Mulassatok, a hinta indul,
     nézzétek e szines pokolt.
Keblem sajog a tompa kíntul,
     de jőjjetek, ajkam mosolyg.

Ti vagytok az úr, én a szolga,
     bohócruhába öltözöm.
S elfojtom értetek, dacolva,
     eget-kivánó ösztönöm.

Fejemből a vér zúgva csordul,
     de rája süveget csapok,
s nem érezem a tarka lomtul
     az égető, nagy bánatot.

Előre hajtok, körbe-körbe,
     a falba vágom homlokom.
Mindent teszek, holtig gyötörve:
     imádkozom, káromkodom.

Pusztán csak a parancsra várok,
     ti vagytok, és - nem élek én.
Fogjátok is át a világot,
     nekem nincs semmim e tekén!

Engem ragad vadul zilálva
     a szédülő körforgatag,
aranyszörnyek sötét hajába
     kapaszkodom meg bágyatag.

S ekkor nem is tudom, hogy élek,
     csak törtetek némán elől,
elszáll szememből minden élet,
     és célt nekem szótok jelöl.

A vad röhejben elfelejtem,
     hogy e világon létezem,
a durva ember-rengetegben
     nem nyúl dijért mohó kezem.

De néha, hogy a lárma halkabb,
     megráz egy furcsa hangulat,
mert látom, itten mind mulatnak,
     csak a komédjás nem mulat.


Elemzések

A vers teológiai szempontból számos érdekfeszítő kérdést vet fel. Először is, a vers főszereplője önátadását és lemondását fejezi ki az Isten előtt. A szomorúságot és fájdalmat a bohócruhába öltözésen és a mosolygáson keresztül próbálja elfojtani. Ez a kép a megtört üdvösségtörténeti emberre utal, aki vállalja saját szenvedéseit és szembenéz a nehézségekkel az Isten akarata szerint.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben felmerülő kérdés az, hogy a főszereplő hogyan viselkedik és hogyan reagál Isten jelenlétére és hívására. A komédiás elnyomja az ösztöneit és beteljesíti Isten akaratát, még akkor is, ha ez fájdalmat okoz számára.

A patrisztika nézőpontjából a főszereplő önfeláldozása és megbocsátása hangsúlyos. Az ördög szerteágazó és ösztönző hatalma fölött diadalmaskodva a komédiás a saját létének megtagadása mellett dönt, és elfogadja az Isten által ráruházott szerepet.

A skolasztika szempontjából a versben a komédiás küzdelme és átlényegülése jelenik meg. Az önmegtagadás és az Isten parancsainak való engedelmesség révén a főszereplő keresi az üdvösséget. Az Isteni tervbe való belefoglalódás és az ember szabad akaratának korlátozása a skolasztikus gondolkodás alapelveit tükrözi.

Más ötletek szerint a vers az emberi szenvedést és a megtört életet ábrázolja, amely a mindennapi életben megmutatkozó tragédiákkal és küzdelmekkel jár. A komédiás számára a világ nem jelent semmit, mert fölötte áll, és ezért elveszti önmagát azért, hogy másokat szórakoztasson.

A vers az emberi lét abszurditását is megjeleníti, hiszen a komédiás végigjárja minden fájdalom és szenvedés útját, miközben mások mulatnak és élvezik az életet. Ez az abszurditás az emberi tapasztalat része, amelyet a teológia olyan kérdésekre hív fel figyelmet, mint az értelmetlenség, az Isteni terv megértése vagy az emberi szenvedés értelme.

A vers Kosztolányi Dezső A komédiás dala című művének részlete. Az alábbiakban bemutatjuk a vers irodalomtudományi szempontból releváns összefüggéseit mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Formai jellemzők: A vers négy versszakból áll, amelyek mindegyike négy soros. Az egész vers zárt forma szerint van megírva, valamint a harmadik versszakban is ritmusváltás figyelhető meg, amely a feszültség fokozását segíti elő.

2. Hangulat: A vers hangulata sötét és keserű. A szövegben található ellentétek - mulatság/pokol, mosoly/bánat, ösztön/értelem stb. - segítenek fokozni a drámai hatást.

3. Motívumok: Az öröm és a fájdalom ellentéte, a bohóc szerepe, az önfeláldozás és a szolgaság kérdése, a komédiás életképes világa mind olyan motívumok, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran előfordulnak.

4. Önérvényesítés: A versben a költő a szolgai szerepet ölti magára, hogy másokat szórakoztasson és boldoggá tegyen. Az önmegtagadás és az emberi sors kérdése mind olyan témák, amelyek számos irodalmi műben jelen vannak, például Dostojevszkij Fyodor Bűn és bűnhődés című regényében.

5. Menekülés a valóság elől: A költő a versben szereplő komédiásnak adja át az életről való gondolkodást. A komédiás szerepét eljátszva próbál elmenekülni a valóságból és elfojtani ösztöneit.

6. Az egyén és a társadalom: A versben a komédiás társadalom perifériájára kerül, és teljesen átadja magát az önmegtagadásnak a nézők szórakoztatása érdekében. Ez motivikus vonásai közel állnak olyan művekhez, mint Shakespeare Hamlet vagy Molière Tartuffe.

7. A bohóc szerepe: A komédiás figurája, a bohóc szerelem, szórakozás és szomorúság között ingadozik. A bohóc figura hagyományosan a magányosságot és a társadalom kritikáját jelképezi. A komédia és a tragédia összefüggése fontos téma az irodalomban, például Shakespeare Vízkereszt vagy mit akartok című művében.

Ezek az irodalomtudományi szempontok néhány lehetséges értelmezését adják a Kosztolányi Dezső A komédiás dala című versének. Fontos megjegyezni, hogy ez csak egy lehetséges megközelítés, és a vers többféle értelmezést is magában hordozhat irodalomtudományi szempontból.

A vers természettudományos szempontból értelmezve, számos érdekes összefüggést találhatunk a mai legfrissebb felfedezésekkel.

Az első néhány sor arra utal, hogy a természeti jelenségek által okozott változások megfigyelhetőek, és a versekben leírt kín és fájdalom tapasztalható lehet az emberi testben. Ez arra utalhat, hogy az emberi testnek, a fizikai és kémiai folyamatoknak is szerepe van az érzések, érzelmek kialakulásában. Például, a fizikai fájdalom és kémiai folyamatok hatással lehetnek az agyban örömöt és boldogságot kiváltó neurotranszmitterek mennyiségére.

A versben említett "ösztön" szó arra is utalhat, hogy az emberben lévő ösztönöket és természeti ösztönöket összefüggésbe hozhatjuk. Az ösztön kifejezést az állatvilágban is használjuk, és az utóbbi időben a viselkedéskutatások nagy előrelépést tettek az állati ösztönök megértésében. Ez arra enged következtetni, hogy az emberi ösztönöket is tovább tanulmányozhatjuk a természettudományok segítségével.

A versben többször is említésre kerül a "vér" szó, és arra utalhat, hogy az emberi testben található vér, valamint az érzelmi fájdalmak között összefüggés lehet. A vér az egyik legfontosabb életfolyamatot jelképezi, és a vérkeringés szerepe elengedhetetlen az élet fenntartásához. Ez a kapcsolat arra utalhat, hogy a vérből nyert információk, például a vérnyomásmérés vagy a vérképanalízis, segíthetnek az érzelmi fájdalmak mértékének mérésében és megértésében.

A versben említett "körbe-körbe" szó utalhat a természeti körkörös folyamatokra, például az évszakok vagy a víz körforgására. Ezek a folyamatok az élet fenntartásához szükségesek, és összefüggésbe hozhatják az emberi életciklussal és a természeti környezettel. Az ember élete különböző szakaszaiban különböző természeti folyamatokhoz hasonlítható, és ezek a folyamatok befolyásolhatják az emberi viselkedést és érzelmi állapotot.

Végül, a versben került megemlítésre a "lárma" és a "furcsa hangulat", amelyek arra utalhatnak, hogy a természeti környezet vagy a változó körülmények befolyásolhatják az emberi hangulatot és érzelmi állapotot. Az utóbbi időben a környezeti pszichológia területén sok kutatás foglalkozik az emberi hangulatot és viselkedést befolyásoló környezeti tényezőkkel, például a természet közelségével vagy a zajszinttel.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból értelmezve számos érdekes összefüggést hozhatunk létre a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A természeti jelenségek, az emberi test fizikai és kémiai folyamatai, az ösztönök, a vér, a körkörös folyamatok és a környezet mind-mind összefüggésbe hozhatók a legújabb természettudományi kutatásokkal és felfedezésekkel.