Szegény tükör!... Most búslakodva
     csak várod, várod kedvesem,
eléd ülök és a mosolyt, fényt,
     benned hiába keresem.

Zord, sápatag és zavaros vagy
     nagy, álmodó ezüstlemez,
s ébenfa tartód oldalára
     egy néma könnyűm rezgedez.

Az illatos leányszobában
     finom parfüm száll szerteszét
s itt vannak - úgy, mint hagyta őket -
     a rizsporok, körömkefék.

Kék szappanok, illatszivattyúk
     nyújtóznak a márványlapon,
zománcos-ibrik, réz-doboz, kés,
     áll a mosdón, egész halom.

Te nézed e szines kavargást,
     szemed sötét és révedő,
körültekintesz vágyakozva,
     kutatva, vajjon merre ő?

Nem jő. Hiába vársz reája
     nappal, homályos éjjelen,
nincs, aki lelked visszaadja,
     borús vagy és élettelen.

Özvegy magányba sírsz utána,
     hogy nem kacérkodhatsz vele,
s fakó, hideg-tekinteted most,
     mint a halott megtört szeme.

Rágondolsz a letűnt napokra,
     mikor szemedbe nevetett,
s a csillogó, fénylő üvegbe
     ő lopta titkos lelkedet.

Te voltál leghivebb barátja
     s mindenkoron láthattad itt
csendes, csodálkozó gyönyörben
     szépsége tündértitkait.

Hamvas, fehér, szűz arca úszott
     ezüst vizedbe hallgatón,
mint alkonyfényes, csendes este
     a hattyu ring a tiszta tón.

Sokszor suhant feléd remegve,
     itt ült hosszu órákon át
bámulva nagy mélységeidben
     fehér nyakát, gyöngyös fogát.

Máskor becsukta ajtaját ő
     s a lámpánál, éjfél felé,
telt válla gömbölyü ezüstjét
     fojtott kacajjal nézdelé.

Vérébe szikrás tüz cikázott,
     fejébe szállt a vágy bora
s elmondta néked azt a titkot,
     amit nekünk nem mert soha.

Csókfergetegre, vágy-viharra
     vágyott remegve a kicsiny,
lelkét tüzes hévvel ragadta
     egy elképzelt szerelmi csiny.

Nem győzni kívánt, csak csatázni,
     addig, mig a harcból kihull,
s rózsás sebet, lávás enyelgést
     kért érte csókos harcdijul.

Láz borzogatta, fagy tüzelte,
     kacajba halt a halk sirás,
az arca elsápadt, kigyulladt,
     s te láttad őt csak, senki más.

Bimbózó testéről ilyenkor
     lehullt a suttogó lepel,
halványan a mélyedbe bámult...
     Úgy-e tükör, emlékezel?

Ma várod őt. S olyan üres vagy.
     Meredt szemedbe nincs mosoly.
És a szobának szögletében
     titokba róla álmodol.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve nem tartalmaz konkrétan a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható elemeket. Azonban vannak olyan általános természeti jelenségek és fogalmak, amelyek kapcsolatba hozhatók a versekben leírtakkal. Ezek közé tartozhatnak például az evolúció, az emberi test működése, a kémiai folyamatok és a fizikai jelenségek.

A "Zord, sápatag és zavaros vagy" sorban a tükör tulajdonságait írja le. A tükör anyagi tulajdonságai (üveg, ezüstlemez) a mai üveggyártás és tükör készítés technológiájával függnek össze.

Az "illatos leányszobában" kezdődő részben a női higiéniai termékek és kozmetikumok említése található, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai szépségipar és kémiai kutatásokkal.

A "körültekintesz vágyakozva, kutatva, vajon merre ő?" sorban arra utal, hogy a szemlélő vár valakit, aki nem jelenik meg a tükörben. Ez a vágy, a hiány és az eltűnt személy keresése pszichológiailag érthető, de nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz.

A "Hamvas, fehér, szűz arca úszott ezüst vizedbe hallgatón, mint alkonyfényes, csendes este a hattyu ring a tiszta tón" részben természetes képek jelennek meg. Az alkonyi fény és a hattyú a természet szépségét idézi fel, de ez is inkább a költészeti képzeletre utal, nem pedig a konkrét természettudományi felfedezésekre.

A vers többi része, beleértve a "te voltál leghivebb barátja" és a "csókfergetegre, vágy-viharra" részeket, az emberi érzelmekre, vágyakra és a kozmetikai ideálra fókuszál, amelyek történetükben és kapcsolatukban már nemcsak a természettudományi felfedezésekhez tartoznak, hanem a társadalomhoz, a kultúrához és az egyéni tapasztalatokhoz is.

Kosztolányi Dezső "A tükör" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első összefüggés a vers elrendezésében rejlik. A vers egy belső monológ formájában van megírva, ahol a lírai én egy tükörrel beszélget, képzeletben idézve fel a múltat és vágyakozva a szeretett személy után. Ez a lírai forma az önismeretre és az önvizsgálatra utal, amely gyakori irodalmi motívum mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.

A versben használt képek és szimbólumok is kapcsolatban állnak más irodalmi művekkel. A tükör, mint szimbólum, a múlás és az elmúlás jelképe lehet. Ezt a szimbólumot más irodalmi művekben is használták, például William Shakespeare Szentivánéji álom című drámájában a gyengédség és az átváltozás szimbóluma. A versben említett ezüst, illatos leányoszobák és más tárgyak is hasonlóképpen szerepelhetnek más irodalmi művekben, mint például Gustave Flaubert Madame Bovary-ja, amelyben az elcsábított nő egy ezüst tárgyat talál szeretője dohányzacskójában.

Az érzelmek és vágyak kifejezése a versben szintén kapcsolatban áll más irodalmi művekkel. A szerelmi vágyakozás és az elveszett szerelem motívuma gyakran megjelenik a magyar és a nemzetközi irodalomban. A lírai én elhagyatottsága és reménytelensége hasonló érzéseket közvetít, mint például John Keats Őszintén bánatod szótlan gondja című versében.

Végül, a vers tömör, rímes szerkezete és az ábrázolt érzések intenzitása a szimbolikus líra egyik példája lehet, amelynek jellegzetes formája a francia szimbolizmus. Ebben a stílusban sok alkotást találhatunk a nemzetközi irodalomban, például Charles Baudelaire, Stéphane Mallarmé vagy Paul Verlaine műveiben.

Összességében a Kosztolányi Dezső "A tükör" című verse több lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. A lírai forma, a szimbólumok és a vágyakozást ábrázoló érzelmek mind olyan elemek, amelyek más irodalmi művekben is megtalálhatók, többek között a magyar és a nemzetközi szépirodalomban.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár ez egyéni értékelés kérdése is lehet. Az alábbiakban ezekre a szempontokra fogok rávilágítani és a bíbliai, patrisztikus és skolasztikus gondolkodást is felhasználom a magyarázatokhoz.

Bibliai nézőpont:
- A versben megjelenő "kedvesem" kifejezés egy szeretett személyre utal, akinek a hiányát érzékeli a lírai én. Ez a kapcsolat emlékeztethet bibliai képekben megjelenő szerelemre, ahol a Megváltó Jézus Krisztusot gyakran a "kedvesem" vagy "szerelmesem" kifejezéssel emlegetik.
- Az "özvegy magányba sírsz utána" versszakban található mondat is bibliai tartalmakra utalhat, hiszen az özvegyek a Bibliában gyakran jelképesen ábrázolják az Isten által elhagyott embert.
- A vers utolsó sorai, ahol a lírai én a szobában titokban az illetőről álmodik, szintén bibliai képekhez hasonlíthatóak. Az álmodás és látomás témája fontos és gyakran előforduló motívum a Bibliában, pl. Jakab, József vagy Dániel életében.

Patrisztikus nézőpont:
- A patrisztikus gondolkodásban az ember és Isten közötti kapcsolat fontos téma. A versben megjelenő hiányérzet és várakozás ebből a szempontból értelmezhető, hiszen az emberi lélek Isten által való teljességre vár.
- Az ember hiányérzete és bánata Isten felé fordíthatja a figyelmét, ahogy a versben is látható, ahol a lírai én a hiányt tükrében érzékeli és álmodik a tárgyáról.
- Az emberi vágyakozás és elégedetlenség témája is előfordul a patrisztikus gondolkodásban, amit a versben is felfedezhetünk.

Skolasztikus nézőpont:
- A skolasztikus teológia az értelem és a hit összefüggéseit vizsgálja. A versben megjelenő kérdések és vágyakozások az értelem és a vágy kapcsolatára hívhatják fel a figyelmet.
- A tükör mint jelkép is fontos lehet ebben a kontextusban. A tükör a skolasztikus gondolkodásban a valóság és az elme viszonyát képes szimbolizálni.
- A versben megjelenő vágyakozás és hiányérzet az öröm és boldogság elvesztését is jelképezheti. A skolasztikus teológia fontos kérdése a boldogság és az emberi teljesség, aminek hiánya a versben megjelenhet.
- Az emberi érzelmek és az isteni szeretet összefüggése is fontos lehet a skolasztikus teológiában, ami a vers hangulatát és érzelmi töltését is megmagyarázhatja.

Ezen értelmezések alapján látható, hogy a vers több teológiai szempontból is értelmezhető és rávilágíthat az emberi lélek kapcsolatára Isten felé, a vágyakozásra és az emberi hiányérzetre. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok mind kiegészítik egymást és lehetőséget nyújtanak a vers mélyebb megértésére.