Szégyellős halkan, - csitt! - egy-két rügyecske
Pattant ki. Nyurga, fiatal füvek
Reszketve, ámulva még rejtegették
Szerelmüket a naphoz. A folyam
Ezernyi, gyöngyöző habhahotával
Kacagni kezdte őket, egyre jobban,
Friss jégcsillámit törte darabokra
És ingerelte a nagy kőhidat,
Ejh! - - - -
     Mint egyébkor, márciusba' épen
     Bomlott erőik áradása volt,
     És mint levél nő, balgán, észrevétlen
     Két ifjú lélek egymáshoz hajolt.
     Titokban éjek álmát pazarolva,
     Nappal se mertek még szembe-szembe nézni,
     ...Mire az első csók megérett volna,
     Szétfujta bölcsen pár jólelkű néni.

És jöttek idők és törtettek az évek,
Vad rohanással gázolva, tapodva
Száz ifjú törekvést, dacosat, erőst.
Forralva öngyilkos, aszkéta lázat,
Mely, hogy feledjen, - őrület! - ezer
Idegen célt és idegen ügyet
Melengetett szívén; szolgált, vívott
És kőbe ütközött, hogy vére folyjon.
Ejh! - - - -
     Év azóta sok zuhant a másra,
     Mint fejszeütés a másik ütésre.
     Fagy nélkül is lehullanék virága
     A fának, bárha szélvihar se érje.
     Távol, külön. A hír, felőlük szálló
     Hozzá, hogy csendben társat is találtak,
     Pár koldusálom ép valóra váló,
     S egy alkonyatban újra szemben álltak.

Oh, azt a percet, rémülten iramlót,
Miért, hogy rabbá tenni, láncraverve
Is marasztani nem lehet az álmot,
Hogy egyszer szégyellős-halkan, kipattant
Két rügy, s az áradó hab hahotázott.
És visszahívni mind a bennfeledt,
Halvaszületett, megszakadt sóhajtást,
S a szót, mely egyszer kell, hogy szívet érjen!
Ejh! - - - -
     Már tudom. Vasúton voltak épen,
     Tört, kúsza zajban, csüggedt unalomba,
     Az egyik járt késő siker jegyében,
     A másikat hajszolta gyermek gondja,
     És az a perc? - Igen! Csak addig tartott,
     Amíg tagolva zökken a kerék,
     Meg se halványított két fáradt arcot,
     Aztán - a vonat száguldott odébb.

1905

Elemzések

A vers egy tavaszi időszak leírásaként indul, ahol a rügyek kipattannak és a fiatal fűvek még rejtegetik szerelmüket a naphoz. Ez a rész a növények életciklusára és a természet megújuló erejére utal.
Ezután a folyam képe kerül bemutatásra, amely kacagni kezd, habhahotázik és a kőhidat is ingerli. Itt a folyam mozgása és az ezzel járó zajok a természeti jelenségek részleteiről adnak képet.
A második részben az idő múlására és az emberi élet megszaladására utal. Az évek során az ifjú törekvések és erőfeszítések százai lettek gázolva, és az egyénnek sok idegen cél és ügy kényszerítette a vérontásra. Ez a rész az emberi tevékenységek és társadalmi változások hatásairól szól.
A harmadik részben a költő az elveszett pillanatot sajnálja, amely a két rügy kipattanásához és a hab hahotázásához vezetett. Az a pillanat, amikor két ember először találkozik és szerelmet vall egymásnak. A költő megfogalmaz egy kérdezést a megszakadt pillanatért és az elszalasztott lehetőségekért. Ez a rész az elszalasztott lehetőségekről és a múltba való visszavágyszóról szól.
A versben nem találhatók konkrét utalások a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, de az idő múlásának és a természeti jelenségek részleteinek megjelenítése természettudományos megfigyelésekre utalhat.

A Kosztolányi Dezső által elkészített leltár szerint Kaffka Margit verseiben a tér-idő viszony egységes, a versszöveg dinamikus, az idő készenléti állapotban. A leírt események lineárisan követik egymást, mintegy rövid történetet alkotva.

Az Élet című vers több életszakaszt mutat be, a kezdettől a végig, két ember életét követi végig. A vers első részében a természet tavaszi kirobbanásának képét festi meg, a fiatal füvek rügyezése, a habhahotával nevető folyam és a kőhidat ingerlő játékával kifejezi a fiatalok szerelmi titokzatosságát és felfokozott érzéseit. Az első részben nincsenek részletek a bibliai vagy teológiai vonatkozásokra.

A következő részben az idő múlásával változik a szerelem állapota, a versek hossza és intenzitása csökken, ahogy az idő tört előre, ez a rész kapcsolható asketizmushoz és a vallási érzelmekhez. A vers önjelölte aszketája egyre több idegen célt és ügyet melenget a szívén, de a vers folyamán a kőhöz hasonlóan ő is ütközik, és vére folyik. Ez a rész kapcsolódik a bibliatudományhoz és a patrisztikához, amikor a szerző keresi a helyét a világban és küzd a kísértésekkel és a nehézségekkel.

A vers következő részében a szerelmétől elszakadva az idő múlása során mindkét fél külön kapcsolatokat épít, azonban mindig van benne a vágy, hogy újra egymással legyenek. Ez a rész fontos szerepet kap a skolasztika oldaláról nézve, mivel a személyes intimitás és kapcsolatok szerepét hangsúlyozza.

Az utolsó részben a költő felismeri, hogy a vágyott pillanat, amitől féltette az elmúlt időkben, csak pillanatokig tartott a vasút zajában. Ezzel a részvel a verse a várakozás és a remény tárgyával kapcsolódik a skolasztikahoz, az elnyomott vágy és a csalódás gondolataival.

Összességében, a vers az élet egészének lefokozása, a kapcsolatok dinamikájának ábrázolása és az idő múlása közötti kapcsolat bemutatásával teológiai és vallási kérdések felvetésére tesz kísérletet.

A vers Kaffka Margit "Élet" című művéből származik, amelyet 1905-ben írt. Ezeknek a verssoroknak az analízise az irodalomtudományi szempontokat foglalja magában mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi területen.

A versben szereplő képek és metaforák jelentősége fontos elem az irodalomtudományi elemzés során. Az első részben a verselemzés a természeti képek és metaforák elemzését foglalja magában. Például megemlíthető a "nyurga, fiatal füvek" metaforája, amely jelképezi a fiatal életet és szerelemet. A "gyöngyöző habhahotát" és a "friss jégcsillámit" iskola kifejezi az öröm és az élet energiáját.

A második részben a verselemzés a szimbolizmust és az allegóriát vette figyelembe. A "száz ifjú törekvést, dacosat, erőst" szimbolizálja a fiatal generáció álmait és ambícióit, amiket az idő és a külső körülmények lemorzsolnak. Az "idegen célok és ügyek" említése azonban azt sugallja, hogy ezek az álmok és ambíciók nem valóságosak vagy nem valósulnak meg.

A harmadik részben a verselemzés a karakterek és az érzelmek bemutatására fókuszál. Az "álom" és a "csendben talált társ" említése arra utal, hogy a központi karakterek találkoztak és szerettek egymást, de megszakadt kapcsolatukat nehezen tudták helyreállítani. Az "alkonyatban újra szemben álltak" az érzelmi viszonyuk újbóli megjelenésére utal.

Végül, de nem utolsósorban a verselemzés a mű stílusát és szerkezetét is figyelembe veszi. A vers kétszer ismétlődik az "Ejh!" kifejezésével, ami egyfajta visszatérő motívum a versben. Ez a visszatérés az idő múlására utal, valamint az érzelmek és tapasztalatok ismétlődésére utal.

A művet szintén lehet összehasonlítani a kortárs magyar és nemzetközi irodalmi művekkel. Például a szimbolizmus és az allegória használata a versben összehasonlítható más szimbolista művekkel, mint például Paul Verlaine vagy Arthur Rimbaud verseivel, akiket a nemzetközi szépirodalom beágyazott.

Összességében az irodalomtudományi elemzés a Kaffka Margit "Élet" című versét az alábbi elemekkel foglalja magában: természeti képek, szimbolizmus, allegória, karakterek és érzelmek bemutatása, stílus és szerkezet vizsgálata, valamint összehasonlítás más magyar és nemzetközi művekkel.