Ha szeptember derűje
Ragyog az égi boltról
Ez elhagyott vidékre
S az ősz szelíd kezekkel
Illeszti koszorúját
A napfényes határra:
Testvéreim, ti hősök,
Ti vérzők és tusázók,
Kedves, dicső fiúk mind,
Meleg, fájó gyönyörrel
Reátok gondolok!

Ha a borús mennyország
Fázós esője hull, hull
S a haragos egeknek
Sötét felhője villan
S az elmúlás fuvalma
Meglengeti a lombot
És hull az őszi pompa
Rozsdás halott szinével
A hervadó avarra,
Testvéreim, ti drága,
Ti áldott vértanúi
Egy boldog, víg jövőnek,
Könnyes, meleg sóhajjal
Reátok gondolok!


Elemzések

A vers természettudományos aspektusa annak bemutatása, hogy az őszi időjárás és a természet változásai hogyan kapcsolódnak az emberi érzelmekhez és életciklushoz.

Az első részben a szeptemberi derű és napfényes határ jelzik az őszi évszak kezdetét. Az őszi napok hűvösek és derűsek, ami összhangban van a meteorológiai ismeretekkel. A szeptemberi napok egyre rövidebbek lesznek, amit a vers átél. Az "elhagyott vidék" és az "ősz szelíd kezekkel" fejezeten keresztül a természet szépsége és megújulása jelennek meg.

A második részben a borús mennyország és a fázós eső megjelenítik az őszi időjárás másik oldalát. Ez a rész azt mutatja be, hogy az őszi időjárás változékonysága hogyan hat a természetre és hogyan tükrözi az elmúlást és a hervadást. A lomb hullása és az őszi pompa rozsdás halott színe egybeesik a természeti ciklussal.

Az emberi érzelmeket összefűző szövegrész arra utal, hogy az őszi időjárás és a természeti változások a mélyebb érzelmekre is hatnak. Az emberi szereplők, akikre a vers utal, hősök, vérzők és tusázók, akik bátran és elszántan szembeszállnak a világgal, dicsőséget és fájdalmat egyaránt átélnek. Az emberi érzelmek és a természet ábrázolása az ember és a természet kölcsönhatását mutatja.

A vers nem konkrétan utal a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire vagy új ismeretekre, inkább a természeti ciklus és az emberi érzelem kapcsolatát hangsúlyozza. Azonban a vers összefüggést teremt a természeti jelenségek és az emberi érzelem között, amit a modern pszichológia és neurotudomány tovább mélyíthet és elemezhet a friss kutatások és felfedezések fényében.

A vers teológiai szempontból többféle értelmezést is lehet kapcsolni, attól függően, hogy milyen kontextusban vizsgáljuk. Az alábbiakban a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira külön térnék ki.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő szeptember, az őszi pompa és az elmúlás motívumai Isten művének és az emberi életben bekövetkező változásoknak lehetnek szimbólumai. Az ősz az eljövendő tél előjele lehet, utalva a halálra és az elmúlásra. Ugyanakkor a versben megjelenik a koszorú képe is, ami lehet a megújulás és az örök élet jelképe is, hiszen azt az őszi pompa követi. Ez a vallási kontextusban a feltámadás és újjászületés metaforája lehet.

A patrisztika szempontjából a vers a szentekre, az áldott vértanúkra és a hősökre való emlékezésre, imára és tiszteletre hív. A verstanban megjelenő "Reátok gondolok!" mondat hangsúlyozza az imádság és a könyörgés fontosságát, amelyeket a hívők a szentek felé fordítanak. Az őszi motívumokkal együtt ezt a verselemet a múlás és az elmúlás érzete is áthatja, de ez összekapcsolódik a reményteljes jövőképpel is.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő képek és jelképek elmélkedésre és filozófiai gondolkodásra hívnak. A koszorú és az őszi pompa képei a vergiliusi hagyományokra utalhattak, ami a középkori filozófiai gondolkodásban is fontos szerepet játszott. Ezenkívül a vers szerkezetében is észrevehető a bölcselkedés és a mérlegelés jellegzetessége. A megfogalmazott gondolatokon keresztül a költő kérdéseket vet fel a lét értelméről és az élet múlandóságáról.

Ezen felül a versben megjelenő képek és érzelmek további értelmezése is lehetséges a teológusok számára, attól függően, hogy melyik teológiai irányzathoz tartoznak. Ezek az értelmezések nemcsak a szöveg kontextusához kapcsolódhatnak, hanem a teológusok saját tapasztalataihoz, hitéletükhöz és vallási gondolkodásukhoz is.

Fontos megjegyezni, hogy a műelemzés mindig egyéni értelmezés kérdése, és többféle megközelítés is lehetséges. Emellett a művészi alkotások több értelmezési szinten is hatnak, és mindenki saját érzelmi és intellektuális tapasztalatain keresztül közvetíti és fogadja őket.

Juhász Gyula "Reátok gondolok..." című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük több szempontból.

1. Tematika:
A versben a költő az elhagyott vidéket, az őszt és az elmúlást összekapcsolva, a hősöknek és vértanúknak szenteli gondolatait. A költő emellett a jövő lehetőségét is sugallja, kiemelve a reményt és a melegséget a fájdalmas szituációk közepette.

2. Formai jellemzők:
A vers két csoportban (strófában) van elrendezve, mindegyik strófa két tercetből áll. A rímképlet ABC ABC formát követ. Az időmérték jambikus, egy-két szótag közötti kötőjelekkel, elhagyott fönntartásokkal és csonkaszavakkal törve meg.

3. Nyelvi-esztétikai megoldások:
A versben gyakran előforduló megszemélyesítések, metaforák és hasonlatok segítenek a költőnek kifejezni az érzéseit. A szeptember derűje és az ősz szelíd kezei metaforikus képek, amelyekkel a költő azt a hangulatot szeretné átadni, amelyben gondolatai a hősökre, vértanúkra irányulnak. Az "elmúlás fuvalma" és az "őszi pompa" képei a múlás és a halál szimbólumai, amelyek a vers hangulatát erősítik.

4. Hasonlóságok magyar szépirodalmi vonatkozásban:
Juhász Gyula költészete nagy hatással volt kortársaira és utódaikra. A "Reátok gondolok..." versben megtalálható a Juhász költészetére jellemző tematika és hangulat, amely a hősiességre, a vértanúságra és a reményre összpontosít. Az ősz és az elmúlás motívuma, valamint a természeti képek gyakran előfordulnak a magyar lírában.

5. Nemzetközi szépirodalmi összefüggések:
Az elhagyott vidékről, a hősökről és az őszről szóló motívumok nemzetközi szépirodalmi hagyományokba illeszthetők. Az őszi motívumok gyakran megjelennek a romantikus és szimbolista költészetben, ahol az évszak a halál előérzetét, a múlást és az elmúlás szépségét jelképezi. A hősök és vértanúk témája szintén gyakori a nemzetközi lírában, ahol az áldozat és a feláldozott életet serkentő erőként és példaként ábrázolják.

Összességében Juhász Gyula "Reátok gondolok..." című verse a hősök, vértanúk és az őszi motívumok köré épül. A versben megtalálhatók a magyar szépirodalomban gyakran előforduló tematikai és nyelvi eszközök, illetve összefüggések is vannak a nemzetközi költészettel. A vers egyfajta emléket állít a hősöknek és vértanúknak, emellett üzenetet közvetít a jövő reményével és melegségével kapcsolatban.