Eredj hát, hogy ne lássalak soha!
Fellegbúvó csillag majd elvezet.
Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel!
Ne várnál mégis?... Nem, nem! Csak eredj!
Míg nálam itt időztél, más tanyákon
Mulasztottál más, édes perceket,
Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd!
Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj!

Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt!
Pejkó, nyugodj! - Mit akar ez az állat?
Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől!
Mér tudna jobban emlékezni nálad?
Ez dörgés! Menten elered a zápor,
És hogy jutsz át, ha a patak megárad?...
Az ablakom majd utadra világol,
Csak menj!... Ne hidd, hogy meghalok utánad!

1901


Elemzések

A vers első sorában a természettudomány egyik legfrissebb felfedezésével, a fellegbúvó csillagokkal találkozhatunk. A fellegbúvó csillagok, vagy más néven kvarc ásványok, a bolygónkon található kisebb-nagyobb üregekben képződő kvarckristályok, amelyek a sziklákban kristályosodnak ki.

A következő sorokban a költő a villámlásra és a zivatarra utal, amelyek a természet jelenségei, és az elmúlt évtizedekben a meteorológia tudományos fejlődése révén egyre részletesebben megismerhetővé váltak. Az éjjeli viharokban a villámlás és a zivatarok kialakulásának természettudományos magyarázatai a mai tudásunk szerint az elektromosság és az ionizált részecskék közötti kölcsönhatásokhoz köthetőek.

A vers további sorai arra utalnak, hogy a költő egy állatról, Pejkóról beszél, amelyről megemlíti, hogy emlékezni tud rá. Ez a rész a viselkedésbiológia alapján értelmezhető, ahol az állatok közötti viselkedések tanulmányozása és emlékezése egy fontos kutatási terület.

Az utolsó sorokban a költő az esős időjárásra utal, amikor a patakok megtelnek és megáradnak. Ez a hidrologia tudományában a víz körforgásával, az esőzésekkel és a folyóvizekkel kapcsolatos kutatásokra utal.

Ezek azok a természettudományos elemek, amelyek összefüggésbe hozhatók a versben megjelenő természeti jelenségekkel. A vers így megmutatja, hogy a természettudományok felfedezései és a természeti környezetünk napról napra jobban megismerhetővé válnak, és befolyásolhatják mindennapi életünk jelenségeit és tapasztalatait.

A "Vihar előtt" című vers Kaffka Margit egyik korai műve, amely először 1901-ben jelent meg. A versben egy szerelem témája van jelen, amely egy szétválás előtt álló kapcsolatról szól. A költőnő az ábrázolás során teológiai szempontokat is megjelenít, amelyek széles körben kapcsolódnak a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához.

Az egyik legfontosabb teológiai aspektus a versben a bűn és bűnhődés témája. A költőnő sugallja, hogy a kapcsolat megszakadása a bűn következménye, amely miatt a szerető párhuzamosan fájó érzéseket tapasztal. Ez a fajta bűn és bűnhődés tematika gyakran megtalálható a bibliátudományban és a patrisztikában, ahol a bűn következményei és a megbocsátás fontos elemei a teológiai gondolkodásnak.

A versben megjelenik a "zivatar" és a "dörgés" motívuma, amelyek a patrisztikus teológiai gondolkodásban a bűnhődést és isteni retorziót jelentik. Ez a tematika arra utal, hogy a szerelem megszakadásával járó bűnt követi az isteni büntetés vagy az élet nehézségei.

A költemény kapcsolatot teremt a skolasztikus teológia és a bűn fogalma között. Ez a teológiai irányzat hangsúlyozza a bűnnel kapcsolatos filozófiát és logikát. A versben a költőnő felszólítja szerelmét, hogy távozzon, mert a bűnön keresztül elveszítette a boldogságot. Ez utal arra, hogy a bűn logikai következményekkel jár, és a kapcsolat megtartása további szenvedéssel járna.

Ezenkívül a versben megjelenik a bűn elfelejtésének és megbocsátásának témája is. A költőnő azt kéri, hogy az szerelme hagyja el őt, és elfelejtse őt. Ez az ötlet a teológiai megbocsátás és a bűn eltörlésének szélesebb kontextusába illeszkedik, amelyet a bibliatudomány és a patrisztika is hangsúlyoz.

Összességében a "Vihar előtt" című vers teológiai elemeket vonultat fel, amelyek kapcsolódnak a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához. A költőnő ábrázolja a bűn és bűnhődés tématikáját, és utal az isteni retorzióra és bűnbánatra. Emellett a bűn megbocsátásának és elfelejtésének témája is jelen van a versben.

Kaffka Margit "Vihar előtt" című verse irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet a magyar és nemzetközi szépirodalom terén.

Elsőként érdemes megemlíteni a verse ironikus hangvételét és a lírai én ábrázolását, melyek a modernizmus jegyeit hordozzák. A versek központi témái között szerepel a szerelem, elhagyás és a vágyakozás. Ez a tematika gyakran visszatér a romantikus és szimbolista költészetben is, így a verse kapcsolatba hozható ezen irányzatokkal is.

Az idő és múlás motívuma a versben előtérbe kerül, mely ezáltal kapcsolódik a szimbolizmushoz és az avantgárd költészethez. A megváltozott időtér-érzék a modernizmus központi kérdéseinek egyikévé vált.

A versben jelen lévő természeti képek és jelképek is számos összefüggést teremtennek. Például a vihar, zivatar és dörgés motívumai a küzdelem, indulatosság és érzelmek intenzitásának ábrázolására szolgálnak. Ezek a motívumok gyakran előfordulnak a romantikus költészetben is, ami összeköti a verset ezzel az irányzattal is.

A versek nyelvezetének és stílusának elemzése is fontos eszköz lehet a szépirodalmi összefüggések felderítésében. Kaffka Margit "Vihar előtt" című verse túlmutat a hagyományos rímek és versformák keretein. Az alkotásban szereplő metaforák és képek gazdagsága, a párhuzamos szerkesztés és a ritmus használata mind a modern költészet jegyei. Egyes kifejezések, például "fellegbúvó csillag" vagy "zivatar lesz az éjjel", a szimbolizmusra jellemző átvitt értelmet és többszörös értelmezési lehetőséget rejtenek.

A magyar szépirodalmi összefüggések közé tartozik Kaffka Margit modernizmushoz kapcsolódó lírája, ami a korabeli költők között egyedi hangot képviselt. Továbbá, a közép-európai modernizmus jegyeinek köszönhetően a verse kapcsolatban áll más kortárs magyar írók műveivel is.

A nemzetközi szépirodalmi megfontolások között is számos összefüggést találhatunk. Az intim líra és a szerelmi témák összekapcsolhatóak például a Caroline Schlegel, Emily Dickinson vagy Sappho műveivel. A klasszikus, romantikus és szimbolista költészetben is szereplő természeti képek és jelképek, valamint az idő és múlás motívuma a világirodalom számos alkotásában megtalálhatóak.

Összességében Kaffka Margit "Vihar előtt" című verseúgy tűnik, hogy a modernizmus, a romantika, a szimbolizmus és a klasszikus líra elemeket egyesítve egyedülálló költészeti alkotást hoz létre.