A szőke reggelben ragyog,
Nevetve jelzi: itt vagyok!

Az éjtől nedves még fala.
Csengője csengi: trallala.

Küszöbén álmos kis cseléd
Mezítláb áll s nem néz feléd.

Szemében is még nedves éj
És semmi, semmi szenvedély.

A föld mögötte barna, dús,
Az égen víg szalonka húz.

Az őrház nem vár, nem siet,
Nem állomása senkinek.

Harangja berreg: menjetek,
Epedjetek csak, emberek!

Vár Várad, Pest, induljatok,
Vár Párizs és Abádszalók...

Én maradok a homokon
És alszom és nem álmodom.