A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár elsősorban a hitbéli kérdések, illetve a vallás és istenség megléte nem központi témái. Azonban a következőkben megvizsgálhatjuk, hogyan kapcsolódnak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai a vershez.
A bibliatudomány szempontjából a versben jelen lévő öreg szemek és az évek szállása egyfajta idő múlását és az öregedést szimbolizálja. A menny és a föld között elhelyezkedő táj, valamint az őszi időjárás a múlandóság és az emberi élet véges volta felé mutat. Ez a nézőpont azt hangsúlyozná, hogy az emberi élet rövid és az öröklét csak Istenben található meg.
A patrisztika nézőpontjából a versekben megjelenő némán szálló évek, öreg estvék és fiatal halottak árnyékai a keresztény hitben elterjedt képek. Ezek a felemelkedett lelkek és az elhunytak szimbolizálják az emberi élet múlandóságát és a halál utáni életet. Ezek a képek arra utalnak, hogy az emberi élet nem csak a földön történő e földi létezést jelenti, hanem a lelki újjászületést és a halál utáni életet is.
A skolasztika nézőpontjából a versekben megjelenő régi árnyak és tűnt napok az elmúlt időkre, az emlékekre és az elmúlásra utalnak. Ez az aspektus azt jelentheti, hogy a világ dolgai és az emberi élet átmeneti, és csak az örökkévaló és változatlan lehet igazi és tartós boldogságot jelenteni.
Ezen túlmenően, más teológiai megközelítések is lehetségesek a vers értelmezéséhez. Például, a hit megpróbáltatását vagy a szenvedés jelentését vizsgálhatjuk, amelyek Isten szembenézésével vagy a vallásos tapasztalatokkal kapcsolatosak lehetnek.
Összességében, a vers teológiai szempontból az emberi élet múlandóságára és a halál utáni életre, valamint az ember és Isten kapcsolatára való tekintettel is értelmezhető. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika lehetőséget nyújtanak különböző szempontok és kontextusok megértésére és értelmezésére.