Szép, ősi szó, mámoros messze illat,
Távoli akkord, fájó és örök,
Beárnyékozod borús álmainkat:
Égi követ liliomok között.
A végzet voltál vesztett ifjúságom
Szent tavaszában: élet és halál,
Bús életem és gyönyörű halálom
És elhagyál!

Emlékezem reád vigíliákon,
Könyvek és könnyek és borok között,
Ha elkerül a béke és az álom
S az elmúlás rút váza rám zörög.
Emlékezem és nem fáj már az élet,
Emlékezem és nem fáj a halál:
Szelíd arkangyal, nyilad erre téved
És eltalál!


Stílusok

Kedves, ősi szó, mámorosan illatozó messze,
Távoli dallam, fájó és örök,
Borongós álminkat árnyékolva be:
Égről szálló kő liliomok közt.

A sors voltál vesztett ifjúságomnak,
Szent tavaszában: élet és halál,
Szomorú életem és gyönyörű halálom,
És elhagyál!

Emlékszem rád az ébrenlétek között,
Könyvek és könnyek és borok közt,
Ha béke és álom messze elkerül
S az elmúlás rút váza rámtör.

Emlékszem és nem fáj már az élet,
Emlékszem és nem fáj a halál:
Szelíd arkangyal, nyilad erre repülsz
És célba találsz!


Elemzések

A Juhász Gyula "Szerelem" című versében a természettudományhoz kapcsolható elemek közül elsőként a követ és a liliomok megjelenése említhető. A követ a természetben található ásványi anyagokra, kőzetekre utalhatjuk, míg a liliomok a növényvilághoz tartoznak. Az ősi szó jelentheti az időben elhúzódó folyamatokat, amelyeket a természettudomány próbál megérteni.

A versben említett illat és akkord olyan érzékszervi élmények, amelyeket a természettudomány a kémiai és hangtani folyamatok segítségével vizsgál. Az illatok és hangok hátterében az anyagok mikroszkopikus összetétele, molekuláris szerkezete, rezgések, vibrációk és energiakibocsátás áll.

A versekben megjelenő végzet, vesztett ifjúság és élet-halál kérdése szintén kapcsolódhat a természettudományos kutatásokhoz, amelyek az élet kialakulásának és fennmaradásának mechanizmusait, valamint a halálnak az élő szervezetekre gyakorolt hatásait kutatják. Az elmúlás rút váza pedig utalhat a testi pusztulásra, ami a biológia és anatómia kutatási területeit érinti.

A versben megjelenő szelíd arkangyal és nyílak lehetnek a képzelet termékei, vagy akár az archaikusabb természeti erőket, mint pl. a légzést vagy a szélvihart jelképezhetik.

Összességében a Juhász Gyula "Szerelem" című versében számos olyan motívum és képi elem jelenik meg, amelyeket a természettudományos kutatásokkal össze lehet kapcsolni. A versben található elemek - mint például a kövek, liliomok, illatok, hangok - az anyagok és energiák fizikai és kémiai jellemzőire, a szerelem, végzet, élet-halál kérdése pedig az emberi életet befolyásoló biológiai, pszichológiai és szociológiai folyamatokra utalhatnak.

A vers, Juhász Gyula 'Szerelem' címet viseli, és a szerelem témáját dolgozza fel. Teológiai szempontból elemezve, a vers Isten és az ember közötti kapcsolatot, valamint az örök szerelem és halál összefüggéseit mutatja be.

A bibliatudomány szempontjából a vers keresztény teológiát idézhet, amelyben a szerelem a teremtés része és Isten jellemző tulajdonsága. Az "égi követ liliomok között" képpel arra utalhat, hogy a szerelem, mint isteni ajándék, a földi világban található meg. Az elhagyatottság érzése, amit a szerelmi csalódás okoz, hasonlítható Isten elhagyásának érzéséhez. A vers második részében az említett vallásos tér erősödik meg, amint a szerelem és halál összekapcsolódik, és az emlékezet megnyugvást nyújt az ember számára az élettel és a halállal kapcsolatban.

A patrisztika szemszögéből nézve a vers az ember lelki fejlődését és a szerelem által megnyilvánuló isteni kegyelmet mutatja be. A szerelem itt az ember életének különleges szakasza, amelyben a halál és az élet megadatik neki. Az említett "vigíliák, könyvek és könnyek és borok között" képek az emberi élet apró pillanatait mutatják be, amelyekben az ember kapcsolatba kerül a szerelemmel és tapasztalja az élet és a halál sorsfordító pillanatait. Az arkangyal szerepe ebben a patrisztikus értelmezésben kiemelkedő, amint az ember számára utat nyit a megbocsátáshoz és az újjászületéshez.

A skolasztika perspektívájából ez a vers az emberiség isteni szeretetének és irgalomnak a jelképe lehet. Az elhagyatottság érzése után az emlékezés hozza el az ember számára a megnyugvást és a megbocsátást, amelyek isteni ajándékok. Az arkangyal motívuma azt jelenti, hogy Isten mindig eléri az embert, és lehetőséget ad számára a megbocsátásra és a megtérésre.

Következtetésként elmondható, hogy a vers teológiai szempontból a szerelem és a kapcsolata a vallási tapasztalatokkal és a hitekkel. Az emberi kapcsolatok tükörként szolgálnak az isteni szeretet és megbocsátás számára, ami az ember lelki fejlődéséhez és az örök életre való vágyához vezet.

A vers Juhász Gyula neves magyar költő tollából származik, és címe "Szerelem". Az alábbiakban elemzem az irodalomtudományi szempontból releváns összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Témák és motivációk:
- A vers fő témája a szerelem. Juhász Gyula a szerelemet "szép, ősi szónak" nevezi, ami mámoros messze illatot áraszt. Ez a romantikus és idilli ábrázolás a magyar és a nemzetközi romantikus irodalom egyik központi témája.
- A költő beszél az emlékezés fontosságáról, és arról, hogy a szerelem emléke örökké velünk marad. Ez egy olyan témakör, amely a lírai irodalomban széles körben elterjedt.

2. Hangulat és képek:
- A vers hangulata váltakozik a fájdalmasságtól a mámoros extázisig. Ez a hangulati váltakozás a romantikus irodalom számos irányzatában jellemző, és például az angol romantikus költészetben is megtalálható.
- A versben található képek között van a "távoli akkord", amely a romantikus és az impresszionista költészet tipikus képe, és társítja a zenei és a vizuális elemeket.

3. Formai elemeik:
- A vers formája a költői szonett, amely a klasszikus európai lírai hagyományokban gyökerezik. Ez a versforma a reneszánsz olasz költészetből származik, és a magyar szépirodalomban is gyakran alkalmazott.
- A versben található rímképletek és ritmusos szerkezet is a költészet hagyományos formai elemeit tükrözi, amelyek a magyar és a nemzetközi líraban széleskörben alkalmazottak.

4. Stílus és nyelvezet:
- A vers nyelve egyszerű, de erőteljes. Juhász Gyula a költészetet olyan képekkel és szimbólumokkal gazdagítja, amelyek a lírai hagyományokban gyökereznek, és a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is gyakran fordulnak elő.
- A versben gyakran alkalmazott metaforák és szimbólumok, mint például az "égi követ liliomok között" vagy a "szelíd arkangyal", tovább erősítik a költő líraiságát és a verse expresszív stílusát.

Összességében elmondható, hogy Juhász Gyula "Szerelem" című verse számos irodalmi összefüggést hordoz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A szerelem témája, a vers formai elemei és a lírikus stílus mind hozzátartozik a romantikus irodalom és az európai lírai hagyományok széles spektrumához.