Karcsú, kecses, mint halvány porcelánok,
A szeme mandula és ajka csók,
Csak Keleten teremnek ily virágok,
Ily különösek és ily bóditók.
Ott ül piros és sárgás kimonóban
Oly némán, mint egy nagy, beteg madár.
A kertben halk szél a cseresznyefákat
Hintázza lágyan s száll az este már.

Lassan kigyúlnak a nagy lampiónok,
Piros, zöld fények s szürkén, mereven,
Mint magányos öreg, szétnéz az ódon
Fusijáma a sárga tengeren.
S a sárga vizek lassú, mély zenéje
Ringat valahol egy fehér hajót,
Mely napnyugatnak tér sóvár ölébe,
Hol nem teremnek gyilkos viharok!

A kapitány egy édes nőre gondol,
Ki rá bús Bábel mélyén félve vár.
Ó arany szabadosság, kikapós kor,
Keleti mámor, az időd lejár!
S amint a távol, puha, kék ködébe
Mélázva, lágyan átolvad Japán,
Feledve már nagy mandulaszemével
A kimonós, a bús és néma lány.

Ő csöndben virraszt. Ül a szőnyegen,
Mely virágokkal hímes, tarka, dús,
Csodavirágok, miket nem terem
Távol Nyugat, a fáradt és borús.
Csodavirágok és nagy madarak,
Melyek beteg virágok ajkain
Szedik a mézet, édes aranyat,
Boldog Kelet, hol kéj és vágy a kín!

Hol szőnyegeknek százszínű mezőin
Piros és zöldes lampion alatt
Virrasztanak kis, halvány szenvedői
A távol vágynak: árva madarak!
Karcsú, kecses nők, méla porcelánok,
Szomorú vázák szép Napkeleten.
Taifun süvölt a sárga tengerágyon
S bennük mély csönd virraszt: a szerelem!


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első szakaszban a verselemzés során érdemes kiemelni a keleti képeket és motívumokat, amelyek a keleti kultúrához, illusztrálva a keleti nők szépségét és különlegességét. Ez a vonal összeköthető más keleti irodalmi alkotásokkal, például kínai vagy japán lírával, ahol szintén gyakoriak a természeti képek és a női szépség dicsőítése.

A második szakaszban a színek, fények és tájképek játsszák a főszerepet. Ez a rész összehasonlítható a francia impresszionizmus verseivel, ahol a természeti elemeket, a fények és árnyékok változását, valamint a természet hangulatát jelenítik meg.

A harmadik szakaszban a versben megjelenő keleti nő és a kapitány kapcsolata a romantika és a kalandregények világát idézi. Ebben a részben a kapitány szerelmének ábrázolása hasonló lehet Jules Verne vagy Joseph Conrad regényeinek romantikus történeteihez, ahol a hősiesség és kaland középpontban áll.

Az utolsó szakaszban a vers a keleti kultúra, a keleti nők és tájak iránti vágyat és vonzalmat sugallja. Ez párhuzamba állítható olyan európai lírával, amely a távoli és misztikus tájak iránti vágyat és vágyakozást fejezi ki.

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból a keleti és nyugati kultúra, valamint a romantikus és impresszionista stílusok kölcsönhatásait és összefüggéseit mutatja be.

Juhász Gyula Pillangó kisasszony című versében a keleti kultúra és a szerelem romantikus ábrázolása dominál. A verse sok képes leírást tartalmaz a keleti táj és a keleti kultúra szimbólumaira. A vers gyakran hivatkozik a mandulaszemre, amely a keleti szépség és titokzatosság szimbóluma, valamint a kimonóra, amely a japán hagyományos öltözetet jelenti.

Bibliatudomány szempontjából a versben nincsenek közvetlen utalások a Bibliára vagy vallási szimbólumokra. Azonban, az édes nőre gondolás és a szerelem ábrázolása összekapcsolható a bibliai szerelem ábrázolásával, amelyre gyakran utalnak a lírai művek. A versben a szerelem vágya és az idő múlása is megjelenik, ami hasonlóan jellemző a bibliai szerelem ábrázolásaira.

A patrisztika nézőpontja szerint a versben megjelenik a keleti kultúra és a nyugati kultúra közötti különbség. A nyugati kultúrát a versekben a fáradtság és a bús hangulat jellemzi, míg a keleti kultúra a boldogság és az életöröm szimbólumai. A versben a keleti kultúra festői leírásával és a keleti szépség áhítatával a keleti világ csodálatos és vonzó képet fest.

A skolasztika nézőpontjában a vers kevésbé releváns, mivel a skolasztika inkább a rationális és filozófiai megközelítést részesíti előnyben. Azonban a versben megjelenő szépség és a szerelem ábrázolása kapcsolódhat az esztétika kérdésköreihez, amelyek a skolasztika keretein belül is vizsgálódtak.

Összességében a Juhász Gyula Pillangó kisasszony című vers teológiai szempontból nem tartalmaz széleskörű bibliai vagy teológiai utalásokat. Viszont a keleti kultúra és a szépség leírása a versben átadja a keleti világ misztikumát és a szerelem romantikáját. A versben megjelenő képek és szimbólumok gazdagitják a lírai művet, és lehetőséget adnak egyéb nézőpontokból, például a kulturális, vagy az esztétika nézőpontjából történő értelmezésre.

A pillangó kisasszony verse a japán kultúrára és tájra reflektál, amelynek természeti elemek is részét képezik. A természettudományos szempontból azonban kevés olyan konkrét elem található a versben, amely a mai legfrissebb felfedezésekkel összefüggésbe hozható lenne. Azonban lehet kapcsolódási pontokat találni a biológia, meteorológia és természeti környezet területén.

Az első néhány sorban a pillangó kisasszony kecsességét és szépségét írja le. Ezt a biológiai szempontból az állatok szín- és formavilágának vizsgálata is figyelembe veszi. A pillangók képesek színpompás és változatos mintázatú szárnyakkal rendelkezni, amelyek segítségükre vannak a táplálék felkutatásában és a ragadozók elkerülésében. A pillangók szépsége és a színes kimonók utalhatnak a lepkefélék, például a rajkatarkák sokszínűségére.

A második szakaszban a japán táj és az esti hangulat kerül bemutatásra. Itt a meteorológia területéhez kapcsolható tényezők vannak jelen. A cseresznyefák halkan hulló levelei, a puha, kék köd és a sárga vizek lassú, mély zenéje mind az időjárási képletekhez kapcsolódhatnak. A szellők, a színek és a hangulat azért is érdekesek, mert a természettudomány friss felfedezései között az időjárás hatásának és az élő organizmusok viselkedésének vizsgálata is egyre jobban előtérbe kerül.

A harmadik szakaszban a kapitány egy nőről gondolkodik, aki Japánban vár rá. Ez a rész a társadalomtudományokhoz köthető, ahol a kultúrák és a társadalmi szerepek elemzése fontos szerepet játszik. Az emberi viselkedés, késztetések és vágyak elemzése a kognitív és viselkedéstudomány mellett a társadalomtudományok is figyelembe veszik. Természetesen a természettudomány és a társadalomtudomány nem feltétlenül választható el egymástól teljesen.

A versben fellelhető általánosan a természettel, szépséggel és vágyakozással kapcsolatos motívumok az emberi érzelmeken és észlelésen alapulnak, amelyek ugyan a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel nincsenek szoros kapcsolatban, de az emberi természet különböző aspektusait érintik.

Összességében azonban elmondható, hogy a vers túlnyomó részt a japán kultúrára és természeti környezetre reflektál, amelynek elemzése a természettudományos területeken való vizsgálódást is bevonhatja.