- Verlaine -

Szerelmed, Uram, megsebzett engem;
itt vonaglik a seb vérpirosan, -
Uram, - szerelmed sebzett meg engem.

A te félelmed átvillámlott rajtam, -
Látszik sisteregve az égő fekély;
Félelmed villáma átcikázott rajtam.

Azóta tudom, hogy minden haszontalan;
Trónusod lépcsője akarok lenni,
Mert minden egyéb haszontalan, Uram!

Részegíts meg engem a te véred borából,
És asztalod kenyere tápláljon engem,
- Itasd lelkem a te szent véred borából.

*

És vedd az én vérem, mit nem pazaroltam el,
Testem, mely méltatlan a szenvedésre,
És vérem, amit még nem pazaroltam el.

Fogadd homlokom, mely egykor bíborba borult,
- A te szent lábaid zsámolyaul.
Vedd homlokom, mely oly könnyen bíborba borult.

Fogadd két szemem, - a tévelygés lidérctűzét,
- Most az imádság könnyűi oltsák
Két szememet, a tévelygés lidérctűzét.

Fogadd ajkaimnak sok csapongó szavát;
- Töredelemre intés lesz ezentúl, -
Fogadd ajkaim sok zavart, hazug szavát.

Fogadd kezem, amely adni sohasem tanult; -
A jóillatok oltárán, - az égő áldozathoz
Használd kezemet, mely adni sohasem tanult.

Fogadd lábaimnak táncos, léha neszét;
- Most irgalmadnak hívó szavát várják, -
Ím, vedd lépteimnek táncos, könnyű neszét.

Fogadd szívemet, mely bűnös vágyakra hevült,
- Most szent töviseid között vonaglik
Szívem, amely eddig forró bűnökre hevült.

*

Isten, áldozat, irgalom Istene,
Az én vétkeim örvénye beh mély,
Oh irgalom, áldozat Istene, te!

Oh bosszuállás, igazság Istene!
Gonoszságom fertője, mint sötétlik,
És te vagy a bosszú haragos Istene!

- De te áldás és béke Istene vagy,
És szörnyű az én nagy szorongatásom,
- Szánj engem, - hisz a béke Istene vagy!

Hisz te előtted semmi titok nincsen,
Te tudod, hogy a szegények szegénye vagyok,
- Kegyelmet találjak színed előtt Isten!

1906

Elemzések

A vers elején a kétségbeesett imádságos hangnem jelenik meg, melyben a költő Istentől segítséget kér a szerelmi sebek gyógyításához. A következő sorokban a költő a rettegést, a félelmeket és a hiábavalóságot hangsúlyozza, arra utalva, hogy minden más, a világi dolgok és élmények haszontalanok a szeretethez képest. Ez az összefüggés a magyar irodalomban ismétlődik, ahol a szerelmi vonal gyakori motívuma a lírában.

A vers második részében a költő továbbra is az imádságaival fordul Istenhez. Kifejezi az elfogadást és a megbocsátást, valamint kéri, hogy Isten használja fel őt áldozatként, hogy az ő vére és teste legyen az asztalának eleme. Ezek az összefüggések a kereszténység és a hit témáinak gyakori megjelenése a nemzetközi szépirodalomban is.

A vers harmadik részében a költő továbbra is Istenhez fordul, de most már túllép a megbánáson és az elfogadáson, és kezd a költői természetét bemutatni. A költő ajkai, homloka, szemei, kezei, lábai és szíve mind az Isten elé táruló önmagáról mesélnek, és kéri Isten kegyelmét és megbocsátását. Ez a rész összefüggésben áll a lírai önmegnyilvánulás témájával a nemzetközi szépirodalomban.

A vers utolsó részében a költő Istenhez fordul az irgalomért és az áldásért, és felsorolja az isteni tulajdonságokat, mint az áldozat, az irgalom és a béke Istene. Ezzel a költő vallomást tesz a hitéről és Isten iránti bizalmáról. Ez az összefüggés a vallásosság és a hit témáival kapcsolatos a nemzetközi szépirodalomban.

Összességében a vers a vallásosságot és a hitet, valamint a szerelem és az önmegnyilvánulás témáját dolgozza fel irodalomtudományi szempontból. Ezek az összefüggések megtalálhatók mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers teológiai szempontból a hívő ember belső küzdelmét és vágyakozását fejezi ki Isten iránt. A költő megfogalmazza, hogy Isten szerelme megszegte és megsebezte őt, ahogy a Biblia is beszél arról, hogy Isten szeretetének ereje megkorbácsolja, és fájdalmat okoz az embernek.

A versben megjelenik a vallásos tapasztalatokon túlmutató gondolkodás, amely a vallástudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival is összefüggésben áll. A bibliatudomány a Biblia kritikai és történeti elemzésével foglalkozik, és a versben is megjelenik a támaszkodás a bibliára, ahogy az Istennel való kapcsolat feltárását és értelmezését segítő forrásként használják.

A patrisztika a korai keresztény szerzők és teológusok gondolkodásával foglalkozik, és a versben is megjelenik a hagyományos keresztény hitbeli elemek, például az átvilágítás és az isteni félelem motívuma. A patrisztika hangsúlyozza az isteni szentséget és a hitbeli átalakulás szükségességét, amire a vers is utal.

A skolasztika a középkori egyetemi filozófia és teológia irányzata, amely az értelem és a hit kapcsolatát keresi. A versben megjelenik a vágy a hitben és az értelemben való elmélyedésre, ahogy a költő azzal a vágyával fordul Istenhez, hogy részt vehessen az őszinte imádságban és az isteni szentségekben.

A versben felmerülnek a bűnbánat és az irgalmasság témái is, amelyek mind a bibliai tanításokhoz, mind a vallásos hagyományokhoz kapcsolódnak. A költő kéri az isteni irgalmat és kegyelmet, hogy megtisztulhasson a bűneitől és békeszót találjon Istennel.

Összességében a vers a vallási tapasztalatok és a teológiai gondolkodás különböző aspektusait mutatja be. A költő belső küzdelme és vágya az isteni iránt az időben korábbi teológiai irányzatokkal való kapcsolódásukon és az isteni irgalomhoz kapcsolt reményen keresztül világít.

A vers első négy sora a szerelem és a sebzettség kapcsolatát fejezi ki. Ez természetesen nem egyenesen kapcsolódik a legfrissebb tudományos felfedezésekhez, de általánosságban az emberi érzelmek és az agy működése is tanulmányozásra került a modern idegtudomány területén.

A következő sorokban a félelemről van szó, és ahogyan átvillámlik a szeretett személyen, ez már találkozik a neurobiológiával. A kutatók kutatják a félelem és a szeretet kapcsolatát, és hogy ezek az érzelmek hogyan befolyásolják az agy működését és viselkedésünket.

A vers harmadik részében az "haszontalan" szóhoz kötődő gondolatok vannak. Itt elgondolkodhatunk az emberi lét értelméről és céljáról, ami a filozófia és a pszichológia területéhez tartozik. Az emberi élet értelmét kutató tudósok és gondolkodók azonos kérdéseket vetettek fel.

A következő részben az "ittasd lelkem a te szent véred borából" és "vérem, amit még nem pazaroltam el" gondolatok a vallásos és spirituális dimenzióba viszik a verset. Az emberi lélek és a vallásos tapasztalatok kutatása is aktuális témája a mai természettudománynak. A vallás és a tudomány közötti kapcsolatot és az emberi lények spirituális tapasztalatait vizsgálják a pszichológusok és a neurokognitív kutatók.

A további sorokban szereplő testrészek (homlok, szemek, ajkak, kéz, lábak, szív) és az ezekkel kapcsolatos képek és gondolatok a testi érzékelés és tapasztalat területéhez tartoznak. Azzal foglalkoznak, hogy az érzéseink és érzékeléseink hogyan járulnak hozzá a tudatunkhoz és az identitásunkhoz.

A vers végén vallási témák jelennek meg, mint az irgalom, áldozat és istenség. Így visszahozza a spirituális dimenziót a természettudomány jelentősége mellett.

Összességében a versben található gondolatok és képek széles skáláját érintik, amelyek egyes területekhez kapcsolódnak a természettudományban, mint az idegtudomány, pszichológia, vallástudomány és az emberi test és érzékelés kutatása.