A régi utcán lassan ballagok,
Fölöttem békés esti csillagok.

Mély nyugalom lágy szőnyege terül
Végig az utcán s a csönd hegedül.

Az ablakok, mint hű öreg szemek
S a régi házak is öregszenek.

Oly egyedül, oly bánatos vagyok,
Mint akit minden álma otthagyott.

S a csöndben, estben, árnyban mintha csak
Hozzám suhanna egy szelíd alak.

S én halkkal, loppal suttogok vele,
Mint hervadt hársak hulló levele.

A magyar bánat mély zenéje zeng,
Bús hangfogóval vén szívembe bent.

Én sírok, vallok, panaszom zokog,
Ő mosolyog, miként a boldogok.

A hangja mint a távol cimbalom,
Szívembe zöng nyugalmas biztatón.

Szemén megcsillan egy tisztább világ,
Mint jegenyéken túl a délibáb.

Ó drága árnyék, holt, hű cimbora,
Biztass, vezess és el ne hagyj soha!


Elemzések

A vers alapvetően a magányról és a bánatról szól, és a költő személyes érzéseit jeleníti meg. Az első négy versszakban a költő egy régi utcán ballagva érzékeli a nyugalmat és a csendet, ami körülöleli. Az ötödik versszakban kifejezi magányosságát és bánatát, amelyet álmai elhagyása okoz. A hatodik és hetedik versszakban pedig egy szelíd alak megjelenését érzékeli, aki vele beszél és biztatja.

A költeményben szereplő motívumok és képek jelentéstartalma és hatása nemzetközi kontextusban is vizsgálható. A csillagok, az ablakok és az öreg házak mind általános jelképek lehetnek a remény, az idő múlása vagy az elmúlás témájában. A bánat, a nyugalom, a boldogság és a szépség motívumai is általánosan értelmezhetők, és megtalálhatók más irodalmi művekben is.

A nyelvi megoldások is fontos szempontok az elemzésben. Juhász Gyula a versben sok metaforát és hasonlatot használ, amelyek a magyar irodalom hagyományába illeszkednek. Például a "mély nyugalom lágy szőnyege", a "csönd hegedül" vagy a "magyar bánat mély zenéje" gyönyörű és gazdag képek, amelyek hatással vannak az olvasóra.

Összességében a vers számos irodalmi összefüggést kínál mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A magány, a bánat és a remény témái nemzetközi szinten is megtalálhatók, és a nyelvi megoldások is gazdagíthatják a verszetet.

A vers teológiai szempontból elemezve két fő elemre összpontosíthatunk: az emberi létezés rejtélyére és a hit által adott vigaszra.

Az első négy sorban az utcán való lassú ballagás rímel a "békés esti csillagok" látványára, ami azt sugallja, hogy az ember és az univerzum kölcsönhatásban van egymással. Ez a kölcsönhatás a "mély nyugalom lágy szőnyegén" és a "csönd hegedülésén" keresztül nyilvánul meg. Ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy mi az ember helye ebben az összefüggésben.

A következő részben az "ablakok, mint hű öreg szemek" és a "régi házak is öregszenek" megjelenése arra utal, hogy az emberi tapasztalat állandóan változik és múlik. Az ember egyre magányosabbá válik, mivel "minden álma otthagyta". Ez felidézi a szenvedést, az emberi gyarlóságot és az elszigeteltséget.

A következő két sorban az "álomszerű" és "szelíd alak" megjelenése kihangsúlyozza a hit és a transzcendencia fontosságát. Ez a szelíd alak, aki a csöndben és az estben suhan felé, lehet az Isten, egy angyal vagy más isteni lény. Az "álom otthagyásának" mélységében ez az alak azokhoz a vágyakhoz és reményekhez kapcsolódik, melyek az embernek rendíthetetlen erőt adnak.

Az "én sírok, vallok" sorok arra utalnak, hogy az ember szenvedése és fájdalmai állandóak, míg az "ő mosolya" megerősítést és vigaszt nyújt. Az "ő hangja" a "magyar bánat mély zenéjét" idézi meg, ami arra utal, hogy az ember szenvedése része a nagyobb emberi tapasztalatnak és örökségnek.

Az utolsó két sorban a szerző által képviselt emberi bizonytalansággal és vágyakozással szembesülünk. Az "árnyék" vagy "holt, hű cimbora" segítséget, biztatást és vezetést kér, hogy ne hagyja el soha. Ez a kérés az isteni jelenlétre és kapcsolódásra irányul.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers hozzájárul a hit és remény témájához. Az alak, aki a szerzővel kommunikál, lehet Jézus, aki megvigasztalja a szerzőt. A patrisztika és a skolasztika nézőpontjából a vers az emberi szenvedés és a transzcendencia problémáját veti fel, és az isteni gondviselés és vigasz lehetőségét sugallja.

Más ötletek közé tartozhat a vers metaforikus elemzése, az ember és természet közötti kapcsolatok vizsgálata, valamint a költő érzelmi és pszichológiai állapotának elemzése.

A vers első sorában a szerző egy régi utcán sétál, ami alapján megállapíthatjuk, hogy a természettudomány aspektusában a helyszín, az utca és a táj leírása jelentős lehet. Az esti csillagokra történő utalás arra is felhívhatja a figyelmet, hogy a csillagászat és az asztrofizika területén elért legfrissebb felfedezésekkel, például a távoli csillagok és galaxisok tanulmányozásával kapcsolatban.

A második versszak a nyugalomra és a csendre összpontosít, amelyeket az utcában érez a szerző. A nyugalom természeti jelenségeire utalhat, mint például a csendes környezetre vagy a szőnyegre terülő lágy fényekre. Ebben az összefüggésben a zaj- és hangkutatás előrehaladott eredményei is megjelenhetnek.

A harmadik versszakban az ablakok és a régi házak "öregedése" kerül bemutatásra. Ez bizonyos természeti folyamatokkal hozható összefüggésbe, például az idő és az időjárás hatásával a tárgyakra. Az anyagok öregedésével és az anyagok változásaival kapcsolatos kutatások is relevánsak lehetnek.

A következő verssorokban a szerző a magányosságát és bánatát fejezi ki, amit azáltal magyaráz, hogy minden álma otthagyta. Ezen a ponton a tudomány pszichológiai és agyi kutatásai jelenthetnek kapcsolódási pontot, amelyek a tudatállapotokat és az érzelmeket vizsgálják, ideértve a bánatot és az elhagyottság érzését.

A hatodik és a hetedik versszakban a szerző egy szelíd alakkal való találkozásáról beszél, akivel halkan suttog és beszél. Ez a szelíd alak lehet egy képzeletbeli személy vagy akár egy valós személy, de a kommunikáció módja, a halk suttogás, a hangok és a beszéd vizsgálatán keresztül a beszédhang és a kommunikáció területére irányíthatja a figyelmet.

A nyolcadik versszakban a szerző a magyar bánat mély zenéjéről beszél, ami a szívében rezeg. Ez a sor a hangkutatásra és a zenei kutatásra utalhat, különösen a hangok és a zenék hatásával kapcsolatban.

A következő versszakokban a szerző a saját sírását és a panaszának felkiáltásait írja le, míg a szelíd alak mosolyog. Ebben a kontextusban az érzelem és az érzelmi kifejeződés, valamint az érzelmi reakciók és az érzelmi öröm vizsgálata állhat kapcsolatban a legfrissebb pszichológiai és neurológiai kutatásokkal.

Az utolsó versszakban a szerző a szelíd alak szemén keresztül egy tisztább világban látja magát, valamint a holt és hű cimboráját, aki mellette marad és vezeti. Ez a verssor arra utalhat, hogy az emberi kapcsolatok, az emlékek és az érzelmi támogatás kapcsolódási pontot jelentenek a kognitív tudomány, az emlékezetkutatás és az érzelmi intelligencia legújabb fejleményeivel.