Juhász Gyula "Shakespeare halála" című versében teológiai szempontból is értelmezhető elemeket találhatunk. A versben Shakespeare-t ábrázolják, ahogy költészetétől távolodva, nyugodtan és békésen éli mindennapjait az Arany Szarvas zöldes udvarában. Az esti órák víg társasága figyeli, amint az áprilisi éj száll a tájra. Az Avon folyó és a szürke fűzfasor színeket varázsol a szemükbe, ahogyan a kora tavasz és a kéjes mámor lenyűgözi őket.
Ebben a részben azt látjuk, hogy a természet és az évszakok jelentőséget kapnak a költő számára. Ez összhangban van a bibliatudománnyal, ahol a teremtett világot Isten remekművének tekintik, amelynek szépsége és rendje Isten jelenlétét tükrözi. Az április hava, a kora tavasz és a mámor kiemelik a természet szépségét és az élet örömét. A versben említett tündéri táj, a főhős szemeiben megnyilvánuló végtelen mosoly és a kék ibolyák, ég és tengerek mind Isten teremtésének gyönyörű megjelenéseit jelképezhetik.
A versben Shakespeare megjelenésekor beszél a Hamletről, aki nem felejthető, és akihez a főhős mély gordonkaszavával kapcsolódik. Itt a múlt, a visszaemlékezés és az emlékezés fontos szerepet kap. Ezt a mondatot lehet teológiai értelemben is értelmezni. A bibliai szövegekben gyakran találkozunk az emlékezés és emlékezet fontosságáról szóló gondolatokkal. Az emlékezés segít megőrizni és átadni az isteni tetteket és szavakat, és segíti az élettapasztalatok átértékelését.
A vers egy másik teológiai szempontja a csend és a hallgatás jelentősége lehet. A versben a Shakespearet ábrázoló karakter a többi néma csendről beszél. Ez az, ami megszakítja a főhős beszédét, és lehet, hogy az isteni jelenlét, vagy Isten titkaival való találkozásra utal. A csend és a hallgatás fontos elemek a Bibliában, például Istennek az emberi életbe történő belépését megelőzően a próféták tapasztalják meg az isteni jelenlétet a csendben és a hallgatásban.
A vers továbbá kapcsolatot teremt a patrisztika és a skolasztika teológiai irányzataival is. A patrisztika időszakban a keresztény gondolkodók hangsúlyozták az isteni szépség megjelenését a teremtésben, és az ember lelkében való fényét. Az Avon folyó és a szürke fűzfasor színei és szépsége az indirekt utalás lehet az isteni szépségre és az ember lelkében létező isteni képmásra.
A skolasztika időszakban a teológusok hangsúlyozták a tudomány és a művészet kapcsolatát. A versben Shakespeare költői művészete, költészetének hatása és emlékezet értékeit emelik ki. Ez kapcsolódik a skolasztika gondolataihoz, miszerint a művészet, a költészet és a szépség Isten ajándékai és az emberi lélek kifejeződési formái. Shakespeare költészete az esti órák víg társasága és a többi szereplő csodálatát is kiváltja, ami a művészetek hatásának és erejének elismerésére utalhat.
Összességében, Juhász Gyula "Shakespeare halála" című versében a teológiai szempontok az isteni jelent találkozást, a természet szépségét, az emlékezést és a csendet hangsúlyozzák. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai képesek összekapcsolni ezeket az elemeket a versben megjelenő jelentésekkel és értékekkel.