Élnek magasba, fenn a zord hegyekben
a víg leányok, a vad hegy-leányok
s szivünk beteg részegségtől sóvárog.

Élnek bitangul fenn, fenn ismeretlen,
szűz testüket nem látta senki még,
kő-arcuk átok, szépségük betegség.

Egy régi vaskút rozsdamarta csővén
mosakszanak, ha sápad a verőfény,
s fehér mellük fehér vízködbe vész el.

Egy este, s nem tudom, való-e, álom?
de táncukat még most is egyre látom,
elém lebegtek vészes szenvedéllyel.

Kinoztak égő, szűz-gonosz kezükkel,
halálra csiklandtak, agyonszerettek,
vadul kiszívták húsomból a lelket.

Aztán a testük tündökölve tűnt el,
érdes hajuk varkocsba volt befonva,
s vidám csikókként bújtak a bokorba.

1907


Elemzések

A versben fellelhető egy olyan természettudományos elem, amely a kíváncsiságot és a vágyakozást jeleníti meg az ismeretlen és vad hegy-leányok iránt. Ez a kíváncsiság összefügghet a modern technológia és tudományos felfedezések által inspirált világgal. A víg leányok, akik a magasban élnek, felidézhetik a hegymászás és a természetfelfedezés érzését.

A vers második részében a leányoknak egy régi vaskútban történő mosakodásáról van szó, amely az ember által a természethez hozott technológia. Ezen a ponton a rozsdás cső és a fehér mell vízködbe vész el, ami lehetőséget ad az elmélkedésre a természet és a mesterséges világ közötti kontrasztról.

Szintén a vers második részében található egy este, amikor a költő látomást vagy álmot észlel a hegy-leányok táncáról. Ez a jelenet felfedezheti az emberi képzelet és kreativitás kapcsolatát a természet és az ember között. A hegy-leányok kinozták és agyonszerették a költőt, ami érzelmi reakció a természettel való kapcsolatra.

A vers befejezésében a hegy-leányok tündöklő testükkel eltűnnek és bújnak a bokorba, ami a természet varázslatos és titokzatos aspektusát hangsúlyozza. Ez a gondolat lehetőséget ad a természeti világbeli ismeretlenségre és a modern tudomány által még meg nem értett jelenségekre való reflektálásra.

Egyéb, mai tudományos felfedezésekkel kapcsolatos elemeket a vers nem tartalmaz. Azonban a vers általános hangulata és képek, valamint a természet és az emberi tapasztalat közötti kapcsolódási pontok mélyebb gondolatokat inspirálhatnak a modern természettudományi kutatások és fejlesztések kapcsán.

Kosztolányi Dezső A hegy leányai című versét irodalmi szempontból több szempontból is érdemes elemezni. Először is, a vers jellegzetes a szerző művészi stílusára: a széleskörű érzékenységre és az érzéki ábrázolásra való törekvése jellemző rá. A versben különösen az érzelmi szenvedélyeket, a vágyat és a beteljesülés hiányát mutatja be.

A szereplők a versben "vad hegy-leányok" képében jelennek meg, akik a zord hegyekben élnek. Ez a kép sajátos kettősséget mutat: a vad, szabad lények képe a magyar irodalom hagyományában is jelen van, míg a hegyeket az elszigeteltséggel és a társadalmi szabályok terheivel azonosíthatjuk. Ezek a motívumok Kosztolányi verseiben gyakran megjelennek, és az irodalmi hagyományokhoz kapcsolódnak.

Az érzéki ábrázolás és a szépség betegsége motívum másik példája, ami a romantikus irodalomra utal. Az érzékiség hangulata és a vágyakozás témája központi szerepet kap a versben, ami szintén a magyar romantikus hagyományokból fakad. Az érzelmek, a vágy és a szenvedély megjelenítése szerves részét képezi Kosztolányi lírai világának.

A versen található képzetek és képek gazdagabb értelmezést is kínálnak. Az átláthatatlan, ismeretlen hegyek és a szűz testek metaforikusan az emberi lélek titkaira utalnak. Ezenkívül a víz, a mosakszás és a vízköd képei azt az érzetet keltik, hogy a vágy elmosódik, vagy akár meghal, amint a testek találkoznak.

A vers hangulatát és szimbolikáját a címlapon található évszám, a 1907 is befolyásolja. Ez egy újabb kapcsolatot teremt a magyar szépirodalom történelmébe való beágyazódásához. A költő meghatározott időszakban alkotott és adta elő a verset, ami befolyásolhatja annak témáját és stílusát.

Összességében Kosztolányi Dezső A hegy leányai című versét irodalomtudományi szempontból érdemes komplex módon elemezni. A költő művészi stílusa és a versben megjelenő motívumok és képek számos irodalmi hagyományra és kapcsolatra utalnak, beleértve a magyar romantikát is. A vers tehát a maga kettősségével és szenvedélyével egy olyan sokrétű mű, amely számos összefüggést felvet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Kosztolányi Dezső "A hegy leányai" című versében teológiai szempontból is több értelmezési lehetőség rejlik. A versben fenn a zord hegyekben élnek a víg leányok, akiknek a szívük beteg részegségtől sóvárog. Ezek a hegy-leányok, ahogy a versből kiderül, bitangul élnek fenn, ismeretlenül. A szűz testüket még senki sem látta, és kő-arcuk a szépség betegsége.

Az alábbi értelmezés során bevonjuk a könnyű elmeket, misztikus visszatérésre törekedve, valamint a könnyű elmék érdeklődését a megismerésben, a természetben és a szépségben. Az élettel ellentétben pedig a halál, a betegség és az agyonszeretés állandó jelen vannak. Ez a képzelt világ először elnyúló, majd végső kétségbeesett ámulatot keltett bennünk, majd hirtelen eltűnik, és vidám csikóként bujkálnak a bokrokban.

Bibliatudományi nézőpont:
A versben a hegy leányai ismeretlenül élnek a zord hegyekben. Egy régi vaskút rozsdamarta csövéből mosakszanak, és fehér mellük fehér vízködbe vész el. Ez a kép arra utalhat, hogy a leányok tisztulást keresnek a vízben, ami a keresztelésre is utalhat. Aztán kínzó, szűz-gonosz kezeikkel kinoznak és halálra csiklandtatnak, ami a bűn és a szenvedés ábrázolása lehet. Ezt követően testük tündökölve tűnik el, ami vallási értelemben lehet az átváltozás jelképe. A versben tehát a bűn, a szenvedés és a megtisztulás tematikája jelenik meg.

Patrisztika nézőpont:
A patrisztika időszakában (i.e. 2. és 8. század) a keresztény gondolkodók főként a Biblia értelmezésével és a teológiai dogmák kidolgozásával foglalkoztak. Az adott versben azonban nincs közvetlen hivatkozás a bibliai szövegekre vagy teológiai témákra. Másfelől a vers az emberi testet és léleket ábrázolja, valamint az azt körülvevő természetet. Ezek a témák azonban fontos szerepet játszottak a patrisztika alakjainak elmélkedéseiben és írásaiban. A test és lélek kapcsolata, valamint a természet Isten művének elismerése fontosak voltak a patrisztikai gondolkodásban.

Skolasztika nézőpont:
A skolasztika a középkorban kialakult filozófiai és teológiai irányzat, amely a racionalitást és a logikát helyezte előtérbe a teológiával kapcsolatban. A versben azonban nincs közvetlen kötődés a skolasztika gondolkodásmódjához vagy témáihoz. A skolasztikusok általában az egyéni lélek, az isteni igazságok és az emberi cselekedetek morális értékelése terén fejtették ki gondolataikat. Ezek a témák nem jelennek meg közvetlenül a versben.

Az előzőekhez képest a versben talán inkább az emberi test, a gonoszság és a szépség témája dominál. Az isteni teremtéssel való kapcsolat itt jelképes formában jelenik meg, ahogy a leányok az eljárt, rozsdamarta vaskútban mosakszanak, és testük fehér mellükkel együtt a fehér vízködbe vész el. Ez a kép lehet arra utalás, hogy a test, mint Isten által teremtett dolog, betegségben és bűnben szenved, de a tisztító vízben új életet kaphat. A leányok magasba, a zord hegyekbe helyezett érzelmei és szenvedélyei szintén érdekes összefüggést mutathatnak a patrisztikus gondolkodással, ami a testi vágyak és indulatok elleni küzdelemről és önmegtartóztatásról szólt.

Összességében a vers teológiai szempontból több értelmezési lehetőséget kínál, és a különböző nézőpontokon keresztül különböző jelentéseket adhat. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segíthetnek a vers világának megértésében, de más, szubjektív értelmezések is lehetségesek, például a természet szeretete, a testi vágyak és szenvedélyek kontrasztja vagy a szépség és betegség paradoxona.