Csöndes falu, bús őszi este,
Már alszanak a barna asztagok,
Most ébred a kaszálók méla lelke,
A kémény füstje szőkén kanyarog.

Halk hegedűszó sír a faluvégen,
Valaki a babáját temeti,
Tenger csillag ragyog a magas égen,
Szép, büszke, sok fény, könnyű ott neki.

De valaki ma búcsút mond a háznak,
Kakukkos óra elválást dalol,
Lehull szirma az őszirózsafának,
Fekete árnyak várnak valahol.

Az ifjú megy. Kalapján árvalánynak
Bús szőkesége, szíve oly nehéz,
Ezüstöt sző rá fénye holdvilágnak,
Vár rá a nagyság és a szenvedés.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve elsősorban az őszi természeti jelenségekre és az emberi érzelmekre fókuszál. Az első sorokban az őszi estére utal, amelyben a kaszálók lelkei életre kelnek és a kémény füstje szőkén kanyarog. Ez utalhat az őszi termés betakarítására és a dohánytermesztésre, amelyek a gazdálkodás részét képezik.

A második versszakban a költő egy babáját temető szomorú eseményt ír le, mellette pedig egy ragyogó csillagot említ az égen. Ezt a mai tudományosság tükrében úgy értelmezhetjük, hogy az emberi érzelmek és az élet véges voltára utal. A csillag pedig az univerzum végtelenjét szimbolizálhatja és rámutathat a tágabb perspektívára, amelybe az emberi élet illeszkedik.

A harmadik versszakban a költő arról ír, hogy valaki ma búcsút mond a háznak, és a kakukkos óra elválást dalol. Ez a természethez köthető eseményeket idézhet fel, ugyanis az ősz a változás, a változások időszaka, amikor a természet leveti a leveleit, előkészülve a téli pihenésre. Az őszirózsa szirmainak lehullása is a természet változásaira utalhat, ahogy az évszakok sora követi egymást.

Az utolsó versszakban a költő egy ifjút ír le, aki elhagyja a falut és nehéz szívvel indul útjára. Ebben a részben az ifjúság és életutak változékonyságára és a velük járó kihívásokra utalhat. Az ezüst és a holdvilág fénye pedig az éjszakai szépséget és a rejtélyes atmoszférát idézi, ami szintén a természeti jelenségeket képviseli.

Ez a vers tehát természettudományos szempontból is értelmezhető és összekapcsolható a mai legfrissebb felfedezésekkel és ismeretekkel, de inkább a természeti jelenségeket és az emberi érzelmeket összekapcsolja, és az őszi időszakra koncentrál.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és több irányból is megközelíthető. Először is, a versben megjelenhet a teremtett világ és az ember kapcsolata, valamint a múlás és az elmúlás jelentősége.

A bibliatudomány szempontjából fontos kiemelni a teremtés és a természet témáját. A vers első sorai arra utalnak, hogy a falu csendes és az őszi este búsan hat. Ez az atmoszféra azt jelképezi, hogy a teremtett világban lévő emberi élet sorsa gyakran nehéz és bánatos. A falu és a kaszálók méla lelke a teremtett világ emeleti aspektusaira utal, amelyek várnak valamilyen átalakulásra vagy megújulásra.

A patrisztika nézőpontjából értelmezhetjük a verset a halál és az élet jelentésével kapcsolatban. A vers második részében a temetés motívuma jelenik meg, ami a halálnak és az elmúlásnak a képét festi le. A tenger csillagok ragyogása az égen pedig lehetőséget ad arra gondolkodni, hogy az élet és a halál között kapcsolat áll fenn, és az emberi létezés része az örökkévalóság.

A skolasztika nézőpontjából pedig az élet nehézségeivel és szenvedésével kapcsolatos konkrétabb gondolkodásmódot lehet felfedezni. A vers utolsó részében az ifjú megy, és a versekben megjelenő kakukkos óra és az őszirózsafa szirmai pedig az idő múlására és a változásra utalnak. Az ifjú szimbolikusan képviseli az embert, aki útra kel, és a nagyság és a szenvedés kihívásával szembesül az élet során.

Az összefüggéseket megtalálhatjuk a teremtés és az ember kapcsolatában, a halál és az elmúlás jelentőségében, valamint az élet nehézségeivel és szenvedésével is. A vers tehát a teológiai kérdések feldolgozására szolgál, és a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is reflektál.

A vers a magyar irodalomban Juhász Gyula alkotása, melynek címe "Petőfi". Juhász Gyula a 20. század elején aktivitása miatt egyik legismertebb magyar költőnek számít.
A vers a falusi élet és az őszi hangulat leképezésével indul. Az őszi este, a barna asztagok (táblás földből készült falusi házak) alvása, a kaszálók méla lelke és a kémény füstjének szőke kanyarogása mind az őszi csend és nyugalom hangulatát idézik meg. Ez az ábrázolásmód a magyar irodalomban jellemző a paraszti világot megszólaltató költőkre, és ezzel a vonulattal kapcsolódik Juhász Gyula alkotása is.

A vers továbbá a gyász és veszteség motívumával folytatódik: a faluvég halk hegedűszója egy temetést idéz fel, valaki azt a szomorú kötelességet végzi, hogy eltemeti a babáját. Ez a tragédia érzelmi hatást vált ki a verseből, és a gyász és veszteség motívuma szintén gyakran jellemző a magyar irodalomban.

A következő rész a természet leírására, valamint a világűr és a csillagos ég szépségére összpontosít. A magas égen ragyogó tenger csillag a végtelen és a szépség szimbóluma, melyhez a büszke és sok fényű személy kapcsolódik. Ez az ábrázolásmód a romantikus költészetre jellemző, mely a természeti elemek és az érzelmek összekapcsolásával széles körben elterjedt mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.

A költemény későbbi részében a búcsú és a választás témavonal erősödik. Valaki búcsút mond a háznak, és itt jelentkezik a kakukkos óra motívuma is, mely a múlandóságot és a változást szimbolizálja. A fehér szirmaival lehulló őszirózsa szintén a múlandóságot, a változást és a halált idézi fel. Ez a motívum a szimbolizmus irányzatába tartozik, melynek célja a szimbólumok és jelképek mélyebb jelentésének kiaknázása a költészetben.

Végül a vers egy fiatal ember távozását ábrázolja, akinek szíve nehéz és a kalapján elhelyezett árvalányhaj a szomorúságot és a sebeket szimbolizálja. Az ezüstszőtt kalap a holdfény szépségét és a szenvedést is jelképezi. Ez a motívum a szimbolizmus és az expresszionizmus határmezsgyéjén található.

Az előbbi elemzésben tehát olyan irodalmi vonulatok és stílusirányzatok jelennek meg, melyek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban jelen vannak. A magyar irodalomban Juhász Gyula Petőfihez kapcsolódó alkotása a romantikus, a szimbolista és a szecessziós költészet vonulatát képviseli. A nemzetközi szépirodalom területén pedig az előbb említett költészeti irányzatokon kívül találhatunk analógiákat az angol romantikus költészetben, a francia szimbolizmusban és az expresszionizmusban is.