Gondolni akarok az avultszagú, szomorú házra, hol mint gyerek jártam szorongva, idegenül. -
Egy vaksárga agátgyűrű volt a halott papbácsi nagy viaszkfényű kezén. -
Vagy fullasztó harangzúgásra nyomott és céltalan vasárnapdélutánokon,
Vagy amikor a nádas égett és pernyét söpört szembe a pusztai szél...
Jaj, sírni, sírni kéne ma valamiért!

Egy alagút jutott eszembe, messzi, magános és mindentől külön. -
Berobogna éltem suta vonatja, s egyideig sötétbe lehetnék,
Szégyentelenül, egyedül. Mint aki mindenből kiment már! Mint a halott!
Ott felszakadna és felfakadna még egyszer ami egyetlen igaz bennem.
Jaj, könnyítő könnyek után hova, hova kell mennem?

Jaj, lehorzsolt életfokok, özvegyes évek, dacos kikapcsolódás!
És hogy próbálok élni és jó lenni így, mikor nincs kinek és kiér'!
(Oly súlyos a világ szépsége! Oly idegen a lomb, víz, egek! Oly messzi egymásnak az ember!)
Jaj, ez a konok kívülről-nézés már halálba, halálba fáraszt:
Csak egy dolog esne jól: egy kis alázat.

Mért mondom most: "Régi halottasház, siket harangszó, gyermeki szorongás?"
Istenem! Hisz csak egy kicsi-kicsi felejtkezést akarnék.
Mert fölégtek mögöttem a hídak, és odaát maradt mindenem nékem.
Nem, nem! Egyébre gondolni! Ami lesz, ami jöhet még. -
Istenem, - Istenem!
Csak most már gyorsan a vég, az öregség!

1911

Elemzések

Kaffka Margit "Zilált napon" című verse irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Először is, a versben felfedezhetjük az intim lírai hangvétel jellemzőit, amely a modernista irodalmi mozgalomra jellemző. A költő az érzéseit és hangulatát fejezi ki a ház, a halott papbácsi és az alagút motívumai révén. Az intim líra nagy hatással volt a magyar irodalomra, különösen az 1910-es évektől kezdve.

Továbbá, a versben megjelenik a természeti elemek (nádas, szél, lomb, víz) motívuma, amelyek a szimbolizmus jellemzői. Ezek a motívumok a költő belső lelkiállapotát és hangulatát jelenítik meg, és hozzájárulnak a vers expresszív jellegéhez. A szimbolizmusnak jelentős hatása volt a nemzetközi irodalomra is, különösen a 19. és 20. század fordulóján.

Az idő motívuma is jelen van a versben, amely az eltelő idő múlását és az öregség közeledtét jelzi. Ez a motívum összefüggésbe hozható a líra idő-jellegével a magyar irodalomban, különösen a romantika és a modernizmus korában.

A versben gyakran használt retorikai eszköz a felszólító mód használata. Az ismétlődő "Jaj" szó gyakori használata érzelmeket és szenvedést fejez ki, ami jellemző a lírai költészetre. A felszólító mód és az ismétlődő szavak kifejezik az érzelmek intenzitását és az intenzív közvetítést.

A versben megjelenik a költő önmegvádolása is, amely jellemző a modernista lírára. A költő egy megfáradt, magányos lényként jelenik meg, aki képtelen boldogságra és elfogadásra. Ez a kép az emberiség általános érzéseit és tapasztalatait jeleníti meg.

Végül, a vers dátuma (1911) jelzi a költő korát és írásának időpontját. Ez a korai modernista időszakba illesztheti a verset, amely jelentős hatással volt mind a magyar, mind a nemzetközi lírára. A modernizmus a 20. századi irodalmi mozgalmak egyik legfontosabb áramlata volt, és az összesítve említett irodalmi jegyek jól illeszkednek ehhez a korhoz.

Összességében, Kaffka Margit "Zilált napon" című verse sok összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A verse az intim líra, a szimbolizmus és a modernizmus jegyeit mutatja, és kétségkívül befolyásolta a kortárs irodalmat.

A vers teológiai szempontból az emberi halandóságra és az élet megtapasztalása során felmerülő kérdésekre reflektál. A vallásosság mellett megjelennek a patrisztika és skolasztika nézőpontjai is.

A vers elején Kaffka Margit emlékszik vissza gyermekkorára, és a halott papbácsi környezetére, amelyben idegenül érezte magát. Ez az avultszagú, szomorú ház a halál és a múló idő jelképe lehet, amely az emberi létezéssel kapcsolatos kérdéseket vet fel. A halott papbácsi nagy viaszkfényű kezén lévő agátgyűrű személyes emlék lehet a halálhoz és a valláshoz kötődve. A fullasztó harangzúgásra és céltalan vasárnapdélutánokra utalva a versben szerepel az élet nyomasztó pillanatainak megragadása is.

A második versszakban az alagút jelenik meg, amely a halál vagy a halálhoz való közelítés szimbóluma lehet. Az "éltem suta vonatja" a halandóságra utalhat, amelynek múló és sötét időszakait kell átélni. Az "egyiketlen igaz" említésével lehet a vallásosságra vagy a lemondásra és megtisztulásra utalni. A könnyítő könnyek és az alázat vágya is megjelenik a versben, amelyek segíthetnek emberként a megpróbáltatások átvészelésében.

A harmadik versszakban Kaffka Margit a nehézségeiről és az egyedüllétéről beszél. Az életfokok lehorzsolt volta az idősödéssel és az egyedüllét érzésével kapcsolatos lehet. A világ szépségének és az emberi kapcsolatoknak a távolinak érzete megjelenik a versben. Az "egy kis alázat" említése az önátadás és Isten iránti alázatosság fontosságát hangsúlyozza.

Az utolsó versszakban Kaffka arra reflektál, hogy vajon hogyan tud az ember elfelejtkezni a múltról és a múlt eseményeiről. Az "Istenem" kiáltás az Istennel való kapcsolat és segítség keresését jelzi. Az öregség iránti vágy megmutatja, hogy az idő múlásával a halál felé tartunk, amely örök otthonunk lehet.

Összességében a vers az ember halandóságával, az élet és a halál közötti kapcsolattal, valamint az ember vágyával az értelem és elengedés megértése iránt foglalkozik. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján a versben megjelenik a halál, az idő múlása és az Istennel való kapcsolat kérdése.

A Kaffka Margit Zilált napon című versben egy ember belső világáról olvashatunk, aki visszagondol a múltra és a jelenben elrejtett vágyakról, érzelmekről elmélkedik. A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, és számos aspektusra utalhat, amelyek kapcsolatban állnak a mai természettudományos kutatásokkal.

1. Az első sorban említett "avultszagú, szomorú ház" és a "gyerek jártam szorongva, idegenül" egy helyre és a fiatalabb korra utal. Az épület lehetne egy régimódi ház, amelynek jellegzetes, régi szagát Kaffka felidézi. Ebben a kontextusban beszélhetünk a mai építőanyagok típusairól és azok technikai paramétereiről, amelyek elősegítik a relatív jó minőségű épületek létrehozását a modern időkben.

2. A második versszakban található "nádas égett és pernyét söpört szembe a puszta szél" az égést és az atmoszféra hatásait jelzi. Az aktuális ismeretek szerinti szennyezés és az éghajlatváltozás hatásait vizsgálhatjuk, amelyeket a nádasok, mocsarak és természetes élőhelyek pusztulása következtében tapasztalhatunk.

3. Az "alagút" metaforikus utalás lehet a tudományos kutatásokhoz való elmerülésre és az új ismeretek megszerzésére. Az "alagút" új tudományos felfedezések jelölésére utalhat, amelyek egyszerre izoláltak és megnyitják az emberek számára a lehetőséget egyedülálló tapasztalásokra.

4. A "konok kívülről-nézés" kifejezés azt mutathatja, hogy az ember keveset tanul és figyel másokra, és ez a tétlenség kedvez a fáradtságnak és az elégedetlenségnek. A jelenség mögött állhatnak pszichológiai és neurokognitív folyamatok, amelyekkel a kutatók napjainkban foglalkoznak.

5. A versben az idő múlása és az öregség eljövetele is megjelenik. Az idősödéssel, az élettapasztalatokkal és az öregedés biológiai folyamataival összefüggő kutatások is rávilágíthatnak arra, hogy hogyan változik a pszichológia és az érzelmek az idő múlásával.

Összességében a vers természettudományos szempontból számos aspektusra utalhat, amelyek napjaink legújabb felfedezéseivel és kutatásaival kapcsolatosak. Ezek közül néhány példa az építőanyagok és az épületek minőségére, az éghajlatváltozás hatásaira, a tudományos kutatásokra való elmerülésre, a kognitív pszichológiára és az öregedés biológiai folyamataira vonatkozik.