Egytájban a halál értem izengetett.
Sokat járkáltam akkor szökkenő hidak ívén, -
S ha véres kocsilámpa-szemek növekedtek az estbe felém,
Síneken állva, kisértőn mértem a perceket. -
Vagy házlépcsők vad emelet-örvénye felett
Szemem lehúnytam. És balkonok szédületén
Vigyáztam a szívemet százszor is én:
Bírok-e? - Várok-e? - Félek?
És elvégeztem, hogy maradok: élek.

Most nekem már menni kell.
Kivilágított termekbe sietve nyitni,
Kiviláglott hír-titkokat kérdezve szítni.
S hol két szempár sugara egymásba tüzell,
Közöttük haladni el.
Ablakban állva nézni, hogy járnak utcámban a párok,
Ismerős párok, tilosba-járók.
- Így próbálni kell, hogy bírom-e, állom-e szépen?
Erős-e ellened Élet, a vértem?

(Pedig jobb volna, tudom,
Erdőn, hegyekben járni és érezni vizet, eget.
Szoktatni már egyszer a csendhez szegény, feszült szívemet
És megbékélni, bizony!)

Eljön-e az Úr majd, ha hívom? -
Ha felhőkben, vizek sodrán, föld hűsén keresek
Két óriás, merítő, lágy, nyitott, örök tenyeret,
Mely csak kitárul se adva, se kérve, -
Lehajthatom-é egyszer fejemet?
Feszült lelkem belesimulhat-e végre
Az Isten óriás köd-tenyerébe?

1912


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve elsősorban a természeti környezetet és az élőlényekkel való kapcsolatot mutatja be. Az első részben megjelennek a haláltól való félelmek, melyek a természetben járkálással próbálnak elillanni. A szökkenő hidak, a véres kocsilámpa-szemek és a sínek mind olyan elemek, amelyek a modern közlekedés és infrastruktúra fejleményeit szimbolizálják. Ez azután a percektől és a házlépcsők vad emelet-örvényétől a balkonok szédületéig vezet, ami a városi élet nyüzsgését és zűrzavarát jelképezi. Láthatjuk tehát, hogy a versben a természettudományos felfedezések hatása megjelenik a hétköznapi életben.

A második részben a költő azt mondja, hogy most neki menni kell, azaz el kell indulnia valahová. Ez a "kivilágított termekbe sietve" és "kiviláglott hír-titkokat kérdezve szítni" kifejezés révén az információhoz való hozzáférést és a tudás szerzését jelentheti. Az emberek közötti kapcsolatait is megfigyeli, ahogy az utcán sétáló párokat figyeli. Ez a rész a modern technológia és információs kor találkozását jelzi a természettel és az emberi kapcsolatokkal.

A harmadik részben a költő a természethez való visszavonulásra vágyik. A természeti elemekkel való kapcsolat, mint az erdők, hegyek, víz és ég, a csendhez és a megbékéléshez vezetne. Az Úrral való találkozás vágya is megjelenik, melyet a felhőkben, vizek sodrán és a föld hűsén keres. Ez a rész arra utal, hogy a természeti világban a költő megtalálná a spirituális kapcsolatot és belső harmóniát.

Összefoglalva, a versben a természettudományos felfedezések hatása, mint a modern közlekedési eszközök és technológia, megfigyelhetőek. Emellett a természethez való kapcsolódás és az emberi kapcsolatok témái is jelen vannak. A költő természet és tudomány, valamint vallás és spiritualitás közötti kontrasztot mutatja be.

Kaffka Margit "Tán zsoltárok elé" című versét irodalomtudományi szempontból értékelve számos összefüggésre lehet rámutatni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Tematika: A halál és az élet örök kérdése: A versben megjelenik a halál jelensége, amely magával hozza a megpróbáltatásokat és a félelmet. Ugyanakkor a költeményben a lét és a túlélés kérdése is központi téma. Ez a tematika a világirodalomban széles körben megtalálható, hiszen az emberi létezést és a létezésért való küzdelmet vizsgálja.

2. Hangulat és képi világ: A versben megjelenő sötét hangulat és képek a szimbolizmus jegyeit hordozzák magukban, amely a 19. és 20. század fordulóján jelentős mozgalom volt a francia irodalomban. Ezek a hangulat- és képi elemek segítenek ábrázolni az emberi létezés sötétebb, nyugtalanabb és az élet nagy kérdéseivel küzdő oldalát.

3. Önismeret és önmegvalósítás: A versben az önismeret és az önmegvalósítás problémája is megjelenik. A költő tovább szeretné fejleszteni és megvizsgálni saját képességeit és erősségeit. Ez a téma számos irodalmi műben megjelenik, mivel az emberi létezés alapvető kérdéseivel kapcsolatos.

4. Vallás és spiritualitás: A vers több vallásos utalást is tartalmaz. Az Úr meglátogatásának kérdése, az Isten közelébe jutás vágya és az örök élet reménye mind vallási és spirituális témák, amelyeket számos irodalmi mű kezel.

5. Nyelvi megjelenítés: A versben használt nyelvi megjelenítések, költői képek és átvitt értelmű kifejezések a líra műfajának sajátosságai. Az árnyalt nyelvhasználat és a képek ereje az irodalmi alkotásokban a magas szintű költészeti művészet remekműveit hozza létre.

6. A mű műfaja: A vers a líra műfajába tartozik, amely a költészet egyik legősibb műfaja. A líra műfajára a világirodalomban is számos példa található, amelyekben a szerzők érzéseiket, hangulataikat és gondolataikat fejezik ki.

Az említett összefüggések mellett további elemzések is lehetségesek lennének az időbeli és társadalmi kontextusban, valamint a költészettörténeti vonatkozásokban. Összességében Kaffka Margit "Tán zsoltárok elé" című versét széles kontextusban lehet értelmezni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers teológiai szempontból különböző témákat érint. Először is, a vers elején a halál és az élet közötti feszültségről van szó. A költő azon gondolkozik, hogy vajon bírja-e a küzdelmet az élettel, és fél-e a haláltól. Ez a gondolat az emberiség számtalan vallási és teológiai hagyományában megjelenik, hogy az ember különböző próbatételeken és kísértéseken keresztül érettségi szintet érjen el a lélek megmentésében.

A versben említett "szökkenő hidak ívén" arra az útra utalhat, ahol az ember élete próbáló helyzetek és nehézségek során válik erősebbé. Ez a gondolat azonban ellentétes a későbbi sorokban megjelenő vágyakkal, hogy a költő inkább az erdőben és a hegyekben járjon, ahol az emberi csendhez kapcsolódhat, és megtalálhatja a belső békét.

A vers egy másik teológiai aspektusa a várakozás és a remény. A költő válaszolni akar arra, hogy eljön-e az Úr, ha hívja. Ezt az Igére való várakozást és a keresését tükrözi, hogy a felhőkben, a vizek sodrában, és a föld hűsén keresi az Istent. Az Úr eljövetelére való várakozás állandó téma a keresztény teológiában, amely reményt és vigaszt nyújt az embereknek a szenvedés és a nehézségek közepette.

A versben továbbá megjelenik az emberi lélek vágya az Istennel való egyesülésre. A költő azt kutatja, hogy lehajthatja-e egyszer a fejét az Úr előtt, és hogy a lelkének feszült volta végre egyesülhet-e az Isten óriási köd tenyerével. Ez a kép az emberi lélek vágyát tükrözi arra, hogy az Istennel való kapcsolatban megtalálja a békét, a biztonságot és a megbékélést.

Bibliatudomány szempontjából a versben említett halál és élet közötti feszültség kapcsolódhat az emberiség eredeti bűnéhez és annak következményeihez, amelyek megjelennek a Biblia különböző történeteiben. A várakozás és remény szintén kapcsolódhat az Ószövetségben előrejelzett Messiás érkezéséhez, míg az Istenhez való egyesülés vágya megfelelhet a szentek közösségére nézve vagy az Isten országának ígéretére.

A patrisztikában és a skolasztikában felfedezhetünk hasonló teológiai gondolatokat és témákat. Például, Augustinus bűn és megváltás témáit dolgozta fel, és Aquinói Tamás a hit, az értelem és a kinyilatkoztatás közötti kapcsolatot kutatta. Mindkét teológiai irányzatban hangsúlyozzák az emberi vágyak beteljesítését az Istennel való kapcsolatban és az üdvösségben.