A Juhász Gyula "Télutó" című versének teológiai szempontból történő elemzésekor figyelembe vehetjük a bibliai, patrisztikai és skolasztikus gondolkodásmódot is.
A vers első négy sora azzal kezdődik, hogy a fázós bánatot a kandalló varázsa melengeti. Ez a kép metaforikus utalása lehet a melegségnek és a vigasztalásnak, ami a vallásban is fontos fogalom, hiszen Isten gondoskodásának, szeretetének és oltalmának képviselője is lehet a kandalló. Az "olvasás" említése kapcsolódhat a vallásos tartalmú szövegek, könyvek, például a Biblia olvasásához is, ami a hívő számára lelki táplálékot adhat, és lehetőséget nyújthat a reflektálásra, elmélkedésre.
A Puccini operájának megemlítése szintén vallásos utalás lehet, ha figyelembe vesszük a bibliai történetek és az operai librettók gyakori kapcsolódását. Az éber vonatoknak átkelésük a gyémánt éjszakán pedig lehetőséget adhat arra, hogy a vallástörténet és a keresztény értékek felé forduljunk. A vonatok mozgása és az operával való találkozás is lehetőséget nyújthat a személyes élmények és a vallás közötti kapcsolat elmélyítésére.
A vers közepe a személyes emlékezésről szól, ahol az emlékek szőnyegén rajzolgatva a költő egy régi, meghitt bánatba mélyed el. Az emlékek, akár a levendula illata, a múltat megidézi és ezáltal az emberi lélek mélyebb rétegeit is megérinti. A patrisztika nézőpontjából ez a verselemzés lehetőséget ad a bűneink és a tévelygéseink elismerésére, a megbocsátásra és a megtisztulásra. A skolasztikus gondolkodás szerint pedig az emlékezés és az elmélkedés lehetőséget adhat arra, hogy az igazság és a hit igazságai közötti kapcsolatot feltárjuk.
A vers végén a köd száll és havazik, ami a jelképes utalás lehet a halálra és a megújulásra, a tavasz eljövetelére. A szívben fölragyog Anna fénye, ami lehetőséget ad arra, hogy a kereszténység kapcsán felidézzük az üdvösség és a megmentés lehetőségét. A tavalyi tavasz kinyitása pedig a megújulásra, a teremtésnek az örök szemszögből történő bemutatására utal.
Összességében a Juhász Gyula "Télutó" című vers teológiai megközelítése lehetőséget ad a vallástudományi, patrisztikai és skolasztikai gondolkodás különböző aspektusainak figyelembe vételére. A vallással, hitelvekkel és emberi lélek mélyebb rétegeivel való kapcsolatfelvétel és az ezeken keresztül történő elmélkedés az ember számára lelki fejlődést, megbocsátást és megtisztulást, valamint az élet és halál örök értelmének megértését segítheti elő.