Kosztolányi Dezső "A magyar paraszt" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük, figyelembe véve mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén kialakult összefüggéseket.
A vers formai megjelenése klasszikus struktúrájú: négy négy soros strófákra oszlik, amelyek az AABA rímképletet követik. Ez a forma hagyományos verselési mód a magyar lírában, mely Rinchauseni éneknek is ismert. Ezzel párhuzamosan a zeneszerűségre és megszokott verselési módra történő utalásra lehet következtetni, amely gyakori szépirodalmi elem.
Szókincse és szimbolikája a magyar parasztéletről árulkodik. A vers által megjelenített paraszt ember a magyar irodalom hagyományos népi hősének megtestesítője lehet, akinek élete a munka és a természettel való szoros kapcsolat köré épül. Kosztolányi azonban egy szürke éjszakára helyezi a parasztot, amikor az éjszakai gőzvasúton utazik. Ez a kép egyfajta kontrasztot jelent a természettel való kapcsolatot kifejező szimbólummal szemben, és rámutat arra, hogy a paraszt ember is érintkezhet a modernizmus és az iparosság hatásaival.
A költő leírja, hogy a paraszt lovát magára hagyja, ami a háttérbe szorítást vagy a változások hatását sugallhatja. Ez azt is jelentheti, hogy a paraszt élete folyamatosan változásban van, és nehézségekkel szembesül az új környezettel.
A versekben megjelenő disztichonikus ritmust a tradicionális magyar népballada hosszabbítázó, kiéleződött verssorok ritmikája örökli. A rímmel és ritmussal kifejezett hangulati hatás erősíti a vers és a parasztalak jelentősségét a magyar kultúra szempontjából.
Szerepel a versben egy istenségeket idéző szimbólum, amely a paraszt megjelenésére utal, mint egy bus isten. Ez a kép pedig rámutathat a parasztföldrajzi elemekre és a természet megkapó szépségére a magyar irodalomban.
A vers utolsó sorai rejtélyesek és fájdalommal teli gondolatokat sejtetnek a paraszt emberben. Nem tudjuk mi bántja a nagy szívét, ezért a vers egy általános és titokzatos hangulatot hoz létre, amely nyitott maradhat a kifejtett összefüggésekre. Megjelenhet itt a paraszt ember küzdelemvállaltsága az élet nehézségei közepette, vagy a társadalmi változások okozta identitásvesztés.
Az összefüggésekre való tekintettel a vers általánosan érzékeltetheti a paraszt ember helyzetét és érzéseit a magyar irodalomban, aki egyensúlyoz a tradíció és a változás között. Emellett a szimbolikus elemek és a költői képek használata nemzetközi értelemben is releváns, hiszen általános emberi tapasztalatokra is utal.