A vers, Juhász Gyula "Októberi éj", lírai költemény, amely az éjszaka hangulatát, a csendet és a misztikus atmoszférát ábrázolja. Az irodalomtudomány szempontjából értékelhetjük a következő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.
1. Stílus: A vers a szimbolizmus jegyeit viseli magán, amelyet a költő nyelvi képek használatával ér el. Gyönyörűségét és fenséges atmoszféráját a színek, hangulatok és elemek válogatott leírásai hozzák létre.
2. Hangulat: A versben ábrázolt misztikus hangulat párhuzamba állítható a romantikus lírával, ahol a természet és az éjszaka szimbólumokként jelennek meg. Az éjjeli csend, a fény és a sötétség közötti ellentét továbbá a lírikus érzéseinek megjelenítésére szolgál.
3. Képek és szimbólumok: Az éjszaka, a kísértetek, a haldokló hold, a hálóban alvó pók és a hallgató kutyák mind szimbolikus jelentéssel bírnak. Ezek a képek, amelyek a szimbolizmusra jellemzőek, a szövegértelmezést gazdagítják és további érzelmi rétegeket építenek fel.
4. Azt a lehetőséget is figyelembe kell venni, hogy a vers bizonyos eszmei vagy politikai összefüggéseket is tükrözhet, amelyek időszakhoz köthetők. A "Októberi éj" név és a vers hangulata az 1956-os forradalomra való utalásként is értelmezhető, amikor a pártállami uralom alatt tartották a magyar társadalmat.
5. A vers könnyedén kapcsolódhat nemzetközi szépirodalmi alkotásokhoz is, különösen a romantika és a szimbolizmus tradícióihoz. Az általános éjszakai hangulat, az éj szimbolikus jelentése és a természeti elemek leírása olyan motívumokat tartalmaznak, amelyek megtalálhatók más irodalmi művekben is.
Ezen összefüggések révén a "Októberi éj" széles körűen értelmezhető irodalomtudományi szempontból, és kapcsolódik a magyar és a nemzetközi szépirodalom különböző tradícióihoz és stilisztikai hagyományaihoz is.