A Temetés című vers teológiai szempontból is érdekesnek tekinthető. A versekben felsejlik a halál és a halál utáni élet kérdése, valamint a hit és a remény fontossága.
A vers első sorában Szent Mihály arkangyalhoz kapcsolódik a képzelet. Szent Mihály a katolikus és ortodox teológiában az elbíráló és az elítélő hatalmat tartja a kezében, aki a lelkek örök életének alternatíváját adja. A vers leírása alapján Szent Mihály feketén és aranyosan döcög az őszi fák közt, ami a halál és az élet közötti határon való áthaladást jelképezi.
Az emberek figyelik, hogyan halad előre a lovag, és megkérdezés nélkül tudják, hogy ez a lovag az, akinek útja végtelen. Ez a megállapítás hivatkozik a halál megtapasztalására, amely minden ember számára elkerülhetetlen. Az, hogy az emberek csendben nézik, azt mutatja, hogy elfogadják a halált és annak tényét, hogy mindannyian eljutunk oda.
Az élet int és sürgeti az embereket előre, majd egyszer mindannyian itt lesznek. Ez a rész a halál kötelezettségére utal, és arra, hogy senki sem kerülheti el a halált. A versben a halál a győzelemre és a kudarcra való várakozást jelenti, amelyre az élet során készülni kell.
Ugyanakkor a vers kiemeli azt a tényt is, hogy nem lehet sokat időzni a halál felett. Ez azt sugallja, hogy az embereknek nem szabad túl sokat foglalkozniuk a halállal és a múlttal, hanem előre kell tekinteniük és élniük az életüket.
A versben megjelenik a versenyfutás és a gyorsaság, ami azt jelképezi, hogy az emberi élet rövid, és mindenki gyorsan halad a saját útján. Ezzel kapcsolatban a bibliatudomány szemszögéből is érdekes lehet megemlíteni, hogy a Szentírásban többször is utalnak az emberi élet múlhatóságára és a helyünknek megadott idő rövidségére (pl. a Zsoltárok könyve 90,10).
A vers utolsó sorai arra utalnak, hogy az egyetlenek, akik még követik a lovagot, egy költő és egy gyerek. Ez a két figura az ártatlanságot, a hitet és a reményt képviseli. A költő lelkében egy húr remeg, ami a vallási inspirációra és az isteni kegyelemre utalhat, míg a gyermek örül és csodálkozik a halál előtt, mert számára az valami szép és ismeretlen dolog. Ez az összefüggés a hit és a remény fontosságára utal, és azt sugallja, hogy a halál nem pusztulás, hanem átmenet a végtelenbe, ahol új lehetőségek várnak.
A vers teológiai szempontból tehát a halál jelentőségét, a hit és a remény fontosságát és az emberi élet rövidségét hangsúlyozza. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjain keresztül pedig tovább mélyíthetők az összefüggések és az értelmezési lehetőségek.