A vers a teológiai szempontból értelmezve az ember és Isten kapcsolatát, valamint az emberi érzelmek és tapasztalatok szerepét tárja elénk.
A bibliatudomány szempontjából nézve, a vers felidézi az ember és a teremtett világ közötti szoros kapcsolatot, amelyben az ember Isten teremtményeként válaszol a Világ Megteremtőjének. Az első sorokban említett "cigány", "szín", "fény", "árnynak" a teremtett világ sokszínűségére, az emberi tapasztalatok sokféleségére utal. Az "orgiája" kifejezés a gazdag szegénységben való feloldódásra és az élet örömének átélésére utalhat, amelyek Isten ajándékai.
A patrisztika szempontjából nézve, a vers hangsúlyozza a teremtett világban rejlő isteni jelenlétet. Az "álmok hegedülnek" kifejezés mögött ott van a hit és a remény, amelyeket Istennek való folyamatos hódolattal táplálunk. Az "ég", amely "bizton hajol ránk", arra utal, hogy Isten mindig figyel ránk és segít nekünk a nehéz időkben.
A skolasztika szempontjából nézve, a vers az emberi tapasztalat és érzékelés szerepét hangsúlyozza a világ megismerésében és az Istenhez való közeledésben. Az "édes, bús Magyarország" kifejezés a hazaszeretetet és a saját szűkebb-közösséghez való tartozást fejezi ki. Az "orgiája" és a "gyászból születő világ" ellentétpárja arra utal, hogy az élet kínjai és örömei, szépsége és szenvedése mind szerves részei az emberi tapasztalatnak, amelyek által formálódunk és fejlődünk.
Egy másik értelmezési lehetőség pedig, hogy a vers Isten szeretetét és kegyelmét fejezi ki a teremtett világ és az ember felé. Az "árnynak" és a "gyászból születő világnak" a megjelenítése utalhat a szenvedésre és a nehézségekre, amelyekben Isten jelen van és segít minket a megtapasztalás és a fejlődés útján. Az "édes, bús Magyarország" a haza jelképeként egyben az emberi sorsra és a földi létünkre utal, amelyet Isten szeret és oltalmaz.