Az ablakunk egy más világra nyílik,
nincs benne nappal és nincs benne éj.
Ajtót nyitunk, s egyszerre ott az örvény,
lábunk alatt tízölnyi meredély.

Egyik szobából a másikba bolygunk,
hallunk beszédet, hallunk egy sikolyt,
hallunk kacajt is és meredten állunk -
dobog a szívünk - nem tudjuk, mi volt.

A nevetésnek rég nem örülünk már,
és a síráson sírnunk nem szabad.
Olykor, mikor nagyon fáj, félrenézünk,
szájunkon higgadt, betanult szavak.

Nálunk a tükrök mind-mind kancsalítnak,
fonákra fordult mindegyik kilincs.
Elment az élet innen - mit keressük? -
nincs, ami van és van az, ami nincs.

Más szenved attól, ami tépi-szúrja
s megfogja, ami ledöfi, a kést.
Nekünk a sorsunk ködből, gondolatból
szőtt bírhatatlan, barbár szenvedést.

Ritkán beszélünk róla, úgy utáljuk
megvastagult vartól dagadt sebünk.
Ki tudja, hogy milyen ház a mi házunk,
ki tartja számon, hogy mit szenvedünk?


Elemzések

A vers, Kosztolányi Dezső "A mi házunk", teológiai szempontból is értelmezhető. A költemény metaforikus nyelvezetével és képekkel megrajzolja az emberi szenvedés és értelmetlenség tapasztalatát, ami a teológiai gondolkodást is megközelíti.

A bibliatudomány szempontjából nézve, a versben megjelenik a szembenézés a szenvedéssel és a vallással. Az ablak, ami egy más világra nyílik, áthidalható a hit révén. Az örvény, ami lábunk alatt van, az emberi szenvedés, az élet nehézségeit jelképezi. A szobák közötti bolyongás, a hallott beszéd, sikoly és kacaj azt a folyamatos küzdelmet és zavart mutatja, ami az emberi élet része.

A patrisztika, vagyis az ókori egyházatyák gondolkodása, a versben megjelenő kétségbeesés és fájdalom kapcsán emelhető ki. Az emberi természet mélységei válnak érthetővé és szembesítenek a hiánnyal, ami mögött Isten közelsége rejlik. Az emberi szenvedésben láthatjuk a keresztény vallásban a bűn következményeit és a kegyelem megnyilvánulását.

A skolasztika, ami a középkori teológiának a rendszerezését és logikai elemzését jelenti, a versben megmutatkozik az értelmetlenség érzése és a vallásban való kiút keresése. A tükrök és kilincsek kancsalítsága és fordítása a valóság torzultságát és instabilitását ábrázolja, ami az emberi életet jellemzi. Az emberi szenvedés szövése a ködből, gondolatból merész analógia az élet véletlenszerűségére és a létezés érthetetlenségére.

Amellett, hogy a vers teológiai nézőpontok alapján is értelmezhető, más perspektívákból is megközelíthetjük. Például pszichológiai szempontból az emberi érzelmi és mentális állapotokat, vagy a szimbolikus nyelvezetet vizsgálhatjuk. A versek általánosságban számos értelmezési lehetőséget kínálnak, amelyek különböző nézőpontokat és tapasztalatokat tükröznek.

A vers Kosztolányi Dezső "A mi házunk" című alkotása. Az irodalomtudományi elemzés során több lehetséges összefüggést is fel lehet tárni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers témája és hangulata általános emberi problémákat és érzéseket foglal magába, ami nemzetközi szinten is érzékelhető. Az ablakunk szimbolizálja az általunk ismert világot, ami egy másik világba nyílik, és lehetőséget ad a kilépésre a mindennapi életből. Ez a motívum megtalálható más közép-európai és kelet-európai irodalmi művekben is, amelyekben a szereplők menekülhetnek a valóságtól vagy elmerülhetnek egy másik valóságban.

A versben jelen van a hirtelen változás motívuma is, amikor egy ajtónyitással egyszerre az örvényességgel szembesülünk. Ez a kontraszt a bizonytalanságot és a váratlanságot fejezi ki, amit más irodalmi művekben is megtalálunk, például a szürrealista irodalomban.

A szövegben megjelenik a szobák közötti mozgás, ami a változásra és a keresésre utal. Ez a motívum gyakran megjelenik a modernista irodalomban, ahol a szereplők elidegenednek a közösségtől és önmaguktól, és új identitást keresnek.

A versben megjelennek a szélsőséges érzelmek, mint a nevetés, sírás és fájdalom. Ez a tematika általános emberi érzelmeket fejez ki, amelyek szintén fellelhetők más irodalmi művekben is.

A tükrök és a kilincsek motívuma az átváltozást és instabilitást jelképezi. Ez a motívum több más irodalmi műben is megjelenik, például Franz Kafka műveiben, ahol az identitás és a valóságosság kérdése központi szerepet játszik.

A sors és a szenvedés motívuma a világirodalomban is gyakran felbukkan. A sorsot és a szenvedést számos irodalmi műben ábrázolják és elemzik, a tragédia és a nehezen viselt sors szimbolizáló figuraként.

A vers végén a szerző a házra és a szenvedésre reflektál. Ez a motívum további szépirodalmi művekben is megjelenhet, amikor a ház és a "ház" metaforikusan ábrázolja a szereplő szenvedéseit és a múltbéli traumáit.

A vers, Kosztolányi Dezső "A mi házunk", első pillantásra nem tűnik összefüggésbe hozhatónak a mai természettudományos felfedezésekkel. Azonban ha közelebbről megvizsgáljuk a szöveget, több olyan elemet találunk, amelyekkel kapcsolatba hozhatóak a természettudományos ismeretek.

Az első sorban található kép, miszerint az ablakuk egy más világra nyílik, utalhat az előrehaladott teleszkópokkal és űrszondákkal szerzett ismeretekre, mellyel ma már bepillanthatunk a távoli galaxisokba és elképesztő univerzumunk mélységeibe.

A második sorban a nappal és éj hiánya egy olyan elképzelést mutat be, ami valóságában az űrből szerzett információkkal magyarázható. Például a Nemzetközi Űrállomás pályája miatt azon a helyen, ahova az ablak nyílik, a nappal és éj elmosódik, mivel folyamatosan váltakoznak a világítás és sötétség periódusai.

A következő sorban leírt örvény, valamint a tízölnyi meredély, a lehetőségre utalhatnak a modern földrajzi kutatások terén, például a tenger mélyének feltárása vagy a vulkánok működésének vizsgálata.

A következő versszakban a hallott beszéd, sikoly és kacaj utalhat az akusztikai kutatásokra. A hangok és hanghullámok tanulmányozása a természettudomány egyik fontos területe.

A "nevetésnek rég nem örülünk már" sor talán az emberi viselkedés pszichológiai aspektusaira utal, ahogyan érzelmeket és érzelmi reakciókat tanulmányozzák a kutatók a jelenlegi tudományágakban.

A következő versszakban a tükrök és kilincsek furcsa viselkedése, hogy mind kancsalítanak és fonákra fordulnak, talán az optikai jelenségekkel kapcsolatos. Az optika egyik területe a fény törése és visszaverődése, amellyel a tükrök és lencsék működése is magyarázható.

A "sorsunk ködből, gondolatból szőtt bírhatatlan, barbár szenvedés" rész valószínűleg a mentális vagy érzelmi nehézségekre utal, amelyekről a modern pszichológia és neurológia foglalkozik.

Végül, a vers utolsó sorai arra utalnak, hogy a szenvedésüket és fájdalmukat sokszor titokban tartják, és senki sem tudja, hogy mi történik velük. Ez reflektálhat az okkult tudományokra vagy a rejtélyes folyamatokra, amelyeknek nem vagyunk mindig tudatában, és amelyeket kutatók próbálnak megérteni és megoldani.

Bár a vers nem közvetlenül foglalkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel, több olyan elemet találunk benne, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány eredményeivel és kutatásaival.