A szívem eláll, ha elgondolom:
Mégis min múlott? Néhány vakeset!...
- Ha egy véletlen bokron fennakad,
Mit ábrándunk ma "törvény"-nek hímez,
Találkozásunk e kis hazában?

Ó, higyjünk, kedves! Nem-hinni baj most!
Mert sok út véres, sok haza sírkert,
Mert más glinglangot szívharang nem tud,
Ha csucsujázza lágy boldogságát; -
Míg zúg a szél kinn, halottak járnak,
Tábori sátor sírlepedőjük,
Millió mártír,... hiába mártír...
- Jaj, higyjünk kedves! Add a kezed most!

Messze az árok... tőled elég volt,
Könnyem elég volt! - - Félúton intett
Kegyelmet néked, veszni indultnak,
Kegyelmet nékem. (Ó, daloljuk most!
"Te deum!" -, csak így érteni ezt meg)
- Hazák és útak felett az Isten.

1918


Elemzések

A TE DEUM című versben Kaffka Margit a természettudomány és a világegyetem mélységei felé való utazást, valamint az emberi tapasztalat és az isteni befolyás közötti kapcsolatot érzékelteti.

A vers elején a költő megfontolja, hogy az emberi élet és a találkozások miként vannak függőségben a véletlenektől és az ún. "törvényektől", amit ma természetesnek vesszük. Ez utalhat a kvantumfizika újabb felfedezéseire, amelyek szerint a valóság nem szigorú kauzalitás szerint működik, hanem véletlenszerű és valószínűségi események is megjelennek.

A második versszakban a költő a világháború és a halál árnyékában beszél a szívhangokról, amelyeket a modern orvostudomány, például a kardiográfia képes rögzíteni. A "glinglang" jelentheti azt a hangot, amelyet a szív dobbanásai generálnak, és a "szívharang" erre utalhat, amelyek lehetnek a modern orvostudomány segítségével felismerhetőek.

A vers további részében a költő a megosztottságot és a szenvedést hangsúlyozza, amelyekkel az emberiség szembesül. Ez összekapcsolható az emberek közötti kapcsolatok tudományával és az emberi szenvedés megértésével foglalkozó szakirodalommal. A "szél zúgása", valamint a "halottak járása" szimbolizálja az emberi élet sebezhetőségét és múlhatatlanságát.

A vers végén a költő az emberi kapcsolatok és a személyes tapasztalat integrálógazonságát sugallja. Az "Isten felett" kifejezés arra utal, hogy a természettudományos felfedezésekkel és tapasztalatokkal együtt egy magasabb, isteni erő is létezik.

A verset 1918-ban írták, tehát az akkori tudományos felfedezésekkel szembeni ámulat és megértés inspirálhatták a költőt.

A vers legfőbb témája a hit és remény ereje, amely a háború sújtotta világban segít a szerzőnek túljutni a nehézségeken. A vers Isten iránti hitet és bizalmat fejez ki, és arra ösztönzi az olvasót, hogy higgyen és bízzon az életben, még akkor is, ha minden körülöttük kaotikus.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers hivatkozik a "törvényre", ami utalhat a Biblia tanításaira és parancsolataira. A szerző szemlélete szerint a találkozása egy kis hazában egy véletlen bokrotól függ, ami rámutat arra, hogy minden eseménynek és emberi cselekedetnek Isteni rendeltetése lehet.

A patrisztikus nézőpont szerint a vers hangsúlyozza a szenvedés és áldozat fogalmát. A szerző utal a véres utakra és sírkertekre, valamint a mártírokra, akik hitükért meghaltak. Ez összhangban van a keresztény hit tanításaival, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy elviseljék a szenvedést és áldozatot hozzanak másokért. A versben szereplő "Te deum!" az egyik legismertebb keresztény himnusz kezdőszava, amely hálát és dicsőséget ad Istennek.

A skolasztika nézőpontjában a vers a világosság és sötétség dualitását mutatja be. A szél zúgásával és a halottak járkálásával ellentétes képek jelennek meg, amelyek a különböző erők és érzések jelenlétét jelképezik a világban. Ez az ellentét arra utal, hogy Isten jelen van mind a világosságban, mind a sötétségben, és hogy a remény mindig megtalálható még a legsötétebb időkben is.

A vers további értelmezései között az is felmerülhet, hogy a szerző az első világháború borzalmairól és az emberiség áldozatainak elvesztéséről beszél. A "Te deum!" kiáltás arra emlékezteti az olvasót, hogy az emberi szenvedés és tragédia mögött van remény és egy magasabb cél.

Összességében a vers teológiai szempontból a hit erején, a remény megtartó erején és az Isten jelenlétén alapul. Kaffka Margit a vallásos tradíciókból merítve ad kifejezést a háború utáni világban tapasztalt fájdalomnak és káosznak, miközben biztatja az olvasót, hogy tartsa fenn a hitét és a reményt az életben. A vers egyes elemek összefüggést mutatnak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

Kaffka Margit "Te Deum" című verse különböző irodalomtudományi összefüggéseket kínál mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén.

1. Először is, érdemes megvizsgálni a vers szépirodalmi stílusát és formáját. A "Te Deum" egy költemény, amely a szerző érzelmeit és gondolatait fejezi ki. Ez a lírai költemény a személyes reflektálásának és elmélkedésének nyilvánul meg, és ez számos klasszikus irodalmi műben megtalálható.

2. A vers tartalmi elemzése során érdekes lehet megfontolni a korabeli politikai és társadalmi viszonyokat. A 20. század eleje, amikor a vers megjelent, sok politikai és társadalmi változást hozott magával a világban, amely lehet, hogy befolyásolta Kaffka Margitot is. Az első világháború, az új politikai rendszerek és a nacionalizmus mind olyan témák, amelyek az irodalomban is megjelentek.

3. Kaffka Margit magyar szépirodalmi hagyományokba illeszthető. A vers a magyar irodalmi hagyományokhoz hasonlóan a szerelem, a vallás és az otthon érzését boncolgatja. A magyar irodalom sok más költőjéhez hasonlóan Kaffka Margit is gyakran használja az anyanyelv szépségeit és különböző költészeti formákat.

4. A vers címe, a "Te Deum" egy latin dicsőítő dal kifejezése. Ez a cím kapcsolatba hozható a nemzetközi szépirodalom hagyományaival, ahol a vallási és spirituális elemek gyakoriak. Az isteni jelenlét és a hétköznapi élet kapcsolata az irodalomban szintén nemzetközileg elterjedt téma.

5. A versben felmerül a háború és a halál jelensége, amely a nemzetközi irodalmi művekben gyakran megjelenő témák. A világháborúval való szembesülés, a szerettek elvesztése és a háború által okozott szenvedés olyan témák, amelyek a modern (és klasszikus) irodalom fontos elemévé váltak.

6. A versben a véletlenszerű találkozás és kapcsolódás motívuma is megjelenik, amely az emberi kapcsolatok és a szerencse szerepéről elmélkedik. Ez az emberi kapcsolatokat feszegető gondolat a szépirodalomban szintén gyakran előforduló téma.

Ezek azok az összefüggések, amelyeket a "Te Deum" vers elemezése során fel lehet tárni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Fontos megjegyezni, hogy ezek csak néhány lehetséges összefüggés, és a költemény további elemzése és vizsgálata további összefüggéseket is felfedhet.