A vers teológiai szempontból megfogalmazott elemzése az alábbiak szerint alakulhat:
Az első négy sorban a költő azt mondja, hogy ahelyett, hogy egy halotti koszorút vitt volna Tóth Árpád sírjához, inkább a szívét vette ki, és elhelyezte ott. Ezzel a gesztussal a költő elismeri Tóth Árpád költői tehetségét és jelentőségét. A szív szimbolikus jelentéssel bír a teológiában, mivel az a lelket, az ember legbelsőbb valóját képviseli. Azt sugallja, hogy a költő szíve Tóth Árpád verseivel van tele, amelyek hatással voltak rá, és szerves részeivé váltak.
A következő négy sorban a költő Tóth Árpádot a múltban élt költőkkel és testvérekkel hasonlítja össze. Az "ez estelen, köd volt, november, rejtelem" kifejezések a halálra és az eltemetésre utalnak. A költő a köd és a november szóval megjeleníti a halál sűrűségét és sötétségét. Azonban azt is arra utalja, hogy névben Tóth Árpád varázslatos, hiszen a bibliai szövegekben a név hatalmat és jelentőséget hordoz. A "síron túli feltámadás" kifejezéssel a költő az örök életre utal, amelyet a keresztény vallás tanítása szerint a halálon túl tapasztalhatunk meg.
A következő részben a költő Tóth Árpádot boldog költőként említi, mondván, hogy halálig a dalai elkísérték. A vers szuggesztív nyelvezete azt a képet festi, mintha a költő dalai megtartották volna, és elkísérték őt a halálig. Az "egy rím csókjával ajkadon" kifejezés azt jelenti, hogy Tóth Árpád versei az utolsó pillanatokban is jelen voltak, és elbúcsúztatták őt.
Az utolsó négy sor Márton László Mihály szülőfalujában tett sírkertlátogatásáról szóló emlékét jeleníti meg. A költő felidézi Tóth Árpád folyamatos szenvedését, de megjegyzi, hogy ez a szenvedés általános formával bírt, mely kísérte az életét. Az "örök forma" arra utal, hogy a szenvedés része az emberi létezésnek, és tükröződik az élet zenéjében. Azt is sugallja, hogy Tóth Árpád élete és költészete együtt szűnt meg vele.
A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira vonatkozó elemzésben különböző megközelítéseket lehet alkalmazni. A bibliatudomány a Bibliából közelíti meg a verseket, és azt vizsgálja, hogy a szövegek milyen teológiai tanulságokat hordoznak. A patrisztika az ókori egyházi írók szemléletét veszi figyelembe, különös tekintettel a halál utáni életre és a feltámadásra vonatkozó gondolatokra. A skolasztika pedig a középkori teológusok gondolkodásmódját követi, és a racionalitás és a hit közti összefüggéseket vizsgálja.
A versben felvetett témák és szimbólumok kapcsolódhatnak ezekhez a nézőpontokhoz. Például a síron túli feltámadás témája fontos elem a patrisztikus és bibliai teológiában. A költőnek az a mondata is, hogy Tóth Árpád versei örök formát leltek, összhangban lehet a skolasztikus gondolkodással, mely a művészetet és a teremtői tehetséget Isten ajándékainak tekinti.
Más ötletként is felvetődhet például a modern teológia, amely a vallási tapasztalatok elméleti és filozófiai elemzésére fókuszál. Ebben a keretben a vers teológiai elemzése lehetne a költő kapcsolódása és üzenete a vallási élményhez, a halálhoz, a halál utáni élethez és a vallási transzcendenciához.
Végül, a versben megjelenő költői képzetek, szimbólumok és metaforák elemzése lehet a központi fókusz, mivel ezek a teológia és a vallás nyelvezetében gyakran használt kifejezésmódok, amelyek segítségével az ember kapcsolatot teremthet a szellemi dimenzióval.