A vers, Juhász Gyula "Úgy szeretem..." című műve, teológiai szempontból is értelmezhető. A következőkben részletesen kifejtem az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a vágy és a szeretet motívuma. Az első sorban a verset magát szereti a költő, ami arra utalhat, hogy a versek neki spirituális jelentőséggel bírnak. A következő sorokban pedig a versek gyermekei ként emlegeti azokat, amelyek azt sugallhatják, hogy a versírás a költő identitásának része, és a versek megírása számára egyfajta teremtői cselekedet.
A patrisztika, azaz az ókori egyházi írók és tanítók nézőpontjából a versben megjelenik a szenvedés és az elhagyatottság motívuma, amely a keresztény üzenethez kapcsolódik. A versben a költő azt mondja, hogy a versek "elfáradt, beteg" és ő "lemondón járok közöttük". Ez a kifejezés arra utal, hogy a költő próbatételen megy keresztül, és a versek elkészítése során szenvedés éri. Emellett, a szonetthez kapcsolódóan a versben megjelenik a "szegény szonettem" rész is, amely arra utalhat, hogy a költő saját érzéseit és tapasztalatait vetíti át a versein keresztül, a vallásos tartalmakat rímes formában kifejezve.
A skolasztika nézőpontjából a versben megfigyelhetőek a személyiség és az emlékezet témái. A költő a versek gyermekeit, azaz a verseit saját gyermekeihez hasonlítja, ami azt jelzi, hogy a versek egyfajta lelkileg személyes kapcsolódási pontot jelentenek számára. Emellett, a versben megjelenik az emlékezés motívuma is, amikor a költő arról beszél, hogy "valakit sose feledek". Ez a gondolat a múlthoz, a szerelméhez és a saját emlékeihez való kötődésre utal.
Ezen kívül, a versben rámutathatunk a költő kétségbeesésére és belső konfliktusaira is, amelyeket a költő mind a versében, mind pedig a versekben megjelenített gyerekeken keresztül fejez ki. A gyerekek ellentmondó tulajdonságai (remegő, beteg vagy víg, hangos) képviselhetik a költő különböző érzelmi állapotait és küzdelmeit, amelyek a belső konfliktusaira utalnak.
Összességében, Juhász Gyula "Úgy szeretem..." című versében megfigyelhetőek a teológiai motívumok, ami összekapcsolható a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival.