi viselkedése a történelem során. Az "ős hegedűs" megemlékezik valamilyen rég elfelejtett, de még mindig ható erőről vagy entitásról, ami a holdon van jelen.

A második versszakban a Tisza természeti jellemzőiről beszélnek. Ahogy az idő múlik, a folyó ugyanaz marad, és ugyanazok a felhők is körülötte. Ez a rész a természeti körfolyamatok stabilitását és folytonosságát tükrözi.

A harmadik szakaszban a hang és az érzelmek kapcsolata kerül előtérbe. A hang úgy hat a költőre, mint egy drága ital, amit megiszik. Ez a rész a hangrezgések fizikai természetére és azok hatására utal.

A negyedik versszakban a természeti elemekhez hasonlítva a költő ifjúságának szépségét és energiáját hangsúlyozzák. Az ifjúság, ahogy a tenger a kagyló ajkán, mindvégig jelen van és visszhangzik.

A vers nem hoz közvetlenül kapcsolatba a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel vagy kutatási eredményeivel. Inkább a természeti jelenségek állandóságát és a hang rezgéseinek hatását hangsúlyozza.

A vers teológiai szempontból is elemezhető, különösen figyelembe véve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait.

A versben megjelenik a hold, amely hűvös és derűs, valamint a nagy űrben a régi hegedűs hinti a végtelen nyugalmat. Ezt a képet a Bibliában találjuk meg a teremtés történetében, amikor Isten teremtette a világegyetemet. A nap és a hold a teremtés hatodik napján jött létre. A versemben megjelenő "ős hegedűs" metaforája akár Isten lehet, aki az egyetemes harmóniát és nyugalmat teremti.

A Tisza folyó is megjelenik a versben, mint a régi, ballagó társ. Ez a kép is teológiai utalást tartalmazhat, mert a folyók a Bibliában gyakran jelképezik az életet és a megújulást. A folyók vize általában a teremtés és újjászületés szimbóluma. A versben tehát a Tisza a régi órák hiányától való bánatot és hiányérzetet is jelképezheti.

A vers további részében a hangra, és konkrétan Ocskay Kornél hangjára koncentrál. Az "iszom" szóval a hangzó szó mélyebb jelentését hangsúlyozza, ami bibliai szempontból lehetne a szellemi táplálék és az Isteni kinyilatkoztatás elfogyasztásának metaforája. Ez a fajta táplálkozás és megismerés történik a bibliatudományon keresztül. Tehát Ocskay hangja táplálja a költő szívét a szent és tiszta, valamint a bánatos és nemes érzelmekkel.

A vers utolsó sorában a "varázsló énekes" arra utalhat, hogy az éneklés összekapcsolódik a vallásos szertartásokkal és a szeretettel. A patrisztika nézőpontjából fontosak voltak az éneklések és himnuszok a vallási ceremóniákon, amelyeket a varázsló énekesek előadtak, hogy az emberek közelebb kerüljenek Istenhez és megtapasztalják a tiszta és szép ifjúságot.

A skolasztika szempontjából a vers tekinthető az ember és a teremtés misztériumának megértésére irányuló próbálkozásnak. A versben megjelenő természeti képek és érzelmek által a költő kifejezi a vágyát a régi idők után, amikor még nem értette, hogy miért búsultak és nem tudták, minek. Ez a vágy az emberiség általános kérdéseire és kereséseire utalhatja a válaszokat a létezésről és a teremtésről.

Összességében tehát a vers bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontokat is tartalmaz, és az emberi létezés misztériumát, valamint a vallásos tapasztalatokat és kérdéseket veszi figyelembe.

A vers Juhász Gyula Ocskay Kornél nevű személyhez íródott, és a következő szempontokat vizsgálhatjuk meg az irodalomtudomány szemszögéből.

1. Stílus és nyelvhasználat: Juhász Gyula tömör, erőteljes és lírai nyelvezetet alkalmaz a versben. A vers ritmusa és zeneisége nagyon fontos, amely a versbeli sorok szabályos ritmusán és rímeken alapul. A nyelvhasználat lírai és érzelmekkel teli, amely kiemeli a szerző és a címzett közötti kapcsolatot.

2. Szimbolikus elemek: A hold, a Tisza és az órák szimbolikus jelentőséggel bírnak a versben. A holdhoz kapcsolódó jelzők, mint a "szomorú" és "hűvös", megerősítik a vers hangulatát. A Tisza és az órák emlékeztetik a szerzőt a múltra és arra, hogy hogyan változnak a dolgok az idő múlásával.

3. Az idő és az emlékezés: A versben a múlt időhöz való visszatérés és az emlékek jelentős szerepet játszanak. A szerző emlékszik azokra a pillanatokra, amikor "búsultunk s nem tudtuk, minek". Az emlékek és a múlttal való kapcsolat erős érzéseket és nosztalgiát váltanak ki.

4. Az ifjúság és az ének szerepe: A versben az ifjúság, az éneklés és az énekes szerepe fontos. Az ifjúság szimbolizálja az eljövendő lehetőségeket és az ártatlanságot. Az ének és az énekes a boldogságot és a varázslatot képviseli. Az ének fontosságának hangsúlyozása arra utal, hogy az irodalom és a művészetek által az ember átélheti a múltat és kifejezheti érzelmeit.

5. Nemzetközi kapcsolódások: Juhász Gyula Sturm und Drang irodalmi irányzathoz kapcsolódik, amely a 18. században Németországban jelent meg. Az irányzat jellemzője az érzelmek kiemelése és a természeti képek használata. Ebben a versben is megtalálhatók ezek az elemek. A lírikus és érzelmes nyelvezet és a természeti jelenségekkel való kapcsolat az irányzat sajátosságainak tekinthető.

6. Magyar irodalmi hagyomány: Juhász Gyula jelentős magyar költő, akinek munkássága az 1900-as évek elején jelent meg. A versei nemcsak a magyar irodalomra voltak hatással, hanem a nemzetközi szépirodalomra is. Az ő stílusa és témaválasztása sok más költőre is hatott.

Ezen elemzések alapján látható, hogy a versben számos összefüggés található a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. A stílus, a szimbolikus elemek, a múlt emlékei, az ifjúság és az ének fontossága mind olyan témák és motívumok, amelyek széles körben felhasználhatók a költészetben világszerte.