A napraforgó, mint az őrült" című verset teológiai szempontból elemezve azt tapasztaljuk, hogy a versben jelen van egy vallási-hittani motívum, mégpedig a nap. A nap a keresztény hagyományban több jelentéssel is bír. Az egyik legfontosabb jelentése az Isten szimbóluma, az ő kezdete és végzete, mint a teremtés első napjának fénye és az utolsó ítéletre való előkészítés napja. Másrészt a nap az élet és az erő forrása is lehet, hiszen nélküle semmi sem lenne képes élni a földön.
A versben is használt "napra" tehát az Isteni jelenlét lehet, amire a napraforgó tekintettel várakozik. A versben megjelennek a nap és a napraforgó közötti szimbolikus kapcsolatok is, amelyek a hitre, szerelmes vágyra és a vágyott kielégülésre utalnak.
A vers tehát a Bibliatanulmányok tudományával (bibliatudomány) is összekapcsolható, mivel a Biblia az Isteni szó különböző aspektusait, köztük a napot is gyakran használja a hit kifejezésére. Ezért az Isten és a napra való várakozás, a vágyódás és a hit közötti kapcsolat, valamint az emberi lélek vándorlása is visszaköszönnek a versben.
A versben megjelenik az ókori egyházatyák (patrisztika) gondolata is, mivel a nap hagyományosan jelképezi a világosságot, amely az egyházatyák szerint az isteni bölcsesség fényét testesíti meg. A napraforgó, mint az őrült, azonban nem képes megvalósítani ezt a teljesítést, mivel csak röpül a pusztában, önmagában. Ez arra utalhat, hogy az emberi lélek önmagában nem képes elérni az isteni tökéletességet és megvilágosodást, csak az isteni kegyelemben találhatja meg ezt a teljességet.
A középkori skolasztika nézőpontjából közelítve a verset, érdemes megemlíteni a tudomány és a hit közötti kapcsolatot. A napraforgó, mint az őrült, vágyódik a napra, melyet ő az isteni világosságnak képzel el. Egyes skolasztikusok szerint a természeti világ és a tudomány is az isteni világ teremtéseinek megismerését segítik elő.
Ezenkívül a versben megjelenik a vallási extázis, kétségbeesés és a reménytelenség motívumai is. Az őrült, elhagyva minden szerelmét és kapcsolatát, sír és az isteni napot nézi, vágyakozva utána rohanva. Ez a kétségbeesett keresés, a reménytelenség és az Istennel való találkozás vágya is jelen van a teológiai és vallási tapasztalatokban.
Összességében tehát a "A napraforgó, mint az őrült" című vers a teológiai szempontból több elemet is reprezentál, mint az Isten és a napra való vágy és kapcsolat, a hit és a vágyódás, a tudomány és a hit kapcsolata, valamint a vallási extázis és kétségbeesés. A vers tehát komplex módon kezeli a teológiai és vallási témákat, és nyitott lehetőséget az értelmezésre és a reflexióra.