Alkonybibor; sötétlő cipruságon
a nyugvó nap mosolygó fénye reszket...
Valaki jön, mély gyászban, haloványon,
és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet.

...Sötét az éj, csupán a hold világit,
csalogány szól a bokrok rejtekében...
Éjfélt ütött. - Susogás, - jő a másik...
S átöleli halványan, hófehéren...


Elemzések

Kosztolányi Dezső A temetőben című versének természettudományos szempontból való elemzése az alábbiak szerint tehető:

A vers első sorában található "cipruságon" kifejezés a növényvilággal kapcsolatos lehet. A ciprus a tűlevelű fáknak egy faja, és az alkonybibor szóval kombinálva a színek természetes átmenetét, az esti fényeket lehetünk benne tetten érni.

A következő sorban szereplő "nyugvó nap mosolygó fénye" a napnyugtával, a fények árnyalataival kapcsolatos. A naplemente természetes jelenség, amikor a nap eltűnik a látótérből, amit itt a "sötétlő cipruság" tesz még hatásosabbá.

A harmadik sorban található "haloványon" jelző már az emberrel, az emberi lényekkel kapcsolatos lehet, viszont a "mély gyászban" közelebb vihet bennünket a pszichológiához, az emberi érzelmekhez, ami az agyi működéssel, az idegrendszerrel is összefügg.

A negyedik sorban szereplő "ledőlt kereszt" szintén az emberi munkára és az emberi lényekre utal. A megdőlt kereszt lehet jelképe az elhunytakra, a halottakra, és kapcsolatba hozható a halállal kapcsolatos biológiai folyamatokkal.

A második versszakban a "hold világít" a sötét éjben. A hold a Föld kísérője, és a Földről nézve áthalad az égen. Az éjszakai világosságot is képes generálni, ami elősegítheti az élőlények éjszakai tevékenységét.

A következő sorban szereplő "csalogány szól a bokrok rejtekében" a madarak énekére utal, ami a szokásos természetes viselkedésükhöz tartozik. Az állatvilággal kapcsolatosan beszélhetünk madárfajokról, ének hangmintáikról, kommunikációjukról.

Az utolsó sorban a "halványan, hófehéren" kifejezéssel a költő az eltűnő embert, az élet elvesztését fogalmazza meg. Az emberi test fehérsége, a halál közeledése, az elkerülhetetlensége összekapcsolódhat az emberi biológiával, az öregedéssel és a halállal kapcsolatos legfrissebb felfedezésekkel.

Összességében a vers természettudományos szempontból is elemezhető, ami lehetőséget ad arra, hogy az emberi élet természeti folyamatokkal való kapcsolatát is megfigyeljük és megértsük.

A vers Kosztolányi Dezső A temetőben című művéből való, mely elsőként 1926-ban jelent meg. Az alábbi verselemzésben a magyar és nemzetközi szépirodalom területén található lehetséges összefüggésekre térünk ki.

1. Szimbolizmus: A versben megjelenő motívumok és képek erősen szimbolikus jelentéssel bírnak. Az alkonybibor, a sötétlő cipruság és a hold megjelenése mindazokat a hagyományos szimbólumokat képviselik, ami a haláshoz és a temetőkhöz kapcsolódik. Ezzel a szimbolizmussal Kosztolányi Dezső a verse központi témáját, a halált, a gyászt és az elmúlást fejezi ki.

2. Romantikus hatások: A vers nyelvezete és hangulata erősen romantikus hatásokat mutat. A természeti motívumok és az éjszakai atmoszféra romantikus összefüggésekre utalnak, melyek a romantikus irodalomra jellemzőek. A versben megjelenő természetleírások és hangulati elemek erős érzelmi hatást keltenek.

3. Modernizmus: A verselemzés során megállapítható, hogy Kosztolányi Dezső versei erősen modernista jegyeket hordoznak. Az erős érzelmek, az önmegvalósítás és a személyes kifejezés iránti vágy többek között a modernizmus jegyei, melyek az irodalomtörténeti kontextusban vizsgálva kapcsolatot mutatnak a kora 20. századi európai irodalomban is megjelenő modernista irányzatokkal.

4. Időbeli összefüggések: Kosztolányi Dezső A temetőben című verse nemzetközi szinten is kapcsolatba hozható az adott időszakban zajló irodalmi eseményekkel és irányzatokkal. Az 1920-as és 1930-as években a világirodalomban is megjelentek az olyan modernista irányzatok, mint például a szimbolizmus és az expresszionizmus, melyek hatása érezhető a versben is.

5. Verselési forma: A vers egy rövid, két sztanzából álló strófaszerkezetű alkotás. A verselés formai jellege hagyományos magyar líraiból táplálkozik. Ugyanakkor a modernista irodalomra jellemző verseléstechnikai elemek is észlelhetőek benne. A formai megoldások és a ritmusjáték a hazai és nemzetközi lírai hagyományokkal kapcsolatban is összefüggésbe hozhatóak.

6. Sajátos stílus: Kosztolányi Dezső verseinek jellegzetessége a lírai hangvétel és a mély érzelmi átélés. A temetővel és halállal kapcsolatos gondolatokat és érzelmi állapotokat egyedi stílusban és képi világban fejezi ki. Ezáltal a stílus jellemzői és összefüggései a magyar lírában és a modernista irodalmi irányzatokban is érvényesülnek.

A Kosztolányi Dezső A temetőben című vers a teológiai szempontból számos értelmezést felvet. A versben megjelennek olyan elemek, amelyek kapcsolódnak a bibliai és teológiai motívumokhoz, valamint a keresztény hagyományhoz.

A vers kezdete már önmagában is vallási hátteret sugall, amikor az "Alkonybibor" szóval kezdünk. Ez az expresszió a bibliai átvilágításban az esti időszakot jelenti, amikor a nap lenyugszik, és az éjszaka következik. Az alkonyi fény gyakran szimbolizál valamiféle kontrasztot a sötétséggel szemben, ami a bűnt vagy a halált jelképezi. Ebben az esetben az alkonyi fény megbékélést és reményt sugall a temetőben.

A következő sor, amely a "sötétlő cipruságon" szól, szintén kapcsolatba hozható a bibliai és teológiai motívumokkal. A ciprus a jeruzsálemi Sion hegyén jelentős szerepet játszik a Biblia egyes részeiben. A ciprus keresztény kontextusban gyakran az örökkévalóság és a fennmaradás szimbóluma. Tehát a vers itt is egyfajta isteni jelenlétre utal.

A következő sorok, amelyek a "Valaki" jön mély gyászban, haloványon és nézi a ledőlt keresztet, szintén teológiai jelentést hordoznak. A "Valaki" alakja jelenthet egy személyt, aki saját gyászát reflektálja a temetőben, vagy akár Krisztus alakját, aki a kereszten halt meg. A ledőlt kereszt pedig a halál, a szenvedés és a feltámadás szimbóluma a keresztény kultúrában.

A második rész a versnek több misztikus elemet tartalmaz. Az éj sötétsége és a hold fénye ellentmondásként jelenik meg. Ez a misztikus kép összekapcsolódik a keresztény misztika hagyományaival, ahol az éjszaka és a sötétség a lélek elvonultságát jelenti, ami segít mélyebb spirituális tapasztalatokban.

Az éjfél, mint jelentős időpont szintén fontos szerepet játszik a keresztény hagyományban. Az éjfél a Biblia és a liturgia szerint az első és utolsó várakozást idézi, az idő előtti és végleges megjelenés misztériumát. Az, hogy valaki "jő a másik", kapcsolódhat az adventi várakozáshoz vagy akár az Úr második eljöveteléhez.

Végül, az "átöleli halványan, hófehéren" sor a misztikus és transzcendens élményre utal. Itt a "Valaki" találkozik valamivel, ami hófehér és halvány, ami az égi szférákra vagy a túlvilágra utalhat.

Bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontból a versben megjelenő motívumok és szimbólumok számos értelmezést engednek meg. A biblikális témák és motívumok, például az alkony, a ciprus és a kereszt, összekapcsolódhatnak a bibliatudománnyal, amely a bibliai szövegek történeti-kritikai elemzését végzi. A patrisztikai szemlélet a korai keresztény írók és atyák teológiáját és teológiai gondolatait vizsgálja. Ez a versben megjelenő misztikus elemekkel és keresztény tapasztalatokkal is kapcsolódhat. A skolasztika, amely a középkori keresztény filozófia és teológia egyik ága, a racionális és logikai elemzést alkalmazza a teológia terén. A versben megjelenő teológiai elemek és motívumok számos spekulációra adnak lehetőséget a skolasztikus szemléletben is.

Végső soron a vers sokkal tágabb értelemben is teológiai perspektívákat nyit meg. A temető, a gyász és a halál motívumai több vallásban és filozófiában is központi helyet foglalnak el, így az érzelmi, filozófiai és vallási dimenziók sokféle értelmezést tesznek lehetővé a versben.