Halotti koszorú helyett
Kivittem hozzád szívemet,
Költő és testvér, bús, szelid,
Lelkembe zsongtak rímeid.

Úgy éltél ott, ez estelen,
Köd volt, november, rejtelem,
Nevedben nem múló varázs,
A síron túl föltámadás.

Boldog poéta, mondtam ott,
Halálig elkísért dalod,
Egy rím csókjával ajkadon
Szunnyadtál el egy hajnalon.

Igaz, szenvedtél szüntelen,
De minden kín és küzdelem
Örök formát lelt s életed
Zenéje együtt szűnt veled.


Elemzések

A Juhász Gyula Tóth Árpád sírjánál című vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudományos felfedezésekhez, inkább egy személyes és érzelmi élményt közvetít. Azonban, ha mégis kapcsolatot próbálunk találni a vers és a természettudomány között, akkor az alábbiakat említhetjük:

1. Az emberi test: A versben megjelenik a szív metaforája, amely a testre utal. A mai természettudomány sokat felfedezett a szervezet működéséről és a szív fontosságáról. Különféle kutatások történtek a szív egészségének megőrzéséről és a keringési rendszer működéséről.

2. A természeti környezet: A versben található metaforák, mint a köd és a november, utalnak az adott időjárási viszonyokra és a természet állapotára. A mai természettudományban többek között az időjárási mintákat és a klímaváltozást tanulmányozzák.

3. Az emberi lélek: A versben a költő és testvér karaktere említésre kerül, amely a lélek vagy a mentalitásra utalhat. A pszichológia és a neurológia területén évről évre több kutatást végeznek az emberi mentális egészségről és a tudatosságról.

4. Az öröklés és a hagyaték: A vers a költő halálát követő hagyatékára utal, azaz a műveire és az általa hagyott emlékezetre. A mai természettudományban szerepet játszik az öröklődés és a génkifejeződés tanulmányozása.

5. A halál és az utána következő tartózkodási hely: A vers utal a síron túli föltámadásra, amely a halál utáni életre utal. Bár a természettudományok általában nem foglalkoznak a túlvilági élettel, az emberi halál és az elpusztult anyag további léte tanulmányozása az ökológiában és az elemzéstörténetben is fontos téma.

A vers több szempontból is vizsgálható irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Műfaj: A vers egy elegikus lírai költemény, amely a sírban nyugvó költőnek szól. A sírversek hagyományosan gyászolják a költő halálát és emlékét.

2. Tematika: A vers a költő, Juhász Gyula szeretetteljes gyászát fejezi ki az elhunyt költő, Tóth Árpád iránt. A versek közt kifejezésre jut a költők testvérisége, a szelíd búság, valamint a lírai költő szerelmet, tiszteletet és megbecsülést fejez ki a halott költő iránt.

3. Formai elemek: A vers négy strófára tagolódik, mindegyik strófa négy sorból áll. A rímképlet gazdag és ritmikus (abba), amely nyomatékosítja a költő érzelmi kifejezését. A versben van alliteráció ("bús, szelid") és asszonáncia ("el egy hajnalon").

4. Motívumok és jelképek: A versben feltűnik a halál és az emlékezés motívuma, amit a sírjelkép képvisel. A versben szereplő koszorú és szív szimbólumok, amelyek a költő szeretetét és tiszteletét fejezik ki a halott költő iránt. A "köd volt" és a "november" jelképesen a halált, a költő elmúlását jelképezik.

5. Hatások és utalások: A versben érezhető a romantika hatása, a lírai költő elragadtatása és az érzelmek felerősítése. A versben a halott költő iránti szeretet és tisztelet kifejezésével megjelenik az iránta érzett rajongás.

6. Magyar irodalom: Juhász Gyula Tóth Árpád sírjánál című versében a költő reflektál a magyar irodalom egyik jelentős alakjára, Tóth Árpádra. A versben érződik az iránta érzett tisztelet és a költő utóélete.

7. Nemzetközi irodalom: A versben megjelenik a nemzetközi lírai költői hagyomány is, ahol a költők testvérisége és az egymás iránti tisztelet, szeretet motívumai felmerülnek. A versben a halál és a költők szerepe az emlékezetben olyan témák, amelyek nemzetközi szinten is megjelennek.

A vers teológiai szempontból megfogalmazott elemzése az alábbiak szerint alakulhat:

Az első négy sorban a költő azt mondja, hogy ahelyett, hogy egy halotti koszorút vitt volna Tóth Árpád sírjához, inkább a szívét vette ki, és elhelyezte ott. Ezzel a gesztussal a költő elismeri Tóth Árpád költői tehetségét és jelentőségét. A szív szimbolikus jelentéssel bír a teológiában, mivel az a lelket, az ember legbelsőbb valóját képviseli. Azt sugallja, hogy a költő szíve Tóth Árpád verseivel van tele, amelyek hatással voltak rá, és szerves részeivé váltak.

A következő négy sorban a költő Tóth Árpádot a múltban élt költőkkel és testvérekkel hasonlítja össze. Az "ez estelen, köd volt, november, rejtelem" kifejezések a halálra és az eltemetésre utalnak. A költő a köd és a november szóval megjeleníti a halál sűrűségét és sötétségét. Azonban azt is arra utalja, hogy névben Tóth Árpád varázslatos, hiszen a bibliai szövegekben a név hatalmat és jelentőséget hordoz. A "síron túli feltámadás" kifejezéssel a költő az örök életre utal, amelyet a keresztény vallás tanítása szerint a halálon túl tapasztalhatunk meg.

A következő részben a költő Tóth Árpádot boldog költőként említi, mondván, hogy halálig a dalai elkísérték. A vers szuggesztív nyelvezete azt a képet festi, mintha a költő dalai megtartották volna, és elkísérték őt a halálig. Az "egy rím csókjával ajkadon" kifejezés azt jelenti, hogy Tóth Árpád versei az utolsó pillanatokban is jelen voltak, és elbúcsúztatták őt.

Az utolsó négy sor Márton László Mihály szülőfalujában tett sírkertlátogatásáról szóló emlékét jeleníti meg. A költő felidézi Tóth Árpád folyamatos szenvedését, de megjegyzi, hogy ez a szenvedés általános formával bírt, mely kísérte az életét. Az "örök forma" arra utal, hogy a szenvedés része az emberi létezésnek, és tükröződik az élet zenéjében. Azt is sugallja, hogy Tóth Árpád élete és költészete együtt szűnt meg vele.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira vonatkozó elemzésben különböző megközelítéseket lehet alkalmazni. A bibliatudomány a Bibliából közelíti meg a verseket, és azt vizsgálja, hogy a szövegek milyen teológiai tanulságokat hordoznak. A patrisztika az ókori egyházi írók szemléletét veszi figyelembe, különös tekintettel a halál utáni életre és a feltámadásra vonatkozó gondolatokra. A skolasztika pedig a középkori teológusok gondolkodásmódját követi, és a racionalitás és a hit közti összefüggéseket vizsgálja.

A versben felvetett témák és szimbólumok kapcsolódhatnak ezekhez a nézőpontokhoz. Például a síron túli feltámadás témája fontos elem a patrisztikus és bibliai teológiában. A költőnek az a mondata is, hogy Tóth Árpád versei örök formát leltek, összhangban lehet a skolasztikus gondolkodással, mely a művészetet és a teremtői tehetséget Isten ajándékainak tekinti.

Más ötletként is felvetődhet például a modern teológia, amely a vallási tapasztalatok elméleti és filozófiai elemzésére fókuszál. Ebben a keretben a vers teológiai elemzése lehetne a költő kapcsolódása és üzenete a vallási élményhez, a halálhoz, a halál utáni élethez és a vallási transzcendenciához.

Végül, a versben megjelenő költői képzetek, szimbólumok és metaforák elemzése lehet a központi fókusz, mivel ezek a teológia és a vallás nyelvezetében gyakran használt kifejezésmódok, amelyek segítségével az ember kapcsolatot teremthet a szellemi dimenzióval.