Repkénylomb mélyén, mélyen,
Merev álomkevélyen;
Márványszeme csukott; -
Álló, nagy, ősi bálvány,
Örök vizek magányán,
Titokszerűn nyugodt.
- Arca: az Ismeretlen;
Vak kőbe süllyedetten
Még fel nem ocsudott.
Félrelief az anyagban;
(Az asszony léte abban)
A fej: a rég aluvó.
- Keble sokassan áldott,
Imletni a világot
Száz teli bimbaja jó.
Bár tompa fél-imetten,
Így nyujtja kérdezetlen;
Nagy, suta Adakozó.
Csípőtől lábig pólyák
Zsarnok kötéssel óvják
Nyithatlan mereven.
- Van-é rejtelme, mélye,
Sajátja, lelke, kéje?
Nem tudhatja senkisem.
Rótt állatokkal népes
Írása mit jelképez,
Olvassad így: Szerelem.
Néki egyremegy. Állván
Lombok, vizek magányán
A mélyen aluvó.
De imletni világot
Ezer alakkal áldott
Dús kebele örökre jó.
Tivoli, 1913