Örök tavasz,
Te sugároztad fényedet felém,
Életem reggelén.
Szabad jövő,
Hajnalod áradt mosolyogva rám,
Gyermekkor alkonyán.
Csöndes múlás,
Mely eszmelángot hamuvá temet,
Ez fojt most engemet.
Lassú halál,
Mely a nemlétbe csöndesen halad,
Álmomból ez maradt!
*
Emeld fel homlokod,
Kevély lélek, magasra törtető,
Dús eszmeforrás, szökj elő!
Enyém a diadal!
Bár minden vágyam semmiségbe hulljon
S minden örömre végalkony boruljon.
Örök tavasz,
Szabad jövő,
Mely behavaz,
Mely jőve jő,
Enyém, míg bennem egy parányi élet
Szikráját rejti a végtelen égnek,
Míg szebb világot tükrözik ragyogva,
Míg nézhetek a hívó csillagokra!