Tomiban ősz van. Barbárok a népek
És idegenek némely csillagok.
A borostyánom zöldje dérbe téved
És örömektől oly özvegy vagyok.
Júlia, szeretnélek látni téged
És Rómát, ahol tavaszég ragyog.
Tomiban ősz van és a lelkemben tél,
Júliám, Rómám, ó be messze estél!

Mi hír Rómában? Ki mostan a cézár
És ki a költő és miről dalol?
Ki hordja most Ovidius babérját,
Kacér Fortuna most kihez hajol?
Tomiban ősz van. Hervad a babérág,
Ó boldog az, ki él titokba jól.
Rómában minden fürdik szent tavaszban,
Tomiban ősz van és én itt maradtam.

Szépek-e most is Rómában a szépek,
Az élet most is oly édes, vidám?
Melyik poétát tanít verselésre
S szeretkezésre az én Júliám?
Ne fájjon ez a kérdés! Hisz az élet:
Szeretni s veszni szerelem hiján!
Tomiban ősz van és nincs szerelem.
Több tavaszom már nem is lesz nekem!


Elemzések

A Juhász Gyula által írt "Ovid levele Júliához" című versnek több megközelítésből is teológiai értelmezése lehet.

Bibliatudomány:
A versben megjelenik a Róma és Tomi (Ovid elszáműzetése utáni lakhelye) közötti ellentét. Róma a keresztény hit szempontjából a bűn és világiasság központja lehet, ahol gazdag és örömteli élet zajlik. Tomi viszont a távoli, elszigetelt hely, ahol az elhagyatottság és a szomorúság jellemzi az életet. Az őszi és tél szimbolizálhatja a bűnbeesést és a bűnbánatot, míg a tavasz a megtérés és az újjászületés lehetőségét jelenti. A versben megjelenő kérdések és a válaszok hiánya arra utalhatnak, hogy a költő elveszítette a kapcsolatot Isten és a keresztény közösséggel.

Patrisztika:
A patrisztika időszakában a keresztény szerzők gyakran emeltek ki erkölcsi és vallási témákat műveikben. A versben a költő hiányzik Rómába, ami az édes élet és a gazdagság szimbóluma lehet. Ez az életforma viszont ellentétes lehet a keresztény erényekkel. A költő úgy érzi, hogy elszakadt az Istennel való kapcsolatától, és hogy a szeretet és az élet értelmetlen Tomi-ban.

Skolasztika:
A skolasztika időszakában a teológusok gyakran foglalkoztak az isteni szuverenitással és az ember szabad akaratával. A versben látható, hogy a költő magányos és szomorú állapotban van Tomi-ban, ahol az élet ciklikussága és kiszámíthatatlansága uralkodik. A költő nem érezheti, hogy képes befolyásolni saját sorsát, és hogy választhatna a boldogságra és a szeretetre törekedő életmód között. Ez a felfogás a skolasztika ideáival, például az emberi szabad akarat kérdésével kapcsolatban is megmagyarázható.

Más ötlet:
A versben megjelenő ellentétek (Róma és Tomi, tavasz és ősz, élet és halál) egészíthetők ki a vallási gondolkodás dimenzióival. A költő elszakadása Rómától és a szeretettől az emberi létezés mélyebb értelmét keresi, és a végső létezési kérdésekre keresi a választ. A hiány, a kérdések és a fájdalom az emberi élményekhez kötődő vallási töprengések elindítására szolgálhatnak, amelyek a spirituális élet elmélyítését célozzák.

A vers természettudományos szempontból elemezve, többek között az időjárással, a csillagászattal és a biológiával kapcsolatos elemeket figyelhetünk meg.

Az első sorokban a "Tomiban ősz van" kifejezés egy időjárási állapotot jelöl. Az őszhöz kapcsolódik a borostyánzöld, ami a versekben gyakran a természet színeivel hozható összefüggésbe. A "dérbe téved" kifejezés pedig a hideg, fagyos időjárást jelzi. Ez időjárási téma a természettudományban a klímaváltozás, az időjárás jelenségei és az évszakok kutatásával összefüggésbe hozható.

A "némely csillagok" kifejezés a csillagászattal áll összefüggésben. A csillagok mozgása, a csillagképek és a csillagászati felfedezések a mai természettudomány friss kutatási területei közé tartoznak.

A második versszakban a "Rómában" említett helyszín a város geográfiai és történelmi szempontból egyaránt érdekes lehet a természettudományos kutatások szempontjából. Az itteni politikai és kulturális helyzet is befolyásolhatja a természettudományos munkákat és eredményeket.

A "hervad a babérág" kifejezés a növényvilágra és a vegetációra vonatkozik. A növényi életciklusok, a növények elhalása és a természet változásai a biológia kutatásának fontos területei.

A harmadik versszakban a "Rómában a szépek" kifejezés arra utal, hogy a szépség viszonylagos és változó fogalom lehet a természettudományban. Az élet édes és vidám jelzők a mentális és érzelmi egészséggel kapcsolatos témákhoz kapcsolódhatnak, amelyek a pszichológia és az élettan területére tartoznak.

Végül, a "nincs szerelem" és a "több tavaszom már nem is lesz nekem" kifejezések az emberi érzelmi és szociális kapcsolatokra, valamint a halandósággal és az idő múlásával való foglalkozásra utalnak. Ezek a témák a pszichológia, a szociológia és az orvostudomány területéhez kapcsolódhatnak.

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.

1. Tematikai összefüggések:

- Az első tematikai összefüggés a természet és évszakok ábrázolása. A versben az ősz és tél a magányosságot és a szomorúságot jelképezi, míg Rómában a tavasz ragyog. Ez a tematika általánosan jelen van a lírai költészetben, hiszen az évszakok változása gyakran az emberi érzelmekkel való azonosítást eredményezi.

- A második tematikai összefüggés az otthon és az idegen hely közötti kontraszt. A költő otthonában, Tomiban, ahol ősz van, magányos és özvegy érzéseket tapasztal, míg Rómában, ahol tavasz van, boldogan szeretne lenni Júliával. Ez a kontraszt az otthon és az idegen hely közötti vágy és sóvárgás témaköréhez kapcsolódik.

2. Stílusbeli összefüggések:

- A versben megjelenik a lírai én azon vágya és kérdések sora, hogy mi történik hazaérkezése óta Romában. Ez a stílusbeli összefüggés az epifánia és a vágy kifejezéséhez kapcsolódik. Az epifánia az irodalomban a váratlan és meghökkentő szituációk által megvalósuló felismerés pillanatát jelenti.

3. Kulturális összefüggések:

- A versben Ovidiusra, a római költőre történik utalás, valamint a Cézárra és Fortuna istennőre. Ezek az utalások azt sugallják, hogy a költő érdekli a kortárs irodalom és politika helyzetének ismerete, és piciny betekintést nyújt a Római Birodalom életébe és kulturális környezetébe.

- A versbe felolvasott idézetek Ovidiustól köszöntők a költeményben és a lírában általában kedvelt módok közé tartoznak az irodalomtörténetben.

4. Hangulati összefüggések:

- Az ősz és tél ábrázolása a versben a melankólia és szomorúság hangulatát teremti meg. Ez az összefüggés a romantikus irodalomban, különösen a XIX. századi európai lírában egy gyakran előforduló tematika, amely a költő érzelmi reakcióit fejezi ki a természeti környezetre.