Elefántcsonttorony, Művészet,
Én is boldog rabod vagyok.
Ha kitagad, kiver az élet,
Fehér tetőd felém ragyog
Elefántcsonttorony, Művészet.

Örök hajlék, be jó tebenned,
Örök szökőkutad csobog.
Lemossuk ott a földi szennyet,
Mi álmodók, mi alkotók.
Örök hajlék, be jó tebenned!

S be fáj leszállani közétek
Gondok, napok, élet, halál,
Rossz emberek, bús hangyavár,
Hol sár a hó, a szépség vétek,
Rossz emberek, bús hangyavár,
Be fáj leszállani közétek!


Elemzések

A Juhász Gyula Turris eburnea című vers természettudományos szempontból értékelve, az alábbiakat lehet kiemelni:

1. Elefántcsonttorony: A versben említett elefántcsonttorony az egyik legrégebbi ismert építészeti struktúra, amelyet az emberi kéz alkotott. A modern régészet és antropológia felfedezései révén ma már sokkal többet tudunk az ősi civilizációkról és építészeti képességeikről, mint Juhász Gyula korában.

2. Művészet: A művészet és természettudományok között egyre több kapcsolatot fedeztek fel a tudósok és kutatók. Az új technológiák és tudományos felfedezések lehetővé teszik, hogy művészek új módokon fejezzék ki magukat, és hogy a tudományban alkalmazott vizuális eszközök segítségével jobban megértsük a világot.

3. Örök hajlék: A természettudományok fejlődése általában az emberi otthonunkkal és környezetünkkel kapcsolatos. A fenntartható építészet és a környezetvédelem terén elért előrelépések révén újabb lehetőségeink vannak az örök hajlék kialakítására a bolygónkon.

4. Szökőkutak: A szökőkutak a hidrodinamika és a vízmérnöki területen felhasznált technikák egyik példája. A víznek és a folyadékoknak általában is jelentős szerepe van a természettudományban, és azoknak a tulajdonságait és viselkedését folyamatosan tanulmányozzák.

5. Rossz emberek, bús hangyavár: Bár a vers főként a természet és az emberi alkotások szépségét hangsúlyozza, kitér a negatív emberi tulajdonságokra is. Az emberi viselkedés és pszichológia tanulmányozása is a természettudományok egyik ága, és folyamatosan fejlődik a társadalmi és kulturális változásokkal együtt.

Összességében a Turris eburnea című vers természettudományos szempontból is értékelhető. Bár a vers fő fókusza a művészet és az emberi alkotások, azonban több olyan elemet is találhatunk benne, amelyek a természettudományok legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

A vers Juhász Gyula Turris eburnea című műve, amely egy elefántcsonttorony metaforáját használva beszél az irodalom szerepéről és jelentőségéről az ember életében. Az elemzés során a magyar és nemzetközi irodalomterület összefüggéseire is kitérünk.

A versben megjelenő elefántcsonttorony és művészet motívuma a magyar irodalmi hagyományokkal és az európai szépirodalommal is összekapcsolható. Az elefántcsonttorony egyrészt az irodalom fenséges és időtlen világát jelképezi, ami megkülönbözteti az embert a hétköznapi valóságtól. Ez a motívum gyakran megjelenik a magyar irodalom klasszikus műveiben is, például Arany János Toldi című eposzában.

A művészet mint boldog rabság motívuma szintén hagyományos témája a magyar irodalomnak. Itt a versben is érződik, hogy a költő elszakadna a hétköznapi élettől, és a művészetben találja meg boldogságát. Ez az érzés hasonlóan megjelenik más magyar költők műveiben is, például Ady Endre verseiben, aki szintén a művészetben talál békét.

Az örök hajlék motívuma szintén hasonlóságot mutat más művekkel is, mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Ez az érzés, hogy az irodalom és a művészet egyfajta menedék is lehet az emberek számára, akik itt elmoshatják magukról a földi szennyeződéseket és álmodhatnak, alkothatnak. Ez a motívum érződik például Samuel Taylor Coleridge Kubla Khan című versében, ahol az irodalom és a költészet egy olyan helyet jelent, ahol minden szennyeződéstől mentes lehet az emberi lélek.

A negatív motívumok, mint a gondok, a napok, az élet és a halál, valamint a rossz emberek és a sár a hóban, szintén összekapcsolható más művekkel. Itt a versekben megjelenő ellentétpárak jelképezik az emberi lét nehézségeit, a külvilág ártalmatosságát az irodalmi világhoz képest. Ezek a motívumok gyakran megjelennek a szimbolista irodalomban, ahol a költők úgy ábrázolják a világot, mintha az valamilyen formában romlott, sárba taposott volna.

Összességében láthatjuk, hogy a vers számos kapcsolódási pontot mutat a magyar és nemzetközi irodalomterületen. Az elefántcsonttorony és művészet motívuma a magyar irodalmi hagyományokban gyökerezik, míg az örök hajlék és a negatív motívumok témái általánosak a szépirodalom területén.

A vers teológiai szempontból nézve több értelmezési lehetőséget is kínál. Az elefántcsonttorony és a Művészet megjelenése arra enged következtetni, hogy a vers egyfajta mennyországot vagy lelki menedéket ábrázol. A költő itt boldog rabként szólal meg, ami azt jelenti, hogy önként választottan tartózkodik ebben a mennyországi helyen. Ebben az értelmezésben a vers kifejezi a költő vágyát és az örömét a művészetben való létezés felett, ami remekül képes kiemelni az emberi élet nehézségeiből.

A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai motívumot is felvonultat. Az elefántcsonttoronyra való utalás valószínűleg Salamon énekeiben található (13,14; 7,4), ahol a szerző a bölcsességet és a szépséget énekli meg. A vers más részeiben is megjelennek olyan motívumok, mint a földi szenny lemossása (vallási tisztulás és megtérés), valamint a rossz emberek és a bús hangyavár (az emberi természet bűnösségének és sérülékenységének kifejezése).

A patrisztika, azaz az egyházi atyák teológiai nézőpontjából a vers számos elemét lehet megvizsgálni. Például Augustinus nézetei szerint az elefántcsonttorony és a Művészet jelenthetik az isteni bölcsességet és gyönyörűséget, amelyben az ember részesülhet. Az örök hajlék szimbolizálja az emberi lélek vágyát az isteni otthonra, ahol az álmodók és alkotók megtalálják az inspirációt és megpihenhetnek.

A skolasztika szempontjából a vers a természet és az emberi élet dualitására utal. A földi szenny eltávolítása és az elefántcsonttorony védelme a skolasztikus gondolkodásban a jellemképzés vagy az önmegvalósítás fontosságát hangsúlyozza. A rossz emberek és a bús hangyavár pedig az emberi bűnösség és hiábavalóság, amelyek csak a Művészet szférájában találhatnak megoldást és menedéket.

Más szempontokat vizsgálva is megállapíthatjuk, hogy a vers többek között az önmegvalósítás és a művészi alkotás fontosságát hangsúlyozza. A költő örömét és boldogságát fejezi ki, hogy részt vehet a Művészetben, annak minden szépségével és lehetőségével. A versben megjelenő ellentétek (örök/jó vs. földi/rossz) pedig azt jelzik, hogy a művészet és az alkotás lehetősége különleges menedéket és katarzist nyújthat az embernek az élet nehézségei között.