A vers természettudományos szempontból nézve a természet pusztulását és az emberi beavatkozások következményeit mutatja be. Az első sorban az "az Isten megverte!" kifejezés metaforikusan jeleníti meg, hogy a természeti erők, mint például az időjárás vagy éppen az emberi tevékenység, pusztítást végeztek az erdőben.
A második sorban a vadgalamb elkerüli az erdőt, ami arra utalhat, hogy az élőlényeknek már nincs megfelelő élőhelyük a pusztulás miatt.
A harmadik sorban a "tilos, tilos, tilos" kifejezés arra utal, hogy az erdő védelmét fontosnak tartják, de mégis sokan megsértik ezt a tilalmat. Ez a mai természettudományban a területek védelmének és a tiltások betartásának témája lehet.
A negyedik sorban a "kivágták alóla mind az öreg fákat" kifejezés arra utal, hogy az erdő pusztításnak van kitéve, és az öreg fák eltűnésükkel együtt megsemmisülnek. Ez összefügghet a klímaváltozással és az erdőirtással, amelyek a mai természettudomány kutatási területei.
A második versszakban a nagyapával kapcsolatos emlékekben feltűnik a "legelő jószág" és a "gólyahírvirág", amelyek az állatok és a növények sokféleségére utalnak. Az ökológia és a biodiverzitás témáival kapcsolatban fontos megfigyelni, hogy az emberi tevékenység hatására ezek a különleges fajok és élőhelyek elveszítik értéküket.
A harmadik versszakban az "urak" és a "kerítés" az emberi beavatkozásokat és az erdő tulajdonjogát jelképezik. A "ravasz masinák" az új technológiákra és a mérési módszerekre utalnak, amelyek lehetővé teszik a természeti környezet elemzését és a hatásaik mérését.
A negyedik versszakban az édesanya "csúffá" teszése arra utal, hogy az emberek megvetik és semmibe veszik a természetet. Az öreg keszkenő, ami nem szántti ki az emberek számára az erdőt, lehet a természeti erők tiszteletét és a természeti erőforrások megóvását jelképezi.
Az ötödik versszakban az adó és a szamóca szedés arra utal, hogy az emberek az erdő használatából hasznot kívánnak húzni, még akkor is, ha ez a természeti erőforrások kimerüléséhez vezet. A vadasi határban az erdő értékét és jelentőségét lehet szimbolizálni.
A hatodik és a hetedik versszakban ismét megjelennek a természet pusztulásának jelei, a "megvert Isten" és a vadgalamb elkerülése, valamint a kidöntött öreg fák. Ez a pusztítás és a természeti erőforrások megsemmisítése arra figyelmeztet, hogy a természettudományban fontos feladatunk a természeti környezet védelme és fenntarthatósága.