Ma szőke álmok szűzi fénye,
Tengerszemek derűje, mélye,
Virágmezők világos éje,
Nagy tengerek szabad zenéje
Száll szívembe mélyen.

Ma nem pereg a homokóra,
Gondot, hamut szívembe szórva,
Ma szürke szerda szordinója
Agyamat fájón át nem fogja,
- Virág nyit az éjben.

Ma mély üvegharang a lelkem,
Ma csend a szívben, dal a csendben,
Ma jó a sors, nem vádol engem
Eredő bűn: ma újra lettem
S gyermekségem érzem.