A versen az öreg hotel és annak emlékei állnak középpontban. Az öreg hotel egy vén, sárga ház, amely a kurta utca sarkán található. A házban számos emlék lakozik, amelyek mind halványak és szomorúak. A költő számára az emlékek a didergős őszi estéket, kenyértelen, bús déleket és fáradt inakat testesítik meg. A versben megjelenik a őszi borulás, a letört, nagyálmú pálya és a kifáradt, barna árnyak motívuma is. A költő egy asszonyt említ, aki nem szereti őt, és egy éjszakát, amikor már nem lesz. Az öreg hotel magányát kifejező nagy tűzfalak és az elérhetetlen, bús, magas végső garas is megjelenik a versben. A vers végén a költő babonásnak és vágyakozósnak érzi a lelkét az öreg hotel iránt, amelynek tűnt őszi estéje vár rá.
A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az öreg hotel és a benne található emlékek motívuma általános és ismert téma, amely más öreg épületekhez és helyekhez is kapcsolódhat. A versekben gyakran megjelenik a múlt nosztalgikus és szomorúsággal átitatott felidézése, amely az idő múlására és az eltűnt emlékekre való reflektálásra utal. A versben megjelenő őszi motívumok (őszi borulás, didergős őszi esték) szintén gyakran előfordulnak más versekben is, mivel az ősz a múlás, elmúlás, halál és változás időszakát szimbolizálja. A költő által megidézett hangulat és érzések (szomorúság, magány, vágyakozás) szintén általánosan alkalmazott témák a szépirodalomban, amelyeket más költők és írók is feldolgoznak.