Juhász Gyula Őszi stanzák című versét irodalomtudományi szempontból több összefüggésben is érdemes vizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Nyelvi és stiláris elemek: A vers nyelvezete rendkívül érzékeny és képekben gazdag. Juhász Gyula a versben alkalmazott szépirodalmi eszközökkel – metaforákkal (például: "boldogan és búsan lebegők"), hasonlatokkal (például: "mint soha, soha régen"), megszemélyesítésekkel (például: "Eszik a hold"), hangszimbólumokkal és alliterációkkal – ábrázolja az őszi hangulatot és az elveszett ifjúságot.
2. Sírköltészet: A versben gyakoriak a sírköltészetre jellemző motívumok, mint például az emlékek, a múlt, a veszteség és a fájdalom. Az elszálló ifjúság és a múltbéli emlékek mellett a vers a múló idővel, a haldokló természettel, valamint az öregség és halál motívumaival is foglalkozik.
3. Romantika: A Őszi stanzák a romantika jegyeit is hordozza. A versben megjelenik a természeti elemeknek az emberi érzelmekkel való azonosítása, melyben a természet hangulati állapotai, például az őszi eső, a felhők vagy a hold, az emberi érzelmi világot tükrözik és megjelenítik.
4. Személyes érzelmek: A versből árad a személyes érzelmek közvetlen ábrázolása. Juhász Gyula az őszi tájat és az elmúlást saját élményeiből, vágyakból, bánatokból és örömökből meríti. A versnek ez a szubjektív tonalitása elősegíti az olvasóval való azonosulást és az érzelmi resonanciát.
5. Intertextualitás: A versben felidéződik a magyar és nemzetközi irodalom hagyománya, különösen a romantika és a líra területén. Az "Egy verset próbálok dúdolni újból" sor például utalhat a líra és az önmegismerés folyamatára, míg a "Tudom, tudom: ők mind a régiek még" sor megjelenhet a múlt irodalmi hősei és költők iránti tiszteletként.
6. Tematikus elemek: A Őszi stanzák több olyan tematikus elemet is megjelenít, amelyek a magyar és nemzetközi szépirodalomban is gyakran előfordulnak. Ilyen például az idő múlása és az elszálló ifjúság, az évszakok váltakozása és az őszi hangulat, a természet és az ember érzelmi kapcsolata, a múlt és az emlékek ereje, valamint az öregség és a halál motívuma.
Összességében Juhász Gyula Őszi stanzák című verse számos irodalomtörténeti összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A nyelvi és stiláris elemek, a sírköltészeti motívumok, a romantikus jegyek, az intertextualitás, a személyes érzelmek ábrázolása és a tematikus elemek mind hozzájárulnak a vers művészeti és irodalmi értékéhez.