Kaffka Margit "Fényben" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos lehetséges összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers első sorában megjelenik a tavasz motívuma, amely a természet megújulását, a reményt, az élet folyamatosságát jelképezi. Ez a motívum számos költő műveiben megtalálható, például Sándor Petőfi vagy Ady Endre verseiben is. Emellett a tavasz motívuma nemzetközi szinten is gyakori, például William Wordsworth vagy Emily Dickinson verseiben.
A második és harmadik sorban az elmúlás, az idő múlása tematikája jelenik meg. Ez az összefüggés szintén gyakori a irodalomtörténetben, például Arthur Rimbaud vagy T. S. Eliot verseiben is visszaköszön.
A negyedik sor azt a szomorúságot fejezi ki, amely a múlás és az elmúlás fájdalmával jár. Ez a motívum szintén gyakori a lírai költészetben, például József Attila vagy Sylvia Plath verseiben.
A következő sorokban az őszi hangulat, az elengedés, a búcsú motívumai jelennek meg. Ezek a motívumok többek között Füst Milán vagy Rilke Rainer verseiben is visszaköszönnek.
A vers folytatásában egy újabb motívum, az emlékezet és az idő múlása jelenik meg. Ez a motívum szintén gyakran felbukkan irodalmi művekben, például Proust regényében, a "Az eltűnt idő nyomában"-ban.
Az utolsó versszakban pedig az ébredő természet motívuma jelenik meg, amely a megújulás, az újrakezdés szimbóluma. Ez a motívum szintén gyakori mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban, például Ady Endre vagy Emily Dickinson verseiben.
Mindezek alapján láthatjuk, hogy Kaffka Margit "Fényben" című verse számos irodalmi motívumot és összefüggést tartalmaz a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. A költő a tavasz, az elmúlás, az idő múlása, az emlékezet, az őszi hangulat, az elengedés és az újrakezdés motívumait ötvözi a versben, amely egy átfogó és sokrétű képet ad az emberi élet ciklikusságáról és a természettel való kapcsolatról.