Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!


Stílusok

Tiszai csend - Babits Mihály stílusában

Est szövi hálóját, a barna pók,
Bábuk maradnak a tiszai hajók.
Távolba szól harmonika lágyan,
Fecseg rá a csendben a tücsök hangja.

Hold ballag az ég végtelen rónáin,
Csillognak a tiszai hajók ezüstjein.
Égi tanyák szítják tüzek ragyogását,
Amíg hallgatják a harmonika dallamát.

Magam vagyok a parton, egyedül,
Tiszai hajók, néma társaim itt vélük.
Ma nem hoz üzenet a messzi távol,
Itthon kikötöttünk álmok hullámában.

Csokonai Vitéz Mihály stílusában átírt verzió:

Tiszai csendben áll a hajók sora,
A nagy, barna pók fon hálót a pora.
Hangját csak távolról hallani szinte,
Mint zeng a tájban egy messzi harmonika,
Tücsök válaszol reá csöndben, kegyelmesen.

Az égi rónán ballag a hold világosan,
Ragyogva megvilágítja a hajók aranyosan.
Az ég tüzét lángolva rakták el a tanyákon,
Mint hallgatózik csendben minden harmonika-dal.

Magam a parton állok egyedül, csendesen,
Tiszai hajók, néma kísérőim, hűségesen.
Ma nem küldenek üzeneteket a távolok,
Itthon vagyunk ma, álmodók ölelkezve, boldogan.


Elemzések

A vers a természeti képek és hangok ábrázolásával kezdődik, amelyek az esti időszakra jellemzőek. A nagy, barna pókkal kezdődik, amint hálót fon az estben. Ez a leírás a környezeti változásokat és az élőlények viselkedését jeleníti meg, amikor beköszönt az éjszaka.

A második sorban említett Tisza folyó és a csendes hajók további természeti elemek a versben. A Tisza a magyarországi folyó, amely a természetes vízi környezetet szimbolizálja. A csendes hajók pedig az emberi tevékenységre utalnak, amelyek az esti időszakban megállnak.

A harmadik strofában a távolban hallatszó harmonika és a rá válaszoló tücsök egy interakcióra utal a természet és a kultúra között. Ez a versrészlet az emberi kulturális tevékenységek és a természeti jelenségek találkozását mutatja be.

A negyedik sorban a hold említése történik, ami a természeti égitestekkel való kapcsolatot és az idő múlását jelképezi. Az ezüstösek a Tisza hajóira utalnak, és a távolból figyelik a holdat, ami szintén a természet és az emberi művek találkozását jelenti.

Az ötödik strofa említi az égi tanyákat és a harmonikajátékot. Az égi tanyák a csillagokat jelképezik, és a harmonikajáték az emberi tevékenységet és a természet közötti harmóniára utal.

A hatodik strofa a költő személyes élményeit mutatja be, ahogy ő maga a parton áll és figyeli a folyó mentén haladó némán átkövetkező hajókat. Ez a személyes élmény összekapcsolódik a természettel és az emberi tevékenységekkel.

A hetedik sorban a költő megemlíti a távoli üzenetek hiányát, amelyeket a hajók hoztak volna, amikor távol vannak. Ez utal a kommunikáció és az információs technológia fontosságára a modern természettudományban.

A nyolcadik sorban a költő megállapítja, hogy ma a hajók itthon kikötöttek, és álmodnak. Ez a mondat a természetnek és az emberi tevékenységeknek a nyugalmát és a pihenést fejezi ki, ami a friss természettudományi felfedezések és kutatások során is fontos. A kutatóknak és a természetben dolgozó embereknek is pihenniük kell, hogy álmokat és új ötleteket szerezzenek.

Összességében a versben megtalálhatók a természeti elemek, valamint az emberi tevékenységek és a természeti jelenségek találkozását ábrázoló részek, amelyek kapcsolatban állnak a mai természettudományi kutatások legfrissebb eredményeivel és felfedezéseivel.

A vers teológiai szempontból több értelmezést is elenged, attól függően, milyen nézőpontból közelítjük meg. Egy lehetséges megközelítés szerint a vers az ember és az isteni közötti kapcsolatról szól.

A bibliatudomány szempontjából a versben jelen van a természet és az égi jelenségek szimbolikus jelentése. A hold és a tiszai hajók ezüstös fényükkel és csendességükkel az isteni jelenlétet és erőt jelenítik meg. A tüzeket rakó égi tanyák megfelelhetnek az angyali létformáknak, akik az isteni akarat szerint cselekszenek. A harmonika pedig az emberi lélek és a földi világ közötti kapcsolatot szimbolizálhatja.

A patrisztika szempontjából a versben szembeállítódik az égi és a földi, a mennyei és a földi világ. Az égi hold és hajók, valamint az égi tanyák Istentől vagy a mennyei birodalomból valók, míg az emberi lélek a földön, a parton marad. Az ember magányosan éli meg az életét a földi világban, de az örök otthonát és társait a mennyei világban találja meg.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a világrend és az isteni terv. Az égi jelenségek és a földi események egymással összefonódnak, és mind részei az isteni rendnek. Az ember az isteni terv részeként képes kapcsolatot teremteni a természettel és az égi jelenléttel, amit a tiszai hajók, a hold és a harmonika képviselnek. Az ember a földön tapasztalja meg az isteni rendet, de álmodozva vágyik a mennyei otthonra és társakra.

Ezen kívül más értelmezések is lehetségesek. A vers a magány és az elszigeteltség érzését fejezheti ki, ahol az ember a természet szépségét és csendjét érzékeli, és ebben találja meg a lelki békét és társaságot. A versben jelen lehet az elszántság és a megpihenés, a küzdelem és az álmodozás ellentéte is.

Összességében a vers teológiai szempontból több értelmezést is magában hordoz, ami attól függ, hogy milyen nézőpontból közelítjük meg. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind különféle összefüggéseket és jelentéseket fedhetnek fel a verselemzéskor.

A Juhász Gyula által írt "Tiszai csönd" című vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi területeken.

Először is, az alkotás a természet és az ember viszonyát jeleníti meg. A versekben bemutatott táj egyfajta idilli, nyugalmas képet fest a tiszai hajózással összekapcsolva. Ez a motívum megtalálható az angol romantikus irodalomban is, például William Wordsworth "Tavaszi idill" című költeményében.

A versben megjelenő pók és tücsök szerepe is fontos szimbolikus jelentéssel bír. A pók a költő számára a háló fonásával a múló időt, a vergődést szimbolizálja. Ez a motívum megegyezik a világirodalomban elterjedt hasonló jelképekkel, mint például a Shakespeare-től ismert "Macskák között" című szonettben.

A versben említett hold az égből lefelé ballagva köti össze a természetet és az emberi létet. Ez hasonlóan megjelenik például a francia romantika egyik legnagyobb alakja, Victor Hugo verseiben is, ahol a hold és a természet szorosan összefügg.

A versben megtalálható "hátszél" hatása megegyezik a romantikus költészetben elterjedt vágynyal és vágyakozással, amely szintén számos nemzetközi műben megjelenik. A romantika egyik alapvető jellemzője, hogy a természetet és az érzelmi világot összekapcsolja, így ez az összefüggés szinte minden romantikus műben visszaköszön.

Végül pedig, a versben megjelenő álmodó költői szerepköre és a magányosság motívuma a modern irodalomban is visszatérő elem. Főként a szürrealizmusban és a posztmodern irodalomban találkozhatunk olyan alkotásokkal, amelyekben a költő magányossága és a képzeletbeli világhoz való kapcsolódása hangsúlyos.

A "Tiszai csönd" tehát nemcsak a magyarországi irodalomban és költészetben releváns, hanem számos nemzetközi irodalmi irányzatot és művet érintő kapcsolatokkal rendelkezik.