- Li Tai Po -

A kicsiny, kerek tavon
Fehér és zöld porcelánból
Díszlik egy szép pavillon.

Mint a tigris háta sávval
Ívlik a jáspis-híd által; -
Parttól a pavillonig
Szökken a híd.

S ott, a kedves házacskában
Jóbarátok szép sorjában
Ülnek. Mind iszik, nevet.
Némelyik ír verseket.

Köntösük bő selyemujja
Hátracsüng. Selyemkámzsájuk
Kényesen nyakukba hullva.
- Ifjak, szépek, jóbarátok.

A kerek tó síma tükrén
Újralátszik mindez szépen,
Fehér és zöld tükörképben,
Porcelános tisztán, büszkén!

Mint egy félhold ívlik a híd
Fordított alakja át; -
És sok ifjú jóbarát
Verset ír, kacag, iszik.

Ülvén fejük tetején
A fehér-zöld pavillonban,
Mely a tornyán áll azonban
A kerek tó tükörén.

1913


Elemzések

Kaffka Margit A PORCELÁN PAVILLON című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Költői hagyományok:
- A vers keleti hangulatot idéz, mivel a címben szereplő Li Tai Po a kínai költészet egyik jeles alakja.
- A versben használt képek és a rímképletek hasonlítanak a kínai és japán költészetre, például az idilli tájleírások és a klasszikus rímképletek (pl. a hármas rím).

2. Motívumok és témák:
- A természet és az emberi szerelem harmóniája jelenik meg a versben, ami egy tipikus romantikus és szimbolista motívum.
- A porcelánpavillon és a kerek tó metaforikus elemek, amelyek a törékeny és átmeneti létet, valamint az idő múlását szimbolizálják.
- Az ifjak barátsága és a költészet mint közös tevékenység olyan témák, amelyek szerepelnek a klasszikus lírában, például a római barátsági és költői körökben.

3. Formai elemek:
- Az ismétlődő, rímes sorok és a hármas rímek a klasszikus lírai forma jegyei.
- Az elnevezései és a vers felépítése zeneszerűséget kölcsönöznek a szövegnek, ami a zene és a költészet közötti kapcsolatra utalhat.

4. Kulturális és történelmi környezet:
- A vers megjelenése 1913-ban történt, ami az európai modernizmus és az avantgárd kezdetét jelölheti.
- Az Osztrák-Magyar Monarchiában és a korabeli magyar irodalom kontextusában van, amelyeknek hatása lehetett a versre.

A vers tehát több összefüggést mutat a magyar irodalom mellett a kínai és japán költészettel, valamint az európai romantikus és modernista hagyományokkal is.

A versben a természettudományos szempontból kiemelkedő téma a táj- és környezetleírás. A vers elején rövid és egyszerű módon bemutatja a kicsiny, kerek tavat, amely fehér és zöld porcelánból készült pavillonnal van díszítve. Ez a leírás a mai technológiai fejlesztésekkel összefüggésbe hozható, ahol a különböző anyagokból készült építmények és műtárgyak egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

A versben említett jáspis-híd szintén lehet összekapcsolható a természettudománnyal, mivel az ékszeriparban a jáspist gyakran használják. Ez arra utalhat, hogy a természeti anyagokból készült díszítőelemeket beépítik a modern építészeti alkotásokba is.

A versben megjelenő jóbarátok, akik ülnek a pavillonban, verseket írnak és isznak, a kreativitáshoz, a kultúrához és a társas kapcsolatokhoz kapcsolódnak. A mai természettudományos kutatások és felfedezések azt mutatják, hogy a kreativitás és a társas kapcsolatok fontos szerepet játszanak az emberek egészségében és boldogságában.

A tó sima tükrén látható kép, amelyben a porcelános pavillon tükröződik, szimbolikus lehet a modern technológia, például a kamerák és az okostelefonok által készített fotókhoz és tükörképekhez. Az emberek egyre többet használják ezeket az eszközöket a természet és a környezet megörökítésére.

Összességében elmondható, hogy a vers a természettudományos felfedezésekkel és technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos témákat érinti, például a különböző anyagokból készült építészeti díszítéseket, a természeti anyagok használatát az ékszeriparban, a kreativitás és a társas kapcsolatok fontosságát, valamint a modern technológia szerepét a képek és tükörképek készítésében.

A Porcelán Pavillon című versben Kaffka Margit a kínai kultúra hatását érzékelteti, és a távoli keleti világot hívja életre. A versben a teológiai szempontok nem közvetlenül jelennek meg, de néhány eszkatológiai és szimbolikus elem észlelhető.

Az első néhány sorban a vers a címszereplő, a Porcelán Pavillon leírásával kezdődik. A porcelánnak hagyományosan nagy jelentősége volt a keleti kultúrában, és itt a pavillon ezen szépségét és különlegességét hangsúlyozza. Az összetett képzet a természet és az ember alkotása közötti harmóniát fejezi ki, ami egy teológiai szempontból a teremtett világ szépségére utalhat. A természeti elemek, mint a tó és a híd, valamint a pavillon az ember alkotása, amelyek a teremtett világban megtestesült szépség és művészet emlékeit hordozzák.

A versben megjelennek a jóbarátok és az ifjak, akik verseket írnak, kacagnak és isznak. Ez a leírás a közösségi életre való utalás lehet, és teológiai szempontból az emberek közötti kapcsolatok fontosságára utalhat. Az együttlét szépségét, az öröm és a kreativitás megélése is megfigyelhető ebben a részben.

A vers végén a pavillon áll a kerek tó tükörén, és látszik a fejük tetején ülő ifjú barátokkal együtt. Ez a kép hagyományosan a halhatatlanság vagy az örök élet szimbóluma, amely teológiai szempontból az örökkévalóságot és a tér és idő feletti létet jelképezi. A tükörben látható második pavillon, "a kerek tó tükörén", korábban észlelt képet tükrözi vissza, ami a végtelen ismétlődést vagy a végtelen tartalmat jelképezi.

Bibliatudományi nézőpontból a versben nem találhatók közvetlen bibliai utalások vagy hivatkozások. Patrisztikus nézőpontból a keleti szimbolizmus és kultúra, amely a versben megjelenik, számos hasonlóságot mutathat a patrisztika egyes tanításaival és gondolataival, amelyek hangsúlyozzák a teremtett világ szépségét és a közösségi élet jelentőségét. Skolasztikus nézőpontból a versben megemlített szimbolikus elemek és a teológiai kérdések közötti kapcsolatok is lehetnek, például a teremtett világ és a művészet kapcsolata, valamint az emberek közötti kapcsolatok jelentősége az emberi boldogság és végső céljának elérése szempontjából.