A vers teológiai szempontból elemezve két fő elemre összpontosíthatunk: az emberi létezés rejtélyére és a hit által adott vigaszra.
Az első négy sorban az utcán való lassú ballagás rímel a "békés esti csillagok" látványára, ami azt sugallja, hogy az ember és az univerzum kölcsönhatásban van egymással. Ez a kölcsönhatás a "mély nyugalom lágy szőnyegén" és a "csönd hegedülésén" keresztül nyilvánul meg. Ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy mi az ember helye ebben az összefüggésben.
A következő részben az "ablakok, mint hű öreg szemek" és a "régi házak is öregszenek" megjelenése arra utal, hogy az emberi tapasztalat állandóan változik és múlik. Az ember egyre magányosabbá válik, mivel "minden álma otthagyta". Ez felidézi a szenvedést, az emberi gyarlóságot és az elszigeteltséget.
A következő két sorban az "álomszerű" és "szelíd alak" megjelenése kihangsúlyozza a hit és a transzcendencia fontosságát. Ez a szelíd alak, aki a csöndben és az estben suhan felé, lehet az Isten, egy angyal vagy más isteni lény. Az "álom otthagyásának" mélységében ez az alak azokhoz a vágyakhoz és reményekhez kapcsolódik, melyek az embernek rendíthetetlen erőt adnak.
Az "én sírok, vallok" sorok arra utalnak, hogy az ember szenvedése és fájdalmai állandóak, míg az "ő mosolya" megerősítést és vigaszt nyújt. Az "ő hangja" a "magyar bánat mély zenéjét" idézi meg, ami arra utal, hogy az ember szenvedése része a nagyobb emberi tapasztalatnak és örökségnek.
Az utolsó két sorban a szerző által képviselt emberi bizonytalansággal és vágyakozással szembesülünk. Az "árnyék" vagy "holt, hű cimbora" segítséget, biztatást és vezetést kér, hogy ne hagyja el soha. Ez a kérés az isteni jelenlétre és kapcsolódásra irányul.
A bibliatudomány nézőpontjából a vers hozzájárul a hit és remény témájához. Az alak, aki a szerzővel kommunikál, lehet Jézus, aki megvigasztalja a szerzőt. A patrisztika és a skolasztika nézőpontjából a vers az emberi szenvedés és a transzcendencia problémáját veti fel, és az isteni gondviselés és vigasz lehetőségét sugallja.
Más ötletek közé tartozhat a vers metaforikus elemzése, az ember és természet közötti kapcsolatok vizsgálata, valamint a költő érzelmi és pszichológiai állapotának elemzése.