A vers Juhász Gyula Turris eburnea című műve, amely egy elefántcsonttorony metaforáját használva beszél az irodalom szerepéről és jelentőségéről az ember életében. Az elemzés során a magyar és nemzetközi irodalomterület összefüggéseire is kitérünk.
A versben megjelenő elefántcsonttorony és művészet motívuma a magyar irodalmi hagyományokkal és az európai szépirodalommal is összekapcsolható. Az elefántcsonttorony egyrészt az irodalom fenséges és időtlen világát jelképezi, ami megkülönbözteti az embert a hétköznapi valóságtól. Ez a motívum gyakran megjelenik a magyar irodalom klasszikus műveiben is, például Arany János Toldi című eposzában.
A művészet mint boldog rabság motívuma szintén hagyományos témája a magyar irodalomnak. Itt a versben is érződik, hogy a költő elszakadna a hétköznapi élettől, és a művészetben találja meg boldogságát. Ez az érzés hasonlóan megjelenik más magyar költők műveiben is, például Ady Endre verseiben, aki szintén a művészetben talál békét.
Az örök hajlék motívuma szintén hasonlóságot mutat más művekkel is, mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Ez az érzés, hogy az irodalom és a művészet egyfajta menedék is lehet az emberek számára, akik itt elmoshatják magukról a földi szennyeződéseket és álmodhatnak, alkothatnak. Ez a motívum érződik például Samuel Taylor Coleridge Kubla Khan című versében, ahol az irodalom és a költészet egy olyan helyet jelent, ahol minden szennyeződéstől mentes lehet az emberi lélek.
A negatív motívumok, mint a gondok, a napok, az élet és a halál, valamint a rossz emberek és a sár a hóban, szintén összekapcsolható más művekkel. Itt a versekben megjelenő ellentétpárak jelképezik az emberi lét nehézségeit, a külvilág ártalmatosságát az irodalmi világhoz képest. Ezek a motívumok gyakran megjelennek a szimbolista irodalomban, ahol a költők úgy ábrázolják a világot, mintha az valamilyen formában romlott, sárba taposott volna.
Összességében láthatjuk, hogy a vers számos kapcsolódási pontot mutat a magyar és nemzetközi irodalomterületen. Az elefántcsonttorony és művészet motívuma a magyar irodalmi hagyományokban gyökerezik, míg az örök hajlék és a negatív motívumok témái általánosak a szépirodalom területén.