Öreg hotel, vén, sárga ház
A kurta utca sarkán,
Száz emlékem benned tanyáz,
Rozoga ház, nagy sárga ház
És minden emlék halvány.

És minden emlék szomorú,
Didergős őszi esték,
Kenyértelen, bús lomha dél,
Fáradt inak, vánnyadt kedély, -
Szürkéllő ódon emlék.

Sárgálló őszi délután,
Nagy tűzfalak magánya,
Utolsó vers, végső garas,
Elérhetetlen, bús, magas,
Letört, nagyálmú pálya.

Revolver, őszi borulás,
Kifáradt, barna árnyak,
Egy asszony, aki nem szeret,
Egy éj, mikor már nem leszek,
Tűnt arcok sírva várnak!

Öreg hotel, vén sárga ház,
Te vádas, árnyas emlék,
Lelkem ma újra babonás,
Öreg hotel, nagy sárga ház,
Rám vár tűnt őszi estéd!


Elemzések

A versen az öreg hotel és annak emlékei állnak középpontban. Az öreg hotel egy vén, sárga ház, amely a kurta utca sarkán található. A házban számos emlék lakozik, amelyek mind halványak és szomorúak. A költő számára az emlékek a didergős őszi estéket, kenyértelen, bús déleket és fáradt inakat testesítik meg. A versben megjelenik a őszi borulás, a letört, nagyálmú pálya és a kifáradt, barna árnyak motívuma is. A költő egy asszonyt említ, aki nem szereti őt, és egy éjszakát, amikor már nem lesz. Az öreg hotel magányát kifejező nagy tűzfalak és az elérhetetlen, bús, magas végső garas is megjelenik a versben. A vers végén a költő babonásnak és vágyakozósnak érzi a lelkét az öreg hotel iránt, amelynek tűnt őszi estéje vár rá.

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az öreg hotel és a benne található emlékek motívuma általános és ismert téma, amely más öreg épületekhez és helyekhez is kapcsolódhat. A versekben gyakran megjelenik a múlt nosztalgikus és szomorúsággal átitatott felidézése, amely az idő múlására és az eltűnt emlékekre való reflektálásra utal. A versben megjelenő őszi motívumok (őszi borulás, didergős őszi esték) szintén gyakran előfordulnak más versekben is, mivel az ősz a múlás, elmúlás, halál és változás időszakát szimbolizálja. A költő által megidézett hangulat és érzések (szomorúság, magány, vágyakozás) szintén általánosan alkalmazott témák a szépirodalomban, amelyeket más költők és írók is feldolgoznak.

A vers alapvetően nem a természettudományokról szól, inkább az idő múlásával és a múlt emlékeivel való foglalkozásról. Azonban, ha a mai természettudományos felfedezésekkel hozzuk összefüggésbe a verset, néhány érdekes párhuzamot találhatunk.

1. Az idő múlása és az emlékek halványulása: A versben Juhász Gyula úgy írja le az emlékeket, mint amelyek halványak és szomorúak. Az elmúlt évtizedekben előrelépések történtek az emlékek és a memória kutatásában. Napjainkban a neurotudomány lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük az emlékek működését, beleértve a halványulásuk okait is.

2. Az őszi évszak: A versben az őszi időjárás és hangulat leírása meghatározó elem. Az időjárás kutatása és megértése jelentős előrelépéseket ért el az elmúlt években. Például a klímaváltozás hatásainak átfogó elemzése és előrejelzése jelentős eredményeket hozott a természettudományokban.

3. A magány és elhagyatottság érzése: A versben az öreg hotel és az elhagyatottság témája is megjelenik. Az összefüggés itt az, hogy az emberi érzelmek kutatása a pszichológia és a neuropszichológia területén napjainkban is aktív téma. A magány, elhagyatottság és depresszió okainak, mibenlétének és kezelési lehetőségeinek jobb megértése több kutatás révén lehetséges.

Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományos felfedezésekhez, ezek a példák mutatják, hogy hogyan lehet az irodalmat és a természettudományokat összekapcsolni, és hogyan lehet a művészetet használni a természettudományos fejlődés témáinak megfogalmazására.

A Juhász Gyula "Öreg hotel" című versében számos teológiai szempont is felmerülhet. A versek hangulata melankolikus és szomorú, amely sok elemet hordoz az emberi sors, a múlás és a vallásosság tekintetében is.

Az első versszakban az "öreg hotel" és a "rozoga ház" képe található. Ez a kép részben az idősödést, a múlandóságot jelképezi, valamint az emberi élet folyamatosságát és múlását mutatja be. Ez összefüggésben áll a bibliatudomány szempontjából a káránnal, azaz az eredeti bűnnel, amely az emberi élet korlátolta és véges voltát hozta létre.

A második versszakban a "kenyértelen, bús lomha dél" képe megjelenik, amely a reménytelenséget és a lelki kimerülést jelzi. Ez kapcsolódik a patrisztika gondolkodásához, amely a lelki gyengeséget, a kísértéseket és a bűnökkel való harcot hangsúlyozza. Ezenkívül a "szürkéllő ódon emlék" képe is magában hordozza az idő múlását és annak megállíthatatlanságát.

A harmadik versszakban a "letört, nagyálmú pálya" és az "elérhetetlen, bús, magas" szavak utalnak az emberi távolságtartásra, a célok elérhetetlenségére és az élet nehézségeire. Ebben az értelemben a skolasztika gondolkodása arra emlékeztet, hogy az emberi lélek vágyik a tökéletesre, de soha nem lehet tökéletes a földi életben.

A negyedik versszakban a "revolver, őszi borulás" érzése, valamint a "tűnt arcok sírva várnak" jelképesen a halálhoz és az elmúláshoz kapcsolódnak. Ez összekapcsolható a patrisztika és a skolasztika megközelítésével, amelyek hangsúlyozzák a halál utáni ítéletet és az üdvösséget.

A záró versszakban a "lelkem ma újra babonás" kifejezés a vallásos hit és az emlék jelentőségére utal. Az "ősz esték" és az "ötőszi estéd" vágyakozást és várakozást sugall, amely megmutatja a vallásos megközelítéseket, a reményt és a szellemi felemelkedést.

Ezenkívül fontos megemlíteni, hogy a versben megjelenő szomorúság és reménytelenség tragikus hangulatot hoz létre, ami kapcsolódik a vallásos filozófiákhoz és a teológiai nézőpontokhoz, amelyek a szenvedés és a megtisztulás jelentőségét hangsúlyozzák az emberi életben.