Minden átok, minden álom.
Öleljük kemence-odvunk,
s víg pocakkal pelyhes ágyon
csendesen, bölcsen mosolygunk.

A tüzes tető loboghat,
szikralángban éghet ágyunk,
nyujtozó élőhalottak
mért szaladjunk, mire vágyjunk?

A halál köd-ülte partján,
míg lihegtek sírva, balgán
lomha szentek, mi henyélünk.

Óh, tigris, hiéna-ember,
mikor érted meg te egyszer
a mi lajhár-bölcsességünk?

1907


Elemzések

A Kosztolányi Dezső által írt "A hét lusták éneke" című verset irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet vizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik lehetséges összefüggés a magyar irodalom területén található. A vers könnyed, humoros hangvétele és az állatmotívumok használata Kosztolányi művészi stílusának jellegzetességei közé tartozik. Ezzel összefüggésben a vers a kispróza műfajába sorolható, ami Kosztolányi egyik legkiemelkedőbb alkotási területe volt.

Az állatmotívumok használata és a versek hangvételének humoros volta általában is jellemző lehet a nemzetközi szépirodalomra. Az antropomorfizmus, vagyis az állatok emberi tulajdonságokkal való felruházása, szintén gyakran előfordul a világirodalomban. Ezzel a verselemmel a Kosztolányi által írt vers számos hasonlóságot mutathat más világirodalmi alkotásokkal.

A versben megjelenő halál szimbolizálása és a lustaság tematikája az emberi létezés misztériumának és az élet ciklikusságának vizsgálatára invitál. Ez a témaválasztás szintén összeköthető más irodalmi alkotásokkal, például William Shakespeare Hamletjével és Edgar Allan Poe műveivel, amelyek szintén a halál és az emberi lét misztériumának megjelenítésére törekednek.

A vers néhány képzetes megfogalmazása és az ismételt rímsorok használata a hangulatalakítás szempontjából fontosak. Ez a verskompozíciói eszköz hasonlít az angol költő, William Blake alkotásaira, akinek műveiben gyakran jelennek meg képzetes és hangulatos megfogalmazások.

Végső soron a versnek többféle olvasata és értelmezése is lehetséges, ami szintén jellemző lehet a magyar és nemzetközi szépirodalomra. A versek sokféle értelmezési lehetőséget kínálnak az olvasó számára, és az irodalomtudósok különböző értelmezési irányokat dolgozhatnak ki. Ez pedig azt mutatja, hogy a vers milyen mélységekkel rendelkezik és milyen komplex kérdéseket vet fel az emberi létezéssel kapcsolatban.

A vers természettudományos szempontból megközelítve, több olyan elemet is fel lehet fedezni, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatosak.

1. Kosztolányi a versben említi a "tüzes tetőt", ami a mai meteorológia alapján az égboltot, azon belül pedig a tüzet jelentheti. A modern asztrofizika és csillagászat sokat tudott kideríteni az égboltról, a csillagokról és a galaxisokról. Ez a felfedezés azt mutatja, hogy a versekben megjelenő "tüzes tető" képe nagyon aktuális és friss lehet még napjainkban is.

2. A versben szereplő "élőhalottak" kifejezés azt sugallja, hogy ezek az emberek életben vannak, de mégis olyanok, mint a halottak. Ez az állapot frissen kapcsolódhat a modern orvostudomány által felfedezett neurodegeneratív betegségekhez, amelyek az agysejtek pusztulása miatt jelentkeznek. Az élőhalottak fogalma tehát együtt járhat az ilyen betegségekkel és azzal, hogy az emberek megőrzik az életet, de nem teljes mértékben tartják meg az emberi létet.

3. A "halál köd-ültével" a vers írója azt fejezi ki, hogy az emberek idővel meghalnak. A halál biológiailag régóta kutatott terület, de az utóbbi időben a tudósok egyre többet tudnak a halál természetéről és a halál folyamatáról. A kutatások arra irányulnak, hogy megértsék, hogyan és miért halnak meg az élőlények, és hogy vajon van-e lehetőség az öregedés és a halál folyamatának megfordítására.

4. A versben található utalás az emberi bölcseletre szintén kapcsolódhat a modern pszichológia és agykutatás témáihoz. Az emberi elme, a bölcsesség és a gondolkodás működésének megértése a tudomány különböző területein, például a kognitív pszichológiában és az agykutatásban aktuális témák.

Összességében tehát láthatjuk, hogy a versben szereplő elemek - a tüzes tető, az élőhalottak, a halál és az emberi bölcsesség - mind olyan témák, amelyek ma is aktívan kutatottak és felfedeznek az emberiség számára. Kosztolányi Dezső A hét lusták éneke tehát nem csupán méltányolható költészeti értékéért, hanem a természettudományos tartalma által is izgalmas és aktuális műnek tekinthető.

A verselemzés során a következő nézőpontokat érintjük: bibliatudomány, patrisztika és skolasztika.

A bibliatudomány szempontjából azonnal szembetűnik, hogy a versben visszatérő témák és szimbólumok hasonlóságot mutatnak az Ószövetség és az Újszövetség egyes részeinek tanításaival. A versben található átok és álom motívumok a teremtéstörténetre utalnak, ahol az emberi bűn következtében az átok és halál száll az emberre. Ugyanakkor az álom a József és a faraó történetére emlékeztet, ahol az álom jelentéseit József magyarázza meg. A vers második részében szó van a halál köd-ültéről, ami hasonlít a Pokolra vagy a halál birodalmára, ahova a bűnösök kerülnek. Tehát a versben megjelenő bibliai motívumok és szimbólumok rámutatnak az emberi bűnre és annak következményeire.

A patrisztika szempontjából a versben megfigyelhetjük a justinusz-filozófuszi és augusztinusi tanítások hatását. A verselemzés során felmerülhet a kérdés, hogy miért henyélünk mi, emberek, ahelyett hogy hősi tettekre vágyakoznánk. Ennek magyarázata részben érinti a bűnösséget és a bűn következményeit, mivel az emberi természet a bűnbeesés következtében gyengül és hajlamos a lustaságra és kényelemre. Ezt az elkényelmesedést Januáriusz és Ágostonus is megemlíti munkáiban, amikor az emberi természet kárhoztatásáról és bűnökös voltáról beszélnek.

A skolasztika nézőpontjából a versen megfigyelhető a tudomány és a hit közötti feszültség. A versben szó esik a lajhár-bölcsességről, ami az öreg Sithembert idézi, aki az emberiség többi részét elítéli a lustaságuk miatt. A skolasztika idején a tiszta ésszerűség fontos volt, és volt egy folyamatos küzdelem a hittudomány és az ésszerűség között. A vers tehát a skolasztika idején aktuális vitákra utal, amikor a teológiai tanításokat próbálták az észszerűség kritériumaival összehangolni.

Azonban, más nézőpontokból is meg lehet közelíteni a verset. Például, a verselemzés során felmerülhet a kérdés, hogy miért választja Kosztolányi a lustaság mint témát, és miért jelenti ki, hogy a lustaság a bölcsességhez közel álló tulajdonság. Ez kulturális és pszichológiai aspektusokat bonthet fel, amelyek nem szükségszerűen kapcsolódnak a teológiai szempontokhoz.

Összességében a verset teológiai, bibliatudományi, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján elemztünk meg. Azonban, a vers sok más összefüggést is magában hordozhat, amelyek a kultúra, a pszichológia vagy más szakterületek irányából közelíthetők meg.