Nyájas Dunántúl szelíden ívellő
Áldott ölű hegyei koszorúzzák
A régi várost, melynek égbe zengő
Harangszava szent, magyar szomorúság.

A város régi, ó de örök ifjú
Remények gazdag lombjai borítják,
Öreg kapukból fiatal hit indul
És jobb jövőbe lelkendezve hírt ád.

Mecset smaragdja tör a mély azúrba,
Keresztje mellett félhold mélabúja:
Magyar, török megbékélt múltja int

S hol barna alkony bontja fátylait,
Virrasztva és vigyázva, várva vár
Víg virradást a bús "magyar határ..."


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva nem tartalmaz olyan konkrét elemeket vagy utalásokat, amelyek közvetlenül kapcsolódnának a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. A költemény inkább a város hangulatát és jellegzetességeit írja le, valamint a múlt és jelen találkozását mutatja be.

Az első sorokban a Dunántúl természeti jellemzőit említik, az "áldott ölű hegyei" pedig a környező tájat és magaslatokat jelképezik. Ez összefüggésbe hozható például a földrajztudománnyal, a hegységképződéssel és az éghajlati viszonyokkal.

A második bekezdésben a város örök ifjúsága és a remények gazdag lombjai kifejeződnek. Ez kapcsolatban állhat a biológiával és az evolúcióval, ami a folyamatos megújulást és fejlődést jelenti.

A harmadik bekezdésben a mecset és a kereszt jelentései keverednek. Ebben az esetben a vallástudományhoz és a kulturális hagyományokhoz kapcsolódhat. A múlt konfliktusai és megbékélése pedig társadalomtudományi vonatkozást hordoz.

Az utolsó sorok a természet és az időjárás képeit festik le, ahol a bús magyar határ várja a virradást. Ez a táj- és környezettudományokhoz kapcsolódhat, mivel az évszakok, az időjárás és a táj változásait vizsgálja.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból kevés információt nyújt, de bizonyos vonatkozásokban kapcsolódhat a földrajzhoz, biológiához, vallástudományhoz, kulturális hagyományokhoz és a táj- és környezettudományokhoz.

A vers szemléletes képekkel öleli át Pécs városát, és a költő hangulatát, amelyhez hozzájárul a teológiai szempont is.

Bibliai nézőpontból a vers megidézi a város szent hangját, amely a "magyar szomorúság" jellemzője. Ez az időtlenség és a vallásos töltet egyik megjelenési formája a versben. A "magyar szomorúság" kifejezéssel a költő a hazaszeretet és a vallásosság jellegzetes magyar vonását kívánja kifejezni. A régi várost az "áldott ölű hegyei" koszorúzzák, ami arra utalhat, hogy a természet erői és a város közötti kapcsolat is isteni jelenlétre utalhat.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő hegyek képe Krisztus mennybemenetele és dicsőséges visszatérése közti időre is utalhat. A hegyek egyfajta határt jelenthetnek a földi világ és a mennyeiek között. A városban megjelenő "fiatal hit" pedig a keresztény tanítások terjesztésére és a remények beteljesülésére utalhat.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő mecset és kereszt együttállása arra utalhat, hogy minden vallásra vonatkoztatható egyfajta békélt múlt. A költő ezzel a képpel egyetemes toleranciát és megbékélést sugall.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő "barna alkony" és "víg virradás" képei az idő és halál közti feszültséget, valamint a hiányérzetet és az utazásra való vágyat közvetítik. A költő várakozva és virrasztva vágyik a "magyar határ" virradására, ami az élet és halál határának, valamint a közösség és szabadság határának, a végtelen remény határának szimbóluma is lehet.

Egyéb ötletként a vers a város és természet egységét is fejezheti ki, ahol az ember és Isten közötti kapcsolat jelképes formában jelenik meg. A vers a város évszázadokon átívelő történetét, vallási és kulturális sokszínűségét, valamint a remény, hit és várakozás jelentőségét közvetíti.

A vers Juhász Gyula Pécs című művéből való. Az alábbiakban az alapján értékelem az irodalmi szempontból jelentős összefüggéseket:

- Magyar irodalom: A versben megjelenik a magyar szomorúság és a magyar határ motívuma, amelyek jellegzetesek a magyar irodalomban és a magyar nemzeti identitásban.

- Megbékélés: A versben megjelenik a török megbékélt múltja motívum is, amely az oszmán megszállás korára utal, amikor a magyar területeket a törökök uralmuk alá hajtották. Ez a motívum azért fontos, mert a történelmi megbékélés és különböző kulturális hatások befogadása, kezelése fontos téma a nemzetközi szépirodalomban is.

- Természetleírás: A versben a Dunántúl és hegyei kerülnek leírásra, amelyeket az "álld ott" elbeszélő személynek tulajdonít. Ez a természetleírás a versekben gyakran használt motívum, amely a város hangulatát, atmoszféráját és a természeti környezetet is bemutatja.

- Hit és remény: A versben az öreg kapukból fiatal hit indul motívum is megtalálható. Ez a hit és remény az ifjúságot és a jövőbe vetett hitet jelképezi, amely sok irodalmi műben megjelenik nemzetközi szépirodalomban is.

- Dualitás: A versben természetes képződményeket párosítanak kulturális és nemzetiségi jelképekkel. Például, a mecset smaragdja a török kultúrát jelképezi, míg a kereszt a keresztény jelkép. Ez a dualitás, az ellentétek párosítása és keverése szintén gyakran használt irodalmi eszköz a nemzetközi szépirodalomban is.

Összességében a vers számos lehetséges irodalmi összefüggést rejt magában mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A szomorúság, a megbékélés, a természetleírás, a hit és remény, valamint a dualitás olyan témák és motívumok, amelyek mind a magyar, mind pedig a nemzetközi irodalomban gyakran megjelennek.