Mint aranyos és ében ampíróra
Halk és finom zenéje szőnyegen,
Mely haloványkék és merő selyem,
Olyan e versek fáradt indulója.

S mint dús cirádás vert aranykeretben
Velence szivárványos üvegén
Egy szőke fő, szemében büszke fény,
Olyan vagy herceg, én sápadt szerelmem.

A Gloire fon fürtödre szőke rózsát,
Lépted nyomán a szürkülő valóság
Besüpped, mint virágos szőnyegek.

És ajkadon a szép szó úgy lebeg,
Mint bíbor sebbel hófehér sirály:
Halovány herceg, római király!